Ahogy ígértem, igyekszem összeszedni magam, és megosztani Veletek továbbra is az olvasmányélményeimet. Ahogy azt már írtam, inkább komolyabb tartalmú könyvek fordultak meg mostanában a kezemben, de a december végi és január eleji betegeskedésem alatt két olyan kötetet is elolvastam, amiről azt gondolom, hogy más érdeklődésére is számot tarthat.


Az egyik ezek közül Ausch Klára naplójegyzeteiről szól, akit 16 évesen, zsidóként elhurcoltak Nagykanizsáról családjával együtt, és aki szerencsésen hazajött Auschwitzből. Időről időre előjönnek hírek a holokauszttal kapcsolatban, és bár én filmben nem bírom ezeket a történeteket megnézni, mert folyamatos sírhatnékom támad tőlük (pl. Schindler listája, Az élet szép…stb.), de könyvben el bírom őket olvasni. És azt hiszem el is kell olvasnia mindenkinek ezeket az igaz történeteket, hiszen ezeket a gondolatokat magunkévé téve kaphatunk teljes képet a II. Világháború végén történt borzalmakról.

A könyvet a lakóhelyem könyvtárában szereztem meg. Azt hittem újdonság, hiszen még sosem találkoztam vele, valamint nagyon újnak tűnt kinézetre is. Gondolom nem sokan vitték haza, úgyhogy én gyorsan felpakoltam a kupacra, ami hazajött velem. Egy ideig a könyvtári könyves polcomon várta a sorsát, de január elsején végre a kezembe vettem és nagyon rövid idő alatt ki is olvastam. Nem volt nagy dolog ez, hiszen egy vékonyka, 119 oldalas könyvről beszélünk. Vékony volt, de annál több mondanivalót tartalmazott, mióta letettem, azóta is gondolkodom az abban leírtakon.

A főhős egy 16 éves lány, Klári, akinek a gondtalan boldog élete egy napon véget ér, és családjával együtt elhurcolják, majd egy éven keresztül pokoli élményeken, szenvedéseken megy keresztül a lágerben, ahol dolgozik, küzd az életéért. Vannak időszakok, amikor már – már feladná a küzdelmet, inkább választaná a halált, azonban mellette van nénje, aki tartja benne a lelket, aki jóságával segít neki embernek maradnia. Klári a visszaemlékezéseit a lágerből hazakerülése után írta, de ahogy olvassuk a történetet, úgy érezhetjük, hogy mi magunk vagyunk Klárik és ott vagyunk a borzalmak helyszínén. Átélhetjük a fiatal lánnyal az éhezés pillanatait, a tetvek állandó jelenlétét, az útját mindenfelé szegélyező halott emberek látványát. Mindvégig abban reménykedett, hogy édesanyja és apja is él, csak másutt mint ő. A kötet végén azonban kiderül, hogy anyja már az elhurcoltatás elején nagyanyjával együtt gázkamrába jutott. Édesapját nem gázosították el, azonban élve ő sem jutott haza Auschwitzból.

Rengeteg dolog jutott eszembe folyamatosan az olvasás közben, számtalanszor legszívesebben felkiáltottam volna dühömben, hiszen a mai napig nem értem, hogy történhetet meg ez az egész dolog. Borzasztó érzés volt olvasni, de mégis fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék Klári történetét.

A kötet adatai:

Szerző: Ausch Klára

Cím: Ajándékba kaptam az életet

Kiadás ideje: 2014

Kiadó: BT-Press Könyv – és Lapkiadó Bt

ISBN: 9789638559999

Oldalszám: 119 p

Ára: 2600  forint

Forrás: könyvtár