Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)
Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

 

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2018. január 13. szombat

L. Ritók Nóra - Láthatatlan Magyarország

 

Előre bocsátom, ez a könyv kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Fontos, hiánypótló mű, sok embernek felnyithatná a szemét, ha elolvasná.


Nem is tudom hol kezdjem…nem tudom hallottatok-e az Igazgyöngy Alapítványról. Na ennek az alapítványnak az alapítója L. Ritók Nóra. Pedagógus és képzőművész végzettségű szakember, aki az alapítvány vezetője is egy személyben, és egy olyan ember, aki követendő példa lehet mindnyájunk számára.

Nem titok, szociális munkás vagyok, napjaimat kitölti a rászorulókkal való foglalkozás, így nekem egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet megjelenésekor azonnali hatállyal megveszem. Így is tettem, aznap sikerült beszerezni, mikor a főnökömmel és a kollégáimmal amolyan csapatépítő mozizásra mentünk. A film előtt még egyedül voltam, és szokás szerint a könyvesbolt felé vettem az irányt. Ott az eladólány segítségével előkerítettem a könyvet, fizettem és távoztam. Amíg a többieket vártam, máris elkezdtem olvasni. A mozi szuper volt, jól érzetem magamat, de a gondolataim nagy része a könyv körül járt. Azonban számtalan dolgom volt, így minden nap cipeltem magammal a kötetet, és végül december 31-én sikerült kiolvasnom. Ilyen még nem volt, hogy több mint két hétig tart számomra egy könyv, de ez nem egy egyszerű limonádé. Ez egy elgondolkodtató könyv, egy korrajz, egy olyan dokumentum, amelyben a szerző, Nóra leírja az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét, leírja azokat az emberfeletti küzdelmeket amelyekkel nap mint nap szembesülnek, és amelyekkel szeretnék elérni azt, hogy az ország egyes részein jelenlévő talán el sem képzelhető nyomor megszűnjön, vagy ha nem is szünne meg, legalább ne termelődjön újra.

Kelet-Magyarországon tevékenykedik az Alapítvány, szerencsére egyre nagyobb támogatottsággal veszi ki a részét a mindennapi küzdelmekből és kardoskodik olyan jobbára roma gyerekekért, akiről már mindenki lemondott. Az iskola, a társadalom, a közösség. Mindenki. Mert ezek a gyerekek nyomorban, nélkülözésben nőnek fel, az iskola képtelen őket a helyes útra terelni, ami nem is csoda, hiszen a kisgyermekeknek az otthonukban kellene szocializálódni, és megtanulni azokat a készségeket és elsajtítatni azokat a képességeket, melyek segítségével boldogulnak később a világban.

Azonban addig, amíg a nyomor újra és újra kitermeli önmagát, amíg családok kénytelenek alig harmincezer forintból élni, vagy akár csak a gyerekek után járó ellátásból, addig nem várhatjuk el, hogy a helyzet javuljon. Sokan el sem hinnék, hogy a XXI. Századi Magyarországon még mindig van olyan gyermek, aki örül egy narancsnak, akinek nincs része a Mikulás várás örömében, aki esténként elektromos áram hiányában a téli időszakban már este öt után a sötétben ül, akinek nincs mit ennie, nincs normális ruhája, cipője, iskolai felszerelésről már ne is beszéljünk.

Nóra ezekért a gyermekekért küzd, ezen gyerekek szüleit próbálja bevonni az alapítványi tevékenységekbe, mert hiszi, hogy munkájuk által könnyebb lehet az élet. Igyekszik az alapítvány képessé tenni a régió rászorulóit arra, hogy a lányoknak fiatalon nem kizárólag az anyaság legyen a karriercél, illetve a fiúk ne a bűnözéssel próbáljanak meg nevet szerezni maguknak.

Mint tudjuk, a tankötelezettség hazánkban ma 16 év és ezek a fiatalok amint elérik ezt a kort, már nem is járnak tovább iskolába. Sokszor 16 évesen is csak néhány általános osztálynyi végzettségük van, és nem várja őket más perspektíva, mint a közmunka, ha szerencséjük van. Ha nincs, még az sem, csak a nyomor, az éhezés.

Én az ország egy olyan részében élek és működöm szociális munkásként, ahol talán nem ilyen markánsak a problémák, de könnyelműség lenne azt mondani, hogy mifelénk nem fordulnak elő szélsőségek. De Keleten, az olyan településeken, ahol nincs munka, ahol a lakosságösszetétel szinte száz százaléka cigány állampolgárokból áll, bizony nagyon sok munka van, akár a felzárkóztatás, akár az iskoláztatás, akár a munkahelyteremtés kapcsán. Magam is szembesülök olyan sorsokkal, családokkal, ahol nincs tüzifa, ahol a gyerekek nem éppen jó példát tanulnak és visznek otthonról az életbe, de azt kell, hogy mondjam, hogy  még talán szakemberként is döbbenetes példákat hoz a szerző a dolgos hétköznapjaiból.

El tudom képzelni, hogy mennyi mindennel kell megküzdeniük, hiszen tisztában vagyok a forráshiánnyal. Tudom milyen az, ha nincs tüzifa néhány nappal karácsony előtt a mínuszokban, mikor a bankokkal és egyéb hitelezőkkel kell egyezkedni, hogy a sok tartozást próbáljuk valahogy kiegyenlíteni, mikor szinte üres a ház, amit a család magáénak mondhat, és mikor a használt, innen onnan begyűjtött ruha mekkora örömet tud okozni egy felnőtt embernek.

Nagyon nehéz a helyzet, pénz nincs, eszköz nincs amivel igazán tudnánk segíteni, de véleményem szerint az lenne a legnagyobb segítség, ha ezek az emberek lehetőséget kapnának a tisztességes munkára, és ott meg tudnának állapodni, ha képesek lennének arra, hogy bármit is tanultak és lestek el a szüleiktől, másfelé tudnák irányítani a sorsukat. Sokan nem értik meg azt, hogy egy magamfajta szakember minek is teszi magát oda, miért foglalkozik a nálánál elesettebbek sorsával. Erre nem tudom  a választ, csak azt tudom, hogy bármennyire nincs sikerélményem, bármennyire is sokat dolgozom, próbálkozom, néha sikeresen, néha kevésbé, mégis én szeretem a munkám, mondhatni erre születtem. Engem kikapcsol a sok sok tanulás, a családom, az állataim. Nem tudom, hogy L. Ritók Nórát mi kapcsolja ki. Remélem van neki valami, mert ezt az embertelen munkát csak úgy lehet végezni kiégés nélkül, ha van valami, ami boldogságot hoz. Majd írok neki és megkérdezem.

Update: nem kellett írnom neki. Rájöttem, hogy ő művész...rajzol, fest, szerintem ez neki az a tevékenység, amiben a munkája mellett kiteljesedik.

Összességében annyit mondhatok, hogy én, személy szerint hálásan köszönöm ezt a könyvet, lehet, hogy nem pozitív de egy élmény volt elolvasni, és remélem, hogy a döntéshozók kezébe is odakerül, és látják belőle a valós helyzetet.

Ami láthatatlan.

Itt ma Magyarországon.

 

A kötet adatai:

Szerző: L. Ritók Nóra

Könyv címe: Láthatatlan Magyarország

Kiadó: Tea Kiadó Kft.

Kiadás helye: Budapest

Kiadás ideje: 2017

ISBN: 9786158015547

Ár: 3990 forint

Forrás: magánkönyvtár

2018. január 13. szombat

Ausch Klára - Ajándékba kaptam az életet

Ahogy ígértem, igyekszem összeszedni magam, és megosztani Veletek továbbra is az olvasmányélményeimet. Ahogy azt már írtam, inkább komolyabb tartalmú könyvek fordultak meg mostanában a kezemben, de a december végi és január eleji betegeskedésem alatt két olyan kötetet is elolvastam, amiről azt gondolom, hogy más érdeklődésére is számot tarthat.


Az egyik ezek közül Ausch Klára naplójegyzeteiről szól, akit 16 évesen, zsidóként elhurcoltak Nagykanizsáról családjával együtt, és aki szerencsésen hazajött Auschwitzből. Időről időre előjönnek hírek a holokauszttal kapcsolatban, és bár én filmben nem bírom ezeket a történeteket megnézni, mert folyamatos sírhatnékom támad tőlük (pl. Schindler listája, Az élet szép…stb.), de könyvben el bírom őket olvasni. És azt hiszem el is kell olvasnia mindenkinek ezeket az igaz történeteket, hiszen ezeket a gondolatokat magunkévé téve kaphatunk teljes képet a II. Világháború végén történt borzalmakról.

A könyvet a lakóhelyem könyvtárában szereztem meg. Azt hittem újdonság, hiszen még sosem találkoztam vele, valamint nagyon újnak tűnt kinézetre is. Gondolom nem sokan vitték haza, úgyhogy én gyorsan felpakoltam a kupacra, ami hazajött velem. Egy ideig a könyvtári könyves polcomon várta a sorsát, de január elsején végre a kezembe vettem és nagyon rövid idő alatt ki is olvastam. Nem volt nagy dolog ez, hiszen egy vékonyka, 119 oldalas könyvről beszélünk. Vékony volt, de annál több mondanivalót tartalmazott, mióta letettem, azóta is gondolkodom az abban leírtakon.

A főhős egy 16 éves lány, Klári, akinek a gondtalan boldog élete egy napon véget ér, és családjával együtt elhurcolják, majd egy éven keresztül pokoli élményeken, szenvedéseken megy keresztül a lágerben, ahol dolgozik, küzd az életéért. Vannak időszakok, amikor már – már feladná a küzdelmet, inkább választaná a halált, azonban mellette van nénje, aki tartja benne a lelket, aki jóságával segít neki embernek maradnia. Klári a visszaemlékezéseit a lágerből hazakerülése után írta, de ahogy olvassuk a történetet, úgy érezhetjük, hogy mi magunk vagyunk Klárik és ott vagyunk a borzalmak helyszínén. Átélhetjük a fiatal lánnyal az éhezés pillanatait, a tetvek állandó jelenlétét, az útját mindenfelé szegélyező halott emberek látványát. Mindvégig abban reménykedett, hogy édesanyja és apja is él, csak másutt mint ő. A kötet végén azonban kiderül, hogy anyja már az elhurcoltatás elején nagyanyjával együtt gázkamrába jutott. Édesapját nem gázosították el, azonban élve ő sem jutott haza Auschwitzból.

Rengeteg dolog jutott eszembe folyamatosan az olvasás közben, számtalanszor legszívesebben felkiáltottam volna dühömben, hiszen a mai napig nem értem, hogy történhetet meg ez az egész dolog. Borzasztó érzés volt olvasni, de mégis fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék Klári történetét.

A kötet adatai:

Szerző: Ausch Klára

Cím: Ajándékba kaptam az életet

Kiadás ideje: 2014

Kiadó: BT-Press Könyv – és Lapkiadó Bt

ISBN: 9789638559999

Oldalszám: 119 p

Ára: 2600  forint

Forrás: könyvtár

2018. január 1. hétfő

Boldog új évet mindenkinek!

Nagyon régen nem írtam, nem is számolom mikor voltam itt utoljára. Az utóbbi időben sok dologgal foglalkoztam, melyek mind fontosabbnak tűntek a blogolásnál, holott ha mélyen magamba nézek, akkor hiányzott az írás.

Írtam én, de nem blogot. Beadandó dolgozatokat, tanulmányokat, diplomamunkát. Mikor a nyáron megszereztem az egyetemen az Msc végzettségemet, azt gondoltam, hogy most pihenés lesz. Beírtam a határidőnaplómba, hogy heti egy blogbejegyzést kell készítenem és publikálnom, így szépen lassan visszatérhetek. Egy készült el, de az az egy valahol eltűnt az éterben, nem mentettem el rendesen talán, vagy ki tudja. Mindenesetre nem került fel a bejegyzés az oldalra.

Aztán a pihenős idő hamar véget ért, ugyanis újra tanulok, doktori iskolába járok, így időm nagy részét tanulmányok, szakirodalmak olvasásával töltöm, és igyekszem a témámban naprakész lenni. Számomra nagyon érdekes kérdéskörben kutatok, olvasok. Van néhány kötet, ami talán a nagyközönség figyelmét is felkelthetné, így megpróbálok majd írni róluk, de amelyek számomra nagyon fontos tanulmányok, amikre sok időt szánok, azokról szóló recenziómat nem teszem, tenném közzé, hiszen nem igazán a blog profiljába illenek.

Gondolkodtam olyasmin is, hogy indítok egy új blogot, amelyben a szakmai dolgaimmal foglalkozom, de ez még a jövő zenéje. Majd kialakul.

Ahogy eddig is, most is nagyon sokat dolgozom, karácsony előtt szabadságon lettem volna, de csak papíron sikerült ezt kivitelezni, mert annyi volt a munka, hogy nem tudtam elszabadulni, majd a két ünnep között újra dolgoztam. Jelenleg beteg vagyok napok óta, de nem tudtam itthon maradni, ezért is fajultak el így a dolgok, már ami az egészségi állapotomat illeti. Nem is javaslom senkinek a betegség alatt végzett munkát, ha csak nem otthonról történik. (Bár inkább, ha betegek vagytok, semmiféleképpen ne dolgozzatok, az a tuti…)

Mindebből annyi jó származott, hogy volt egy kis időm olvasni két alvás között. Bár azt hozzá teszem, hogy jártam könyvtárban, vásároltam könyvet is, mégis komolyabb hangvételű írások kerültek a kezembe elsősorban. Arra azért gondolom az esetleges visszatérő olvasók emlékeznek, hogy itt a blogomban inkább könnyedebb irodalomra helyzetem mindig is a hangsúlyt, és ez nem azért történt, mert „komolyabb” könyveket nem olvastam, vagy nem bírtam volna megemészteni, egyszerűen azért, mert az olvasás számomra mindig kikapcsolódás volt. Mindig olyat szerettem olvasni, ami könnyed, izgalmas, kikapcsoló. Voltak olyan olvasóim, akik ezeket a választásaimat megkérdőjelezték, sérelmezték, de úgy gondolom, hogy ez akkor nekem így volt jó, és elsősorban magamnak írtam, és való igaz, szinte faltam a mások által akár „ponyvaként” aposztrofált köteteket.

Most is így tennék őszintén szólva, ha lenne rá időm. Sajnos számomra is egy nap 24 órából áll, és van családom, állatok, főállás, egyetem és emellett nulla segítség. Nem veszek igénybe bébiszittert, takarítónőt, házvezető asszonyságot, sem pedig nagyszülőket. Az előbbieket nem igénylem, az utóbbiak sajnos már jó ideje nincsenek a közelemben, egy nagymama van, aki messze él, így segítségét nem tudom igénybe venni. Így próbálok ellavírozni az életemben. A határidőnaplóm már most tele van januárra, és még csak elseje van. Minden esetre igyekszem megfelelni a magam támasztotta követelményeknek, még akkor is, ha néha nehéz, hiszen senkinek sem könnyű az élete.

Forrás

 

Mindezek a magyarázkodások (mert annak tűnhet, amit eddig írtam) azért is fontosak, hogy le legyenek írva, hogy az a kevés, de hűséges olvasóm, aki az elmúlt időszakban is újra meg újra kérte, várta a bejegyzéseket, tudja, hogy mi a helyzet velem. Azért is fontosnak tartottam mindezt leírni, hiszen új év van, új fogadalmakat tesznek az emberek. ÉN már nem tudok és merek ígérgetni, de próbálkozom. Az egyik fogadalmam az volna, hogy igyekszem visszatérni. Főleg, hogy drága Uramtól kaptam egy klassz kis új gépet, hogy az éjjel nappal velem lehessen, és bármikor, ha rámtörne az írhatnék, akkor kihasználhassam a lehetőségeket.

Mindent egybevetve szeretettel köszöntelek Benneteket kedves régi és új olvasóim, sok szerencsét, sikert és boldogságot kívánok az új évre.

Ha van kedvetek közbe térjetek vissza, és remélem nem kell csalódnotok, találtok majd itt új bejegyzéseket is.

Sok puszi mindenkinek!

 

Ui:

Megnéztem a blogot. Számtalan frissítés kellene rá, igyekszem őket megcsinálni. Viszont várom valaki olyan jelentkezését, aki tudna abban segíteni, hogy a fejlécnél található reklámmicsoda leszedésében segít, mert én nem tudom azt onnan eltávolítani. Köszönöm. :-)

2016. június 20. hétfő

Értékelés módja nálam

Kitaláltam, hogy nem csak bő lére eresztve fogom értékelni a könyveket. Már ha képes leszek hozni gyakrabban a bejegyzéseket. Arra gondoltam, hogy "könyvecskék" lesznek az értékelés jelei. A maximum "könyvecske" amit kaphat egy mű, a klasszikus öt lesz. Így ami abszolút nem tetszik, az egyet kap, ami kedvenc lehet, az ötöt. Lehet, hogy találok valami grafikát is hozzá. Ha esetleg más könyves blogger is használja ezt a fajta értékelést ilyen módon, ahogy én akarom, akkor elnézést kérek. Nem kívánok plagizálni, nem olvastam mostanában blogokat sajnos, így nem is vagyok napra kész a témában.

Várlak vissza Benneteket.

Szép napot mindenkinek!

Forrás: www.budaorsiinfo.hu

2016. június 20. hétfő

Marie Kondo - Rend a lelke mindennek

 

Már nagyon régen nem írtam, de ettől függetlenül sokat olvastam, ahogy mindig. Teli vagyok könyvekkel, sajátokkal, könyvtáriakkal egyaránt, és már kapom a felszólításokat, hiszen a könyvtárba sem jutok el sajnos. Most a héten azonban meg kell oldanom a könyvtárkérdést, mert már nagyon szégyellem magam a linkségem miatt.

Vannak olyan könyveim is, melyeket az irodámban helyeztem el, mintegy emlékeztetőül. Ilyen például Marie Kondo könyve is. Arra emlékeztet, hogy tartsak rendet az íróasztalomon. Komolyan mondom, hogy a sok sok papír közepette néha (vagy mindig) elveszek… Ma, hogy megláttam az íróasztalomon a kötetet, rendet tettem, pedig lett volna fontosabb dolgom is. De megtettem és büszke vagyok magamra. Jobb így dolgozni, átláthatóbb a tér, és igyekszem fenntartani ezt az állapotot. Mindenesetre munka után hazavittem a kötetet, és úgy gondoltam, írok róla pár sort Nektek, hátha hasonló hatással lesz rátok a mű.

Én ezt a könyvet a magánkönyvtáram számára szereztem be, már egy ideje megvan, el is olvastam, sőt egy kedves ismerősömnek is kölcsönadtam. Van benne néhány tanács, amit megfogadtam, és azóta is hasznosítok. 2990 forintért vettem meg hirtelen felindulásból, mikor olvastam róla, vagyis inkább csak megemlítették egy blogon. Hogy hol, arra már sajnos nem emlékszem, de arra igen, hogy ez egy olyan kötet volt, amit azonnal, de izibe be akartam szerezni. Igazából nem is bántam meg, bár a hirtelen felinduláskor egyszer vagy kétszer elolvastam, az ismerősöm is elolvasta, azóta pedig az irodai asztalomnál pihent.

Szóval mit tudhatunk a szerzőről? Ő egy japán illetőségű hölgy, aki saját bevallása szerint már gyerekkorában a rend, a rendszerezés függője volt, számtalan újságot, könyvet, honlapot átböngészett a témában már öt éves kora óta. Otthon kezdte a működését a saját szobájában, majd az általa kikísérletezett módszereket bevezette az egész lakásban, és működött. Azóta is ezzel foglalkozik, ebből él, tanfolyamokat tart, magánkonzultáns is, segít annak, aki erre rászorul.

Arra gondoltam, hogy mivel sokszor idő hiányában hadilábon állok a rendrakással és ráadásul nagy gyűjtögető vagyok, Marie biztos tud újat mutatni. Persze én is elolvasok a témában mindent, amit kis hazánkban fellelek, de mégsem jött még el hozzám az áttörés. Közben FlyLady-zek is, próbálkozom mindenfélével. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy szinte hiába. A FlyLady szuper, de egyszerűen nem alakulnak ki bennem a rutinok úgy, ahogy azoknak kellene. Valószínűleg az én készülékemben van a hiba, de mentségemre legyen mondva, folyamatosan próbálkozom. Marie tanácsaival jó részt elégedett voltam. Jórészt, mert sok mindent nem tudnék, de nem is akarnék megfogadni. Na de majd mindjárt erről is írok pár szót. Annyit azért még megjegyeznék a szerzőről, hogy olyan a könyv borítóján, mint egy kislány…megfordult a fejemben, hogy én egy kislányra akarok hallgatni? Na de nem lehetek előítéletes, hiszen a japánok jól tartják magukat…


Térjünk vissza a tanácsokra, csak úgy ízelítőnek leírok Nektek párat, hátha kedvet kaptok Ti is a „kondozához”.

A szerző szerint az a legfontosabb, hogy fel kell tenni magunkban a kérdést egy adott selejtezendő cucc felett, hogy örömet okoz-e nekünk, vagy sem. Na én kérdezgettem magam, és a holmijaim nagy részénél azt mondtam, hogy igen, örömet okoz. Úgyhogy én itt már elbuktam. De ott is, hogy minden holmit a szoba közepére kellene borítani, és onnan nekikezdeni a válogatásnak. Ez nekem nem ment… Ha megtettem volna, valószínűleg egy évig válogatnék, és semmi többet nem csinálnék. Na mindegy.

Hasznos tanács volt viszont számomra az, hogy mit és hogyan tároljak. Nálunk mindenkinek van külön komódja, fiókja a fehérneműknek, de sosincs benne hely. Jelentem, most már van, mert Marie megosztott velem egy hajtogatási módszert, ami nálam is helyesnek bizonyult. Én használaton kívüli dobozokat (főként papír cipősdobozokat) használok erre a célra, és a megfelelő módon hajtogatom bele a bugyikat, zoknikat, melltartókat, harisnyákat. És működik. És még hely is marad. És áttekinthető. És köszönöm.  Egyébként ez a módszer a kislányom szobájában is működik, és a férjem sem panaszkodik rá.

Viszont az, hogy minden könyvemet tegyem le a padlóra nem jön be. Főleg, mert eleve sok könyvem van a padlómon. Mivel rengeteg kötettel rendelkezem, így ha nem csak a ruhákat dobálom le és onnan hajtogatom, akkor a könyveknek a ruhadarabok után megint egy év kellene, mire polcra kerülnek.

A szerző azt állítja, hogy 30 kedvenc könyve van, és csak azokat tartotta meg. Én ezt bűnnek tekintem. A könyvekkel nem viccelünk, a könyveket nem dobjuk ki. Soha. Semmilyen körülmények között. A könyveknek mindig találunk helyet. Ez az én hitvallásom. (És lehet, hogy ezért tartok ott, ahol…:-))

Egyébként még olyanokat is csinált a hölgy, hogy a neki tetsző gondolatokat kitépte a könyvből (jujjjjj) és beragasztotta egy mappába, vagy egy – számomra – még elfogadható megoldás, hogy kifénymásolta ezeket a gondolatokat… De rájött, hogy ez nem jó dolog, így inkább kiselejtezte a köteteket…No komment…

Mielőbb még túl hosszúra sikeredne ez a post, be is fejezem. Még annyit mondanék, hogy számtalan használható ötletet találtam a könyvben, épp ezért azoknak, akik hadilábon állnak a rendrakással és a hasonló dolgokkal, szerintem haszonnal forgatják majd. De könyörgöm, a könyveket NE dobjátok ki…inkább adjátok nekem, hadd növekedjen a könyvkupac. :-)

A könyv adatai:

Szerző: Marie Kondo

Eredeti cím: Jinsei ga tokimeku katazuke no maho

Kiadó: Kiskapu Kft.

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 233 p

ISBN: 978-615-80135-0-5

Borító: puhatáblás, ragasztott

Ára: 2990 forint

Beszerzés: magánkönyvtáram számára

Ajánlom: gyakorlatilag bárkinek aki szükségét érzi, hogy ilyesmit olvasson

Értéke számomra: 4,5 könyvecske

2015. december 2. szerda

Partvonal akciók

 

A Partvonal kiadó is készül a karácsonyra. Klassz akciók, jó kis könyvkínálat vár minden vásárolni vágyó emberkét.

Jelenleg a fő akció az "egyet fizet kettőt kap", ahol az olcsóbbik könyvet ajándékba kapod, de ha négyet veszel, csak kettőt kell kifizetni, tehát tiszta haszon. Például, ha több embernek szeretnél könyvet vásárolni karácsonyra, akkor két emberre szánt költségből négy embert tudsz megajándékozni. Vagy magadat. Kinek mi a fontos. :-)

Ez még nem minden... idézek a Kiadó weboldaláról:

"És hogy még vonzóbbá tegyük a vásárlást, az akció időszaka alatt mindenki, aki 5 000 Ft felett vásárol, ajándékba kapja Dr. Gert Mittring: Számolj a világbajnokkal című könyvet, 10 000 Ft feletti vásárlás esetén pedig Richard Dawkins: Az Ős meséje című kötetet. (Figyelem: a két könyv 5 000 Ft és 10 000 Ft feletti vásárláskor automatikusan jár a megrendelt könyvekhez, így ezeket ne tedd a kosárba!)"

További fontos információk szintén a Kiadó oldaláról:

"Házhoz szállítás esetén a rendelés leadásának utolsó időpontja:
December 21. (hétfő) 12:00 
(Az ezen időpont után leadott rendeléseket csak januárban tudjuk kiszállítani.)

Személyes átvétel esetén a rendelés leadásának utolsó időpontja:
December 23. (szerda) 18:30

Az akciók 2015. december 23-ig vagy a készlet erejéig tart.

Ünnepi nyitvatartásunk:

December 1–23.: minden hétköznap 9:30–18:30 
December 12. (szombat): ZÁRVA 
December 21–23. (hétfő–szerda): 9:30–18:30
December 24. – január 3.: ZÁRVA

Január 4-től: hétfő–csütörtök 9:30–17.30, péntek 9:30–16:00


Forralt bor, sütemény és meghitt hangulat garantált! Várunk szeretettel!"

Egyébként ha ki kellene választanom azt az egy könyvet, amit megvennék MOST a Kiadótól, az az alábbi lenne:


2015. december 2. szerda

Álomgyáras meglepetések

Az Álomgyár Kiadó háza táján is vannak újabb és újabb meglepik és akciók, főleg most, hogy közeledik a karácsony.

A Kiadó egyébként mindig is híres volt a jó kommunikáció-készségéről, a bloggerekhez való hozzáállásáról, és ők azok, akik mindig kitalálnak valamit.

Most éppen egyPhillips Full HD TV-t lehet nyerni náluk...Jól hangzik, nem?

A feladat a következő:

1. Vásárolj egy könyvet...

2. Tölts ki egy űrlapot itt...

3. Ossz meg egy fényképet a Facebookon (oda visz majd a link...)

4. Őrizd meg a vásárlást igazoló blokkot is!

A többi részlet az űrlapos linken megtalálható!

Ami még fontos, hogy sok helyen megveheted azt a bizonyos legalább egy Álomgyáras könyvet. Auchan, Tesco, Book24, Líra, Bookline, Libri, Alexandra. Szóval van honnan választani.

Sok sikert kívánok mindenkinek!


2015. december 1. kedd

Eva Kavian - Nem akartam vele élni

A mostanában olvasott könyveimet nem igazán írtam össze. Nem foglalkoztam úgy a dolgokkal úgy, ahogy régebben szoktam, és ez zavar...nem tudom, tudok-e ezen mostanában változtatni, de igyekszem.

Szerencsére (idézőjelben értem ezt) késésben vagyok a könyvtári könyveimmel, így összeírás nélkül is tudom, hogy a Nem akartam vele élni című könyvön túl vagyok, de még nem írtam róla. Mielőtt azonban visszarohanok a könyvtárban, gyorsan átnézem újra a kötetet, hogy tudjak valamit írni Nektek róla.

Én egyébként azt képzeltem, hogy ez a könyv más...úgy értem, hogy nem olyannak gondoltam, mint amilyen volt valójában. Zavaros vagyok, igaz?

Mikor a könyvtárban levettem a polcról, elolvastam a fülszöveget,akkor az agyamban kialakult egy sztori, és valahogy olyasmit vártam. Nem tudom, másnál van-e ez így, hogy vár valamire, és csalódik, ha a könyvben nem azt kapja...mert én most pont így jártam.


A könyv főszereplője Sylvia, aki fiatal lány, és elvált szülei lakásai között ingázik, de elege van az egészből. Ez nem csodálom, de valahogy én nem így oldottam volna meg a dolgot, ahogy Sylvia tette, aki egészen egyszerűen felhívta az apját, és telefonon közölte vele, hogy mit szeretne. Vagyis inkább azt, hogy mit nem szeretne. Nem akar többé vele élni...Nem is tudom, ez olyan, mint a telefonos szakítás...valahogy nem az igazi.

Hamar meg is bánta ezt a telefont, hiszen ahogy az apjával beszélt, végig hallgatta, ahogy balesetet szenved és meghal a férfi. Borzasztó lehetett...borzasztó lehet...

Mindenesetre kimondta azt, amit talán nem is akart igazából, de visszavonni már nem tudta a dolgot, hiszen elveszítette az édesapját.

Furcsa volt, hogy éppen az édesapjával nem akart élni a lány, én a helyében inkább nála maradtam volna, de ugye nem én vagyok a főszereplő. Mindenesetre a baj már megtörtént, és Sylvia magát hibáztatja érte. Úgy hiszi, hogy ha nem telefonált volna, az édesapja még mindig élne.

A temetés után elkezdi felszámolni az apja lakását, az ottani holmikat átnézi, régi leveleket talál, régi emlékek jönnek elő, és egyre jobban hiányzik neki az apa. Rájön, hogy mennyire szerette őt, és mekkora űrt hagyott a férfi az életében.

Igazából erről szól a könyv...s arról, hogyan változik meg egy fiatal lány gondolkodásmódja a szüleivel kapcsolatban. s hogyan gyászolja meg különféle szertartások szerint az elveszített szülőt. Persze mindeközben Sylvia magánéletében történő változásokba is betekintést nyerhetünk.

Összességében azt mondhatom, hogy nem varázsolt el ez a történet. Nem tudom megmondani, hogy mit vártam, és milyen sztorit akartam olvasni. De valahogy hiányérzetem volt a könyv végén. Mindenesetre nem bántam azért meg, hogy elolvastam. Kíváncsi lennék, hogy másnak mi a véleményre róla.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Ne plus vivre avec lui

Fordította: Farkas Ildikó

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

ISBN: 978-963-373-655-5

ISSN: 2060-4769

Sorozat: Vörös Pöttyös Könyvek

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 138 p

Ár: 1999 ft - most a kiadó oldalán 1669 forintért is meg lehet vásárolni.

Forrás: könyvtárból

Ajánló: 14 éven felülieknek, elsősorban lányoknak ajánlanám

2015. december 1. kedd

Kelly Kiadó akciói

Mivel jön a karácsony, egyre inkább szorít bennünket az idő, hogy megfelelő ajándékot találjunk szeretteinknek, úgy gondoltam, hogy amikor csak tudok, itt a blogon is megosztom Veletek, ha találok valami kihagyhatatlan akciót könyvfronton. Mert nem titok, hogy számomra a könyv mindig nagyon jó ajándék. Akkor is, ha én kapom, de imádom adni is.

Jöjjön most a Kelly Kiadó ajánlata.

A részleteket megtaláljátok a Kiadó honlapján ide kattintva.

Egyébként a lényeg, ami miatt kihagyhatatlan a dolog, hogy 800!!! azaz nyolcszáz forintért juthattok hozzá nagyon jó kis olvasmányokhoz. Igaz, az akciós kötetek nem a legfrissebb megjelenésekből valók, de ez abszolút nem von le az érdemükből.

Érdemes keresgélni az oldalon!

Én például tuti beszerezem az alábbi két kiadványt:

- Sergio Espozito - Bor, szenvedély, Itália

- Danielle Trussoni - Angelopolis - Angyalok városa

2015. december 1. kedd

Itt tartok most...

Telnek, múlnak a napok, a hetek, sőt a hónapok is...nekem szinte pillanatoknak tűnt, és újra december van.

Forrás itt.

Itt az év vége, az ember lánya igyekszik megfelelni az elvárásoknak, igyekszik mindent elintézni, megtenni, amit kell, amit ígért, és amit csak lehet. Na én is így vagyok ezzel.

Szeptember óta ismét egyetemista vagyok a munka és a család mellett, így nem egyszerű az életem, de a mesterképzés nagyon fontos a számomra és remélhetőleg a jövőm szempontjából is az. Sokat tanulok miatta, és általában a szakirodalmakat forgatom, olvasom, sajnos másra kevésbé van időm.

Sőt a nagy szégyenem az, hogy nyár óta talán ha egyszer vagy kétszer voltam könyvtárban...nagyon bánt, hiszen az egyik kedvenc helyem a világon...Mivel van nálam kölcsönzött könyv, így remélhetőleg a héten be tudok iktatni oda egy látogatást végre.

Most a héten szabadságon vagyok, kicsit könnyebb ettől az életem, de készülök négy decemberi vizsgára, és el kell készítenem még minimum négy beadandó dolgozatot, így azért mégsem vagyok laza és nyugodt. A kicsinyem is beteg volt, szerencsére már meggyógyult, így az óvodába is el tudtuk vinni. Neki is hiányzott a közösség, és nekem is hiányzott a tanulásra szánható idő.

Ráadásul az év -számomra- legkedvesebb időszaka jött el most, hiszen a karácsony az az ünnep, amire mindig hónapokkal előtte készülök, amire már január elseje óta várok. Ez természetesen idén sincs másként. Nagyon készülök. Sajnos kevés embernek "kell" ajándékkal készülnöm, mióta édesapám is meghalt. Kevesen maradtunk a családban, de az életnek mennie kell tovább...

Szomorúságot félre téve a családtagoknak készülök meglepetésekkel, persze nem nagy dolgokkal, de mégis fontosnak érzem, hogy tudják, hogy fontosak számomra. Szóval az ajándékok nagy része már megvan, csomagolásra vár. Ma díszítem a házat is, legalábbis elkezdem...

Szóval itt tartok most nagyjából...Szeretnék fogadalmat tenni, pl. hogy mostantól minden más lesz a blog életében, mindennap írni fogok ... ilyesmi, de nem teszem meg, mert tudom, hogy nem fogom tudni betartani az ígéretemet akármennyire is szeretném.

Igyekszem jönni, amilyen gyakran csak tudok és köszönöm, ha közbe-közbe visszatértek hozzám!

Szép napot!