A mostanában olvasott könyveimet nem igazán írtam össze. Nem foglalkoztam úgy a dolgokkal úgy, ahogy régebben szoktam, és ez zavar...nem tudom, tudok-e ezen mostanában változtatni, de igyekszem.

Szerencsére (idézőjelben értem ezt) késésben vagyok a könyvtári könyveimmel, így összeírás nélkül is tudom, hogy a Nem akartam vele élni című könyvön túl vagyok, de még nem írtam róla. Mielőtt azonban visszarohanok a könyvtárban, gyorsan átnézem újra a kötetet, hogy tudjak valamit írni Nektek róla.

Én egyébként azt képzeltem, hogy ez a könyv más...úgy értem, hogy nem olyannak gondoltam, mint amilyen volt valójában. Zavaros vagyok, igaz?

Mikor a könyvtárban levettem a polcról, elolvastam a fülszöveget,akkor az agyamban kialakult egy sztori, és valahogy olyasmit vártam. Nem tudom, másnál van-e ez így, hogy vár valamire, és csalódik, ha a könyvben nem azt kapja...mert én most pont így jártam.


A könyv főszereplője Sylvia, aki fiatal lány, és elvált szülei lakásai között ingázik, de elege van az egészből. Ez nem csodálom, de valahogy én nem így oldottam volna meg a dolgot, ahogy Sylvia tette, aki egészen egyszerűen felhívta az apját, és telefonon közölte vele, hogy mit szeretne. Vagyis inkább azt, hogy mit nem szeretne. Nem akar többé vele élni...Nem is tudom, ez olyan, mint a telefonos szakítás...valahogy nem az igazi.

Hamar meg is bánta ezt a telefont, hiszen ahogy az apjával beszélt, végig hallgatta, ahogy balesetet szenved és meghal a férfi. Borzasztó lehetett...borzasztó lehet...

Mindenesetre kimondta azt, amit talán nem is akart igazából, de visszavonni már nem tudta a dolgot, hiszen elveszítette az édesapját.

Furcsa volt, hogy éppen az édesapjával nem akart élni a lány, én a helyében inkább nála maradtam volna, de ugye nem én vagyok a főszereplő. Mindenesetre a baj már megtörtént, és Sylvia magát hibáztatja érte. Úgy hiszi, hogy ha nem telefonált volna, az édesapja még mindig élne.

A temetés után elkezdi felszámolni az apja lakását, az ottani holmikat átnézi, régi leveleket talál, régi emlékek jönnek elő, és egyre jobban hiányzik neki az apa. Rájön, hogy mennyire szerette őt, és mekkora űrt hagyott a férfi az életében.

Igazából erről szól a könyv...s arról, hogyan változik meg egy fiatal lány gondolkodásmódja a szüleivel kapcsolatban. s hogyan gyászolja meg különféle szertartások szerint az elveszített szülőt. Persze mindeközben Sylvia magánéletében történő változásokba is betekintést nyerhetünk.

Összességében azt mondhatom, hogy nem varázsolt el ez a történet. Nem tudom megmondani, hogy mit vártam, és milyen sztorit akartam olvasni. De valahogy hiányérzetem volt a könyv végén. Mindenesetre nem bántam azért meg, hogy elolvastam. Kíváncsi lennék, hogy másnak mi a véleményre róla.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Ne plus vivre avec lui

Fordította: Farkas Ildikó

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

ISBN: 978-963-373-655-5

ISSN: 2060-4769

Sorozat: Vörös Pöttyös Könyvek

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 138 p

Ár: 1999 ft - most a kiadó oldalán 1669 forintért is meg lehet vásárolni.

Forrás: könyvtárból

Ajánló: 14 éven felülieknek, elsősorban lányoknak ajánlanám