Telnek, múlnak a napok, a hetek, sőt a hónapok is...nekem szinte pillanatoknak tűnt, és újra december van.

Forrás itt.

Itt az év vége, az ember lánya igyekszik megfelelni az elvárásoknak, igyekszik mindent elintézni, megtenni, amit kell, amit ígért, és amit csak lehet. Na én is így vagyok ezzel.

Szeptember óta ismét egyetemista vagyok a munka és a család mellett, így nem egyszerű az életem, de a mesterképzés nagyon fontos a számomra és remélhetőleg a jövőm szempontjából is az. Sokat tanulok miatta, és általában a szakirodalmakat forgatom, olvasom, sajnos másra kevésbé van időm.

Sőt a nagy szégyenem az, hogy nyár óta talán ha egyszer vagy kétszer voltam könyvtárban...nagyon bánt, hiszen az egyik kedvenc helyem a világon...Mivel van nálam kölcsönzött könyv, így remélhetőleg a héten be tudok iktatni oda egy látogatást végre.

Most a héten szabadságon vagyok, kicsit könnyebb ettől az életem, de készülök négy decemberi vizsgára, és el kell készítenem még minimum négy beadandó dolgozatot, így azért mégsem vagyok laza és nyugodt. A kicsinyem is beteg volt, szerencsére már meggyógyult, így az óvodába is el tudtuk vinni. Neki is hiányzott a közösség, és nekem is hiányzott a tanulásra szánható idő.

Ráadásul az év -számomra- legkedvesebb időszaka jött el most, hiszen a karácsony az az ünnep, amire mindig hónapokkal előtte készülök, amire már január elseje óta várok. Ez természetesen idén sincs másként. Nagyon készülök. Sajnos kevés embernek "kell" ajándékkal készülnöm, mióta édesapám is meghalt. Kevesen maradtunk a családban, de az életnek mennie kell tovább...

Szomorúságot félre téve a családtagoknak készülök meglepetésekkel, persze nem nagy dolgokkal, de mégis fontosnak érzem, hogy tudják, hogy fontosak számomra. Szóval az ajándékok nagy része már megvan, csomagolásra vár. Ma díszítem a házat is, legalábbis elkezdem...

Szóval itt tartok most nagyjából...Szeretnék fogadalmat tenni, pl. hogy mostantól minden más lesz a blog életében, mindennap írni fogok ... ilyesmi, de nem teszem meg, mert tudom, hogy nem fogom tudni betartani az ígéretemet akármennyire is szeretném.

Igyekszem jönni, amilyen gyakran csak tudok és köszönöm, ha közbe-közbe visszatértek hozzám!

Szép napot!