Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2013. június 25. kedd

Fedina Lídia - Klaudia és az új gimi

Nem túl régen böngésztem egy honlapot, a www.dialogcampus.hu-t. Az ember azt gondolná, hogy ennek a kiadónak csak tankönyves projektjei vannak...pedig nem. Sokféle témában válogathatunk kedvünkre a kiadványok között. Például ifjúsági regényeik is vannak, melyeken rögtön megakadt a szemem, pedig már nem vagyok egy nagy ifjúság...:-)

Nem csak megakadt a köteten a szemem, de volt szerencsém olvasni is az SMS könyvek sorozat egy kötetét Fedina Lídia tollából. Még nem hallottam az írónőről, de szerencsére némi információhoz hozzájuthatunk a kötet végén lévő fülecskéről. Többek között azt is megtudhatjuk, hogy Lídia gyógyszerész is az írás mellett, elárulja, hogy miket ír, hogy mit szeret a világon a legjobban, hogy mi a hobbija, és minden kedves olvasónak biztosan válaszol, ha írnak neki. Nagyon szimpatikus hozzáállás ez mindenképpen. :-) Legalábbis engem meggyőzött.

A Klaudia és az új gimi kötetet kézbe véve első - de tényleg csak legelső - blikkre azt gondoltam, hogy egy Édesvölgyi suli jellegű könyv lesz majd. Nem az lett, és ez egy cseppet sem von le az értékéből, habár bevallottan nagy Sweet Valley-fan vagyok. :-)


A kötet tinikről szól, a mai magyarországon, pontosabban Budapesten játszódik. Klaudia családjával költözik oda, mert édesapja munkája oda szólítja őket. A gyerekek, Klau és az öccse persze nem szívesen mennek, de hát ebben a korban az embernek nincs igazán beleszólása a dolgokba, mint tudjuk. Mindenesetre a költözés megtörténik, és elkezdődik a suli. Főhősünk csinosan szeretne érkezni, édesanyja is segít neki ebben, de egy fatális véletlen folytán az új osztályfőnök már az első percben görbén néz rá. Megszégyeníti, bántja, piszkálja, Klaudia (aki egyébként Péterffy Mária, de állítólag annyira hasonlít egy bizonyos Claudia nevű topmodellre, hogy ráragadt e becenév...) ezt nagyon rosszul viseli.

Ráadásul úgy érzi, hogy régi barátnői sem állnak már kifejezetten mellette. Ezt abból tudja, hogy néha-néha jönnek csak azokra a fránya sms-ekre válaszok, melyeket elküldözget.

A nagyvárosban sem fenékig tejfel az élet, meg kell küzdeniük az előítéletekkel, a rosszindulatú osztálytársakkal, és még az kisöccs, Marci is komoly bajba kerül...

Klaudia osztályába jár Marietta is, aki egy nagyszájú és nagyon népszerű lány, még pasija is van Géb személyében, de úgy tűnik, Gébnek megakad a szeme az új lányon. Ezt persze Marietta sem hagyhatja ennyiben, úgyhogy kifundál valamit... hogy mit, azt már olvassátok el ti magatok kedves ifjúság. Szerintem érdemes.

Ezen kívül érdemes felfigyelni a Dialóg Campus kiadóra is, hiszen egyre erősebb az ifjúsági vonal náluk, Dialóg Junior név alatt több hasonló jellegű kötet is napvilágot látott már. Ezek a könyvek a következőek:

- Kika - Lara válaszúton

- Ulla Mothes - Egy kiállítás titkai

- Kika - A felejthetetlen osztálykirándulás

- Regine Fiedler - Repülj, rigóm, repülj!

A kötetet mind átlagban olyan 150 oldalasok, egy magamfajta "gyorsolvasónak" rövid élvezetet nyújt, ám azoknak a fiataloknak, akik lassabban olvasnak, és kikapcsolódásként szeretnének szórakoztató ifjúsági könyveket olvasni, telitalálat lehet, még ajándékként is. Ráadásul, ha megszerettétek Klaudiát, akkor találkozhattok vele a következő kötetben, melynek címe: Szerelem a láthatáron

Egyébként még valamit kifelejtettem...

Biztos megfordult a fejetekben, hogy miért is SMS könyvek a sorozat címe? Hát azért, mert a mobiltelefonok a mai világban alaptartozéknak számítanak már mindenkinél, és különösen a fiataloknál fontos kommunikációs csatornák. Ezekben a kötetekben pedig mindig nagy szerepet kapnak a mobilon küldött sms-ek. Hát ezért...

A kötet adatai:

Kiadó: Dialóg Campus Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Borító: puhatáblás, ragasztott

ISBN: 978-963-9950-94-8

Ár: 1980 ft

Oldalszám: 142 oldal

Forrás: kiadótól

2013. június 23. vasárnap

Vers-Vasárnap: Johannes Hadlaub - Gyermeki szerelem

Karját markoltam én, nem bírt velem,

kezemet hirtelen

megmarta hát.

 

Azt hitte fáj, ha megharap? de nem,

kéj volt nekem,

az angyalát!

 

Oly enyhe, kellemes volt, élvezet,

nem fájdalom. S ha mégis fáj, csak az talán,

hogy íme már

nyoma veszett.

 

Fordította: Radnóti Miklós

2013. június 16. vasárnap

Vers vasárnap - József Attila - Az én szívem

Új rovattal szeretnék jelentkezni...

Nem tudom mit szóltok hozzá, de én nagyon örülök, hogy kitaláltam, és ebben egy kedves kis kötet volt a segítségemre.

Ugyanis egyszer, egy szép napon könyvmentést végeztem, azaz ahogy már régen meséltem, van, hogy ismerősök szólnak, hogy akad egy-két láda, doboz könyv elfekvőben náluk, és kérdezik, hogy kell-e? Hát hogyis ne kellene?! Mindig kell, és mindig boldog vagyok az új kiadványok miatt, pedig már tele az egész ház velük.

Szóval egy ilyen szituáció alkalmával bukkantam rá A világirodalom gyöngyszemei sorozat egyik kötetére, melynek a címe: Szerelmes kalendárium. Ahogy megláttam ezt az apró kis könyvet, teljesen beleszerettem és már akkor tudtam, hogy valamit szeretnék vele kezdeni azon kívül is, hogy csak én olvasgatom. Akkor határoztam el, hogy Veletek is megosztom a benne található hosszabb rövidebb verseket. A kötet háromszázhatvanöt költőtől tartalmaz háromszázhatvanöt verset, így ha csak vasárnaponként kaptok 1-1 költeményt, jó sokáig kitart majd a könyvem. :-)

A kiadványom egyébként jó régi, 1962-es kiadású, több mint ötven éves. (Imádom a régi könyveket. :-))

Mivel egymás után szeretném megmutatni Nektek a verseket, így elsőként József Attila szavaival találkozhattok. :-)


József Attila: Az én szívem


"Az én szívem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót

szerethet halhatatlanul."

2013. június 15. szombat

Debbie Macomber - Szent karácsony éjjel

Mondhatjátok, hogy nem vagyok észnél meg ilyesmi, hogy karácsonyi könyvet olvastam...de így van. Imádom a karácsonyt, és minden év december 27-én már várom a következő év karácsonyát. Épp emiatt a karácsony-rajongásom miatt nem is zavar különösképpen, ha az év bármelyik szakában a témáról olvashatok.

Nem mondhatnám,  hogy Debbie Macomber nagy karácsonyi könyv író lenne, de mégis van pár ilyen kötete, melyeket szép lassan elolvasgatok...tudjátok, csak azért, hogy ráhangolódjak az ünnepre. :-)

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én szeretem Macomber asszonyság köteteit. Szerelmesek, romantikusak és végtelenül meseszerűek. Legalábbis számomra. Ezen kívül pedig nagyon könnyen és gyorsan olvashatóak, így mindig kapható vagyok egy-egy DM könyv elolvasására.

Jó pár hónapja a könyvtárban felfedeztem az írónő köteteit egy hosszú-hosszú sorban, és akkor megfogadtam magamnak, hogy szépen elolvasom az összes könyvet. :-) Most is kikölcsönöztem két példányt, s az egyik a Szent karácsony éjjel lett.

Nagyon hamar végeztem vele, és kellemesen eltöltöttem az időt az olvasás közben.

Ez a könyv két történetet tartalmaz, mindkettőben felbukkannak már megismert szereplők az előző kötetekből. Persze aki még nem olvasott Debbiet, annak nem lesz ismerős sem Cédrusliget, sem pedig Manningék, de ez nem jelent semmit. Az írónő stílusa olyan, hogy pillanatok alatt megismerteti velünk a szereplőket, és máris úgy érezzük, mintha mi is a sztori helyszínén élnénk.

Ahogy már említettem, két történetet tartalmaz a könyv.


Az első rész egy klasszikus karácsonyi sztori.

Mary Jo beleszeret egy nála vagy 20 évvel idősebb férfiba, és váratlanul teherbe esik, a fickó azonban eltűnik, bár úgy tűnt, örül a gyermek érkezésének. A lány három bátyja nagyon dühös a történtek miatt, és kilenc hónapos terhesen egy kisebb vita után felkerekedik Cédrusligetbe, hogy megkeresse gyermeke apját, és beszéljen vele. A férfi persze átverte a lányt, így nem tartózkodik otthon, ám a kisvárosban mindenki ismeri a hírét...Mary Jo pedig egyedül van egy ismeretlen városban, amely gyönyörű karácsonyi hangulatot áraszt, és ahol hamar barátokra lel, akik segítségére bizony szüksége van...

A második történet egyik főszereplője Carrie, aki tinikorában "házasságközvetítőt játszott". Most már felnőtt, és új helyre költözik, ahol megismerkedik Mackenzie-vel, a 13 éves kislánnyal, aki Phillip nevű édesapjával él a szomszédban. A történelem megismétli önmagát, Mackenzie úgy, mint egykor Carrie, megpróbálkozik mindennel, csak, hogy édesapjának feleséget szerezzen. A jelölt persze nem más, mint Carrie...

Azt gondolom, hogy bár a karácsonyi hangulat végigvonul a történeteken, mégis érdemes az érdeklődőknek elolvasni ezt a kötetet, hiszen megmelengeti a lelkünket.

A könyv adatai:

Eredeti cím:  A Cedar Cove Christmas

Fordította:  Szabó Júlia

Kiadó: Harlequin Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve:  2009

Oldalszám:  303 p

Borító: puhatáblás, ragasztott

Ár: 1595 ft

ISBN: 978-963-538-088-6

ISSN: 1789-2732

Forrás: kőszegi könyvtárból

2013. június 14. péntek

Interjú Csukás Istvánnal

A Könyvhéten jelent meg Csukás István új könyve a Berosált a rezesbanda című kötet. Ennek apropóján készített a szerzővel interjút Garamvölgyi Katalin a Könyvmolyképző Kiadótól.

Forrás: Könyvmolyképző Kiadó

"REZESBANDA ÉS ALBATROSZ

Beszélgetés Csukás Istvánnal

– Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg legújabb vidám története,
a Berosált a rezesbanda a Könyvmolyképző Kiadónál.
Mióta tart és hogyan alakult a kapcsolatuk?

– A Könyvmolyképzőnek először a neve tetszett meg. Nagyon imponált, hogy valaki egy ilyen kedves nevet mer választani a sok idegen hangzású névtől presztízst remélő kiadók korában.
2009-ben „igazoltam” át hozzájuk, nem állíthatom, hogy hosszú hányattatás után, hiszen mindig volt kiadóm, de a Könyvmolyképzőnél az első perctől fogva éreztem az őszinte érdeklődést, nem pusztán a személyem, hanem az iránt is, amit csinálok. És azóta is változatlan a lelkesedés, nem csak Katona Ildikó kiadóvezető, hanem munkatársai részéről is.

– Állítólag akkor határozta el végleg, hogy író lesz, amikor először látta a nevét nyomtatásban. Még mindig akkora élmény borítón látni a nevét,
amikor már ezerszer láthatta, és rengeteg díjat besöpört, többek közt a Kossuth-díjat és a Prima Primissimát?

– Tulajdonképpen nagyon jó, afféle késő kamaszkori érzés volt először olvasni, hogy „írta Csukás István”. De az elhatározásnak komolyabb előzménye is akadt. Sokszor elmondtam már, hogy bár egy ideig hegedűművésznek készültem,
a zene mellett életem meghatározó élménye volt a könyv, a betű, a vers,
a regények, egyszóval az irodalom.
Nincs kedvenc műfajom, mindent elolvastam, és ma is falom a betűket,
a legócskább krimit is, mégpedig azért, mert az olvasás egyfajta gyakorlás, például felébrednek bennem háttérbe szorult, elfelejtett szavak.
Bartók, amikor gyakorolt, nem a saját műveit vette elő, hanem Bachot játszott. Számomra a legvacakabb könyvben is akadnak váratlan fordulatok,
érdekes szókapcsolások. Teljesen el tudom engedni magam olvasás közben, lubickolok a szövegben.
De hogy a kérdésre válaszoljak: persze, örülök ma is, ha nyomtatásban látom
a nevem, és nem pusztán hiúságból, hanem mert egyfajta visszaigazolást látok benne. Amikor például ilyen-olyan díjat kapok, akkor annak elsősorban azért örülök, mert úgy érzem, ezek az elismerések talán igazolják, hogy jó, amit csinálok. Fontos visszajelzések, hiszen az írás nagyon magányos szakma,
ül az ember az papír előtt, írni kezd és fogalma sincs, milyen lesz: vacak vagy zseniális?
Maga az írás hihetetlenül gyámoltalan állapot. Hogy irodalmi példát mondjak, Baudelaire Az albatrosz c. verse, ahol a matrózok megalázzák, kigúnyolják a szárnyalásra született madarat, aki ugye egyértelműen a költő metaforája.

– Ezt Ön úgy fogalmazta: „A mese, akár a jó vers, kicsit elszáll a földtől”

– Esetemben a verseket és a meséket ugyanaz az „albatrosz” írja. A mese elemel a földtől, szemben a kicsit lúdtalpas prózával és az általam becsült, ámde nem igazán kedvelt szociográfiával. A mesében benne van minden: születés, halál, túlvilág, kaland, és nagyszerűen működnek az őskortól kezdve, szájról szájra járva, később aztán papírra vetve.

– Attól, hogy valami érthetően van megírva, még nem biztos,
hogy működik. Mitől kezd működni a mese?

– Attól, hogy még a legelrugaszkodottabb mesének is van valóságtartalma. Nincs olyan, hogy nincs valóság! Ahogy a természetben sincs légüres tér. Bármit ír az ember a papírra, mindenből kikerekedik valami. Erről most Weöres Sándor egyik verse jut eszembe, Az elveszített napenyő, jó hosszú vers, négy oldalon át nem szól az égvilágon semmiről, arról viszont zseniálisan.

– Egyszóval felkínálja, hogy mindenki értelmezze, ahogy akarja, asszociáljon amire akar vagy amire telik tőle.

– Pontosan. De visszatérve, hogy mitől működik egy történet, van néhány alaptechnika: nagyon fontos elem a figura. Jó figurákat kell kitalálni, jó szituációba kell helyezni őket.
Ifjúsági regényben, filmben figyelembe kell venni, hogy a gyerekek még túlzásra hajlamosak, tehát ehhez kell igazítani a karaktereket, aki gyáva az nagyon gyáva, aki bátor, az nagyon bátor.
Kicsit túlozni kell azért is, mert például ifjúsági könyv vagy film esetében nincs idő hosszas, több ezer oldalas jellem vagy jellemfejlődés ábrázolásra, ott a figura kvázi készen érkezik a történetbe.
Fontos még a jó névválasztás, és persze elengedhetetlen, hogy az olvasmány maga élvezetes legyen, különben a kutyát sem fogja érdekelni, akármilyen magvas mondanivalója van.

– Vegyük példának az új könyvet, a Berosált a rezesbandát.

– Egyik oldalon áll egy megszállott tanár, aki mindenáron zsenit akar faragni a gyerekekből,  a másik oldalon a gyerekek, akik egyáltalán nem akarnak zsenik lenni, nem akarnak kísérleti osztály lenni, ellenben szeretnének muzsikálni.
Ez azért jó szituáció, mert valahol mind a két félnek igaza van.
Riminyák nem feltétlenül negatív figura, hiszen ő alapjában véve jót akar
a gyerekeknek, akik viszont jobb szeretnék élvezni a gyerekkorukat. Ez a két egyenértékű álláspont csap össze.
Remélem, jól sül majd el a történetben lévő csavar, miszerint a gyerekek hiába szöknek meg, mert búvóhelyükön, a lerobbant laktanyában csöbörből vödörbe kerülnek.

– Érzékeny a kritikára? Egyáltalán, kapott már negatív kritikát?

– Negatívat nem, fanyalgót már igen, de amögött is, gyaníthatóan,
nagy adag irigység állt. Olyan nagyon egyébként az okoskodó kritikában sem hiszek, sokkal inkább a baráti olvasásban. Magam is így állok a kérdéshez,
ha mások műveit kell véleményeznem.

– Akkor is, ha nem tetszik?

– A legnagyobbaknak is vannak gyengébb írásaik.
Rossz íróról meg az ember eleve nem ír, mert feleslegesen nem koptatja a tollát. Annak látom értelmét, hogy egy adott könyvről informáljuk az olvasóközönséget. Meg annak, hogy engem is megvizsgáljon valaki más szemmel, hiszen önmagát senki nem látja tisztán.

– Köztudottan nagyon jó barátok voltak Lázár Ervinnel, akiről ön azt mondta: „Azért jó, hogy Ervin szintén gyerekeknek írt, mert versenyezni csak azzal lehet, aki hasonló kvalitású, az tudja csak inspirálni az embert.” Ma kivel versenyez Csukás István?

– Százméteres síkfutásban, ha egyedül indul az ember, biztos át fogja szakítani
a célszalagot, még akkor is, ha közben mérik az idejét, de sokkal érdekesebb,
ha legalább ketten startolnak.
Lázár Ervinnel kölcsönösen inspiráltuk, ugrattuk, olykor szívattuk is egymást. Amióta elment, úgy érzem, egyedül futok, és ez nem jó. Más műfajt művelő barátaim persze vannak, de a régi légkör, az nagyon hiányzik. Hiányzik az a fajta inspiráló versengés, ami például Karinthy és Kosztolányi kapcsolatát is jellemezte. Kicsit unalmas így az irodalmi élet légköre.

– Alapigazság már, hogy az előző korszak irodalmi jótéteménye, hogy remek írók fordultak a magyar gyerekirodalom felé, amelynek legjava egyfajta össznépi folklórként él tovább. És most nem csak arra gondolok, hogy kocsmát neveztek el Mirr-Murr-ról, hanem a mai élőbeszéd számtalan fordulatát, nyelvi leleményét, szlengjét, szállóigéjét köszönhetjük többek között Önnek is.

– Pont a nagy elődök köteleznek arra, hogy fenntartsuk a színvonalat, és igenis odafigyeljenek az illetékesek a magyar gyerekirodalomra, támogassák, segítsék. Nem szabad megfeledkezni a gyerekekről és az ő sajátos szemléletmódjukról.

– Arról nem is beszélve, hogy gyerekhősök által jobban, adott esetben szabadabban meg lehet mutatni, mennyire abszurd tud lenni a felnőttek világa.

– A gyerek más szemmel nézi a világot. Nem csak lelkileg, fizikailag is;
tessék, guggoljunk le, egy méter magasból minden más. Gondoljunk a zseniális Lóci versekre Szabó Lőrinctől. A gyerek, ahogy növekszik, mindent először lát, neki a világ még érdekes és izgalmas hely. Akkor tanul járni, beszélni, írni, olvasni, nézni, értelmezni.
A gyerekszem éles: látja, milyen furcsán viselkednek a felnőttek. Pontosan tudják, mikor hazudnak nekik, nem azt mondják, amit gondolnak.
A Rezesbandában is azért tűnnek lököttnek a felnőttek, mert a gyerekek szemüvegén át látjuk őket, és hát valljuk be, a felnőttek tényleg irtó idióták néha.
A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani.
A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.
Azt is sokan elvárják, hogy a gyerekirodalom végezze el a szülő meg a pedagógus dolgát, és neveljen, tanítson. Nem, nem ez a feladata, hanem az, hogy művészi élmény és katarzist adjon, és segítsen eligazodni abban a kérdésben, hogy: „hol a helyem a világban?”

– A világban, amelyről az alapinformációkat nagyon sok gyerek már az internetről nyeri…

– Igazán szomorúan tapasztalom, hogy sok a magányos gyerek. Hiába lóg a gépen naphosszat és hiába beszél azon keresztül számtalan emberrel, alapjában véve magányos. És számomra nincs szomorúbb egy magányos gyereknél.

– Hiszen, hogy önt idézzem, „csak bandában érdemes élni”. Adott esetben például rezesbandában.

– Igen, jó lenne, ha nem maradna ki az életükből a valós játék, a bandázás,
a kaland. Egyedül nem lehet játszani, ahhoz minimum ketten kellenek.
Rendben, változik a világ, de ez örök igény, nem szabad megfosztani tőle a gyerekeket. A testközeli élmények kellenek, ehhez pedig valós, és nem virtuális közösség kell, csak ilyenben lehet igazán önmaga: azaz gyerek.

– Újfajta történetek, új képi megoldások bombázzák a gyerekeket. 
Az ön meséit megrajzoló Sajdik Ferenc otthonosan groteszk világához képest nagyon-nagyon mások.

– A modernkedést nem szeretem, nincs elavultabb, mint a tegnapi modern.
Az igazi művészet, az igazi tehetség nem modernkedik, hanem alkot, tehát nagy trükkökre nincs szüksége. Azok legtöbbje úgyis blöffnek bizonyul, és erre a gyerek is hamar rájön.
Sokkal inkább a gyerek fantáziáját kéne követni, nem pedig modernkedni mindenféle kunszttal, szörnnyel, torz formákkal.
A Berosált a rezesbandából kétféle filmverzió készült: tévéjáték és mozifilm is. Nemrég láttam, nagyon jónak tartom mindkét változatot, lendületes, visszaadja, amit én írás közben elképzeltem.

– A most megjelenő könyv a film forgatókönyve alapján készült, Katona Ildikó közreműködésével. Milyen érzés volt másra bízni a „megregényesítést”?

– Jaj, nagyon jó érzés volt Ildikóra testálni! Egyrészt mert „megkímélt” bizonyos pepecsmunkáktól. De a viccet félretéve, nagyon jó érzékkel, remek kézzel nyúlt az alapanyaghoz, nem csupán olvasmányossá tette, hanem sok új leleménnyel gazdagította. Minden szavát, ötletét boldogan elfogadtam, és jól tettem, mert úgy találom, így lett igazán élvezhető a végeredmény. Tulajdonképpen alkotótársamnak érzem Ildikót, olyannyira örültem a közös munkának, hogy remélem, lesz folytatása.

– A rezesbandát Szőnyi Gergely illusztrálta, akivel most dolgozott együtt először. Hogy tetszik a végeredmény?

– Gergő abszolúte profi. Az alkalmazott grafika kifejezést ma már nem nagyon szeretik, pedig igen jól körülírja a feladatot, ami bizony nem egyszerű, hiszen nem elég jó grafikusnak lenni, hanem még pluszban alkalmazkodnia kell egy másik ember agyában megszülető történethez. Szőnyi Gergely ezt remekül megoldotta. Nem csak figurákat rajzolt, hanem egy-egy rajzában sikerült visszaadnia az egész szituációt, mint valami pillanatfelvételt.
A jó hangulatú illusztrációk segítenek, hogy még jobban beleélhesse magát az olvasó a történetbe. Nagyon tetszik a borító is. Őszintén mondom, mindennel maximálisan meg vagyok vele elégedve.

– Van egy kedvenc Csukás idézetem, elég régről való.
Így hangzik: ”Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni!
Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el.
Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod!” Szóval, most, 77 évesen még mindig ott középen áll?

– Persze, hogy ott állok. Hol másutt állnék? Ott, középen. Mint a gyerekek.

 

Garamvölgyi Katalin"


2013. június 14. péntek

Leiner Laura dedikálás Szombathelyen

Egy kis infó arról az eseményről, ahol nem tudok ott lenni...:-(

2013. június 14. péntek

Helene Walterskirchen - A harmadik évezred hercegnői

Nagyon vártam a mai napot.

Egyrészt, mert ma nem dolgozom, másrészt mert találkozom egy régi barátnőmmel egy fél órára, és lenne még két programom.

Nagyon fontos lett volna a pakolászás itthon, de eléggé behavaztam ezzel is, úgyhogy sajnos csilli-villi rend nem lesz itthon. :-(

A program, amit vártam, az a Leiner Laura dedikálás, amely 13:00-kor kezdődik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Egész eddig úgy volt, hogy megyek, de mégsem...Egyszerűen nem tudtam összehozni a dolgokat, és nem sikerült átalakítani a programjaimat. Sajnos...úgyhogy nem leszek ott. Azzal vígasztalom magam, hogy biztos nagyon kitűnnék a sok tinilány közül. :-) Este is lesz egy program, könyvtározós, ezt is nagyon várom, és ezt nem fogom elszalasztani, az tuti.

Mindez előtt azonban megyek még könyvtárba, méghozzá a kőszegibe. :-)) Ahol a drága könyvtároslányok (Erika :D) kitették a múltkori Sándor Anikós író-olvasótalálkozóról szóló blogbejegyzésemet kinyomtatva a "faliújságra", úgyhogy aki nem olvassa a blogot, az olvashatja a bejegyzést papír alapon is. :-) Nagyon megleptek ezzel az "ajándékkal" és igazán jól esett. :-))

Ahogy említettem, beugrom a könyvtárba és van néhány lejárt könyvem, amit vissza kellene vinni, de írni is kéne róluk...Így döntöttem el, hogy írok most Nektek gyorsan A harmadik évezred hercegnői c. kötetről.


Amint sokan tudjátok rólam, szeretem a történelmi témájú regényeket, a történelmi alakokról szóló életrajzokat, a királyi családok sztorijait. Épp emiatt is várom mindig, hogy hozzájuthassak egy-egy kötethez a Gabo Kiadó Királyi Házak sorozatából. Az utóbbi időben kettő ilyen könyv is a birtokomba került, egyik ez, a most nevezett kötet, a másik pedig Vilmos és Harry hercegekről szóló iromány.

Meg nem tudnám mondani, mennyire lehetnek népszerűek e remek sorozat részei, számomra azonban alapművek, és igyekszem mindegyiket áttanulmányozni.

Ez a kötet most nem a régmúlt idők főurairól szól, hanem nőkről, asszonyokról a jelenkorból, ahogy ezt a kötet címe is mutatja. Hercegnőkről olvashatunk benne, olyanokról is, akik híresek, akiknek nevét szinte mindenki ismeri, és olyanokról is, akikről talán még csak nem is hallottunk.

A műben az alább felsorolt hölgyek kaptak helyet, az ő életükről, mindennapjaikról, tevékenységeikről olvashatunk:

- Anna angliai hercegnő

- Mária Eleonóra liechtensteini hercegnő

- Christina Salm-Salm hercegnő

- Konstanza Löwenstein hercegnő

- Julia Katharina anhalti hercegnő

- Heide Hohenzollern hercegné

- Marie Louise Castell-Castell hercegné, Waldeck és Pyrmont hercegnője

- Isabella von Garzuly, született Hohenlohe-Langenburg hercegnő

- Gabriela Habsburg császári hercegnő és Ausztria főhercegnője

- Elisabeth szász weimar-eisenachi hercegnő

- Isabel Löwenstein hercegné

- Viktória svéd királyi hercegnő

Számomra mindig is különleges élmény volt betekinteni az arisztokrata családok életébe legalább egy-egy fejezet erejéig, és élvezet volt olvasni, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek a mindennapok asszonyaitól. Természetesen nem lennék ember, ha nem találtam volna köztük különösen szimpatikusat, ám bevallom a felsorolásban olyan hercegnő is helyet kapott, akivel én biztos, hogy nem találnám meg a közös hangot.

Mindenesetre érdekes és olvasmányos élettörténetek ezek, olvassátok a sorozatot bizalommal!

A kötet adatai:

Eredeti cím: Prinzessinnen, Márchenfiguren im 2. Jahrtausend

Fordította: Kajtár Mária, Stépán Gábor

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Sorozat: Királyi házak

ISBN: 978-963-689-375-0

Oldalszám: 209 p

Borító: keménytáblás, védőborítóval

Ár: 2490 ft

Forrás: kőszegi könyvtár

2013. június 12. szerda

Larissa Ione - Csábítás

Mint láthatjátok (főleg azokra értem ezt, akik folyamatosan olvasnak), nagyon szereteágazó témákban olvasok folyamatosan. Van olyan időszak az életemben, hogy inkább ifjúsági regényeket olvasok a múltból, van úgy, hogy történelmi életrajzokat. Sok olyan kiadó van, akiknek az újdonságait nem bírnám kihagyni, de ha mégis ezt teszem, akkor előbb vagy utóbb azért csak elolvasom a kiadványt...így történt ez most is, amikor végre hozzájutottam Larissa Ione Daemonica sorozatának első kötetéhez, amire már régóta nagyon vágytam. Valahogy szemeztem a könyvvel, és mindig vissza-visszatértem hozzá az Egmont kiadó honlapján, így nem is csoda, ha végül az áhított darab eljutott hozzám. :-)

Előljáróban csak annyit mondanék, hogy nagyon tetszett.


Folyamatosan olvasok az Egmont-tól ilyen vagy olyan forrásból, magánkönyvtárból, és már sok olyan könyvhöz volt szerencsém, ami nagyon tetszett, de ez a kötet, a Csábítás valamiért jobban megfogott. Nem tudom igazán megmagyarázni a miértjét és a mikéntjét, de egyszerűen csak tetszett, és remélem mielőbb el tudom olvasni a következő - már megjelent - részt is.

Sok szerelmes regényt olvastam, sok kifejezetten erotikus jellegű kötet is került mostanság a kezembe és igazából a misztikus és fantasy könyvek sem kerültek el. Ebben a történetben minden benne van az imént felsoroltakból, de meglátásom szerint olyan mennyiségben, amely csak jót tesz a történettel.

Igazából a szerző amolyan démoni kórház sorozatot akart írni...meg is tette. Én pedig imádom az ilyesmit. Grace klinika, Vészhelyzet, Emily doktornő és társaik nagy "barátaim". Így nem is meglepő talán, ha ennyire tetszett ez a Larissa Ione kötet.

A történet főhőse Tayla egy őrzőlány, aki a gyilkolászásból él New Yorkban. Persze nem lenne az igazi a sztori, ha nem lenne a könyvben egy pasi is, ez pedig nem más, mintt Eidolon a démondoki. Természetesen hőseink élete hamar összefonódik, amikor egy utcai harc során a lány megsérül, és egy számára ismeretlen helyre kerül. A démonkórházba, ahol Eidolon az egyik főnök, aki azon kívül, hogy démon, nagyon jóképű, okos és igazából minden elmondható róla, ami egy nő érdeklődését felkelti. Csak hát tudjátok...egy gond van vele, amit már sokszor említettem, hogy DÉMON! :-)

Mindenesetre Tayla-nak fura erotikus álmai vannak a dokival kapcsolatban, amelyek hamarosan nem csak álmok lesznek. Persze először mindketten berzenkednek eme furcsa kapcsolat ellen, ráadásul a démondoki környezete is inkább megölné, megenné és ilyesmi a lányt. Mondjuk a vadász környezete sem különb. Úgy hiszik, hogy végre találtak egy olyan embert, aki "besúgóként" tud tevékenykedni, leleplezi a démonokat, és persze meg is öli őket. Csak éppen egyik csapat sem számol azzal, hogy Tayla nem igazán az, akinek látszik, és azzal sem, hogy a két főhős érzelmi életében is változások mutatkoznak...

Összességében elég egyszerű a történet, és mégis van benne valami. :-) Lehet, hogy az, hogy az ilyen jellegű sztorikat eddig vámpírokról és vérfarkasokról olvastam? Lehet...mindenesetre számomra nagyon kikapcsoló volt az a rövid idő, amit a Csábítás és azon belül a legkülönfélébb lények társaságában tölthettem. :-)

A kötet adatai:

Eredeti cím: Pleasure Unbound

Fordította: Balogh Imre

Kiadó: Egmont Kiadó

Kiadás ideje: 2012

Kiadás helye: Budapest

Oldalszám: 440 p

ISBN: 978-963-343-206-8

Sorozat: Daemonica 1.

Ár: 3999 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kiadótól

2013. június 11. kedd

Közönségtalálkozó Sándor Anikóval

Imádom a kőszegi Chernel Kálmán Városi Könyvtárat, mert a lányok mindig teljes erőbedobással azon dolgoznak, hogy az olvasók és az odalátogatók minél jobban érezzék magukat körükben. Jól is csinálják a dolgukat, hiszen elég gyakran nagyon klassz előadókat, írókat, művészeket hívnak meg közönségtalálkozókra, és ez most sem volt másként.

Már hetekkel az alkalom előtt borzasztóan vártam, hogy találkozhassam Sándor Anikóval, az El Camino, az Út ami hazavisz, a Pillangó a vállamon, az Ajándék című könyvek írójával, akinek múlt szerdán jelent meg a legújabb műve, a Zuhanó repülés - Összetörve Indiában című kötet. Budapesten az Allee-ben volt a bemutatója az új könyvnek, de érthető okok miatt (messze lakom onnan) nem tudtam jelen lenni, és előre kértem a könyvtár főnöknőjét, hogy kérdezze meg Anikót, hoz-e magával az új könyvből is, lesz-e vásárlási lehetőség. Reméltem, hogy pozitív lesz a válasz. Az lett, én pedig duplán boldog voltam. Egyszer azért, mert jött Anikó, akit nagyon szerettem volna személyesen megismerni, másrészt viszont azért, mert jött az új könyve, amit nagyon szerettem volna megvenni és elolvasni.

Forrás: a szerző FB oldala

Na szóval tűkön ültem, és vártam a csütörtököt, ami el is érkezett, és jóval a kezdés előtt már ott fecsegtem a tett helyszínén.

Aztán megérkezett az írónő, aki borzasztóan szimpatikus volt, végtelenül megnyerő stílusával olyan előadásban részesített bennünket, melyet tényleg öröm volt hallgatni. Persze lehetett kérdezni, ő is kérdezett bennünket, és bár nem voltunk olyan sokan, mint szerettük volna, mégsem éreztem azt, hogy ő ezzel különösebben foglalkozna. Egyszerűen önmagát adva beszélgetett velünk az élményeiről. Eddig is tervben volt, vagyis folyamatosan tervben van az El Camino végigjárása, de ekkor arra gondoltam, hogy akár most azonnal indulnék. :-)

Egyszóval nagyon jól éreztem magamat.

Persze volt lehetőség vásárolni, úgyhogy gyorsan magamhoz szorítottam egy Zuhanó repülést, és beálltam a dedikálásos sorba a fizetés után. Mindenki csak kérdezte és kérdezte "négyszemközt" is az írónőt, de én belefogtam az olvasásba a sorban állás közben. Egyszerűen, mire odaértem hozzá, kiröpült a fejemből az összes kérdés és minden, amit meg akartam osztani vele, így csak bambán vigyorogva elmondtam, hogy milyen névre dedikáljon (az enyémre :-)) és megköszöntem a lehetőséget, hogy itt lehettem. :-) Aztán spuri hazafelé...ebben persze benne volt az is, hogy a család már hívott, hogy merre járok, mert bizony a találkozó kicsit tovább tartott, mint amire számítottam....de hát jó társaságban könnyen múlik az idő...

Sajnos az ott készült képekhez még nem jutottam hozzá, de ami késik, nem múlik. :-)

Forrás

Azt azért elmondanám, hogy még aznap este elolvastam az indiai könyvet, és remélem, hogy a napokban tudok is írni róla Nektek. :-)

Majdnem elfelejtettem valamit...

A könyvtárban dolgozik az Erika, aki egy tündér. :-) (Tudom, Erika, ha ezt most olvasod, akkor mosolyogsz! :-)) Szóval Erika mutatta, hogy milyen csoda vendégkönyve van a kőszegi könyvtárnak, amelyet már 1984 óta vezetnek, minden vendég ír bele valami kedveset. Ez nekem borzasztóan tetszett, és jól kitaláltam, hogy nekem kell az a vendégkönyv...mivel ez érték, természetesen nem kaphattam meg, de gyorsan beszereztem egy sajátot. :-) Erika pedig volt olyan drága, hogy Sándor Anikóval íratott az enyémbe is, ezzel megnyitva a leendő "gyűjteményt". Ezt a pár sort ma olvastam, és nagyon boldoggá tett...Köszönöm szépen!

Köszönöm Anikó, köszönöm könyvtáros lányok, hogy ott lehettem!

Megyek máskor is! :-)