Lassan-lassan behozom magam, már ami a blogbejegyzéseket illeti, mert az olvasással, mint mindig jól haladok. :-) Szépen elém tettem a Moleskine-emet, és elhatároztam, hogy begépelgetem végre a már elkészült postokat, mert éppen itt az ideje, sőt, illetve már annyiszor megfogadtam, hogy naponta írok, amíg el nem fogynak a kész anyagok...Hát ezt a fogadalmamat sajnos nem igazán sikerül betartanom, pedig ez az egyetlen járható út a cél felé...Úgyhogy ismét megfogadom...:-))
Szóval jöjjön most az Ingovány...
(Vagyis csak a könyv jöjjön, mert én magam mindig félek attól, hogy kiránduláskor ingoványos területre tévedek, úgyhogy inkább ne jöjjön. :-))) )
Ahogy már többször is említettem, nagyon megszerettem a skandináv krimiket, szinte falom őket, amikhez hozzájutok. De valahogy megvannak a "bejáratott kedvencek", mint Jo Nesbo illetve Jussi Adler-Olsen. Mikor az Ingoványt a kezembe vettem, s elolvastam a szerzőt, rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy szerzőről van szó, hanem kettőről, és egyik sem a kedvenceim közül való...Na...gondoltam, érdekes egy könyv lesz. Valahogy előítélet fogott el. Nem tudom miért, de megtörtént.
Leküzdöttem azonban, és nekiláttam az olvasásnak. És milyen jó, hogy ezt tettem...az Ingovány nagyon tetszett. Pörgős volt, izgalmas, fordulatos, meg még egy csomó kedvcsináló szót fel tudnék sorolni, de nem teszem. Egyszóval nagyon élvezetes olvasmány volt. (Csak azért nem fogom a szerzőket felsorolni a kedvenceim közé, mert szerintem nem bírom megjegyezni a nevüket...:-) Nem túl jó a névmemóriám sajnos. Illetve úgy tűnik, hogy Nesbo-t és Adler-Olsen-t senki nem tudja lezavarni a trónról. :-))
Egyébként nagyon csodálkoztam most is, mint minden alkalommal, mikor többszerzős művet veszek a kezembe, hogy az írók hogyan is tudnak ennyire egyforma stílusban írni...én a könyv lapjain sosem éreztem azt, hogy ezt az egyik, azt a fejezetet meg a másik szerző írta. Egyszerűen egy egységet alkottak. Ezek a szerzők vagy társak az életben, és azért ismerik annyira egymás gondolatait, vagy barátok...vagy fogalmam sincs kicsodák micsodák egymásnak, de hogy jól tudnak együtt működni, az már egyszer biztos...
A kötet egyébként egy debütáló kötet a szerzőpárosról, akik Sebastian Bergman kriminálpszichológus eseteit dolgozzák fel a sorozatukban, és ezt a sorozatot a svéd tévé a ZDF-fel együttműködve megfilmesít.
A történet ott kezdődik, hogy az erdőben egy cserkészekből álló gyerekcsoport megtalál egy holttestet, amit brutális kegyetlenséggel csonkítottak meg. Kiderül, hogy egy elit iskola tanulója a fiú (vagyis volt), és pár napja tűnt el. Valahogy a rendőrök nincsenek a helyzet magaslatán, nem is úgy nyomoznak, ahogy az elvárható lenne, nem is találják meg élve a srácot. Höglund felügyelő megjelenik Stockholmból a városba, és nyomozásba kezd, majd találkozik egy "régi" ismerőssel, Sebastian Bergmannal, aki felajánlja a segítségét a nyomozáshoz, amire nem számít senki...Arra szintén nem számítanak a rend őrei, hogy mennyire nehéz kibékülniük a kriminálpszichológus stílusával és munkájával, valamint arra sem, hogy egyre több ember kerül a képbe, akinek lehetett indítéka megölni a fiút...Persze közben más is meghal, nem természetes módon, így a nyomozók igazán nem unatkozhatnak...
Az Animus Kiadó 447 oldalas könyvét ajánlom minden krimiszeretőnek, s olyanoknak is, akik csak most ismerkednek a műfajjal.
Annyit még itt megjegyeznék, hogy érdemes meglátogatni a Kiadó megújult honlapját, mert igényes, könnyen átlátható, és jó kis könyvekkel gazdagíthatjuk a könyvtárunkat.
