Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

L. Ritók Nóra - Láthatatlan Magyarország

 

Előre bocsátom, ez a könyv kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Fontos, hiánypótló mű, sok embernek felnyithatná a szemét, ha elolvasná.


Nem is tudom hol kezdjem…nem tudom hallottatok-e az Igazgyöngy Alapítványról. Na ennek az alapítványnak az alapítója L. Ritók Nóra. Pedagógus és képzőművész végzettségű szakember, aki az alapítvány vezetője is egy személyben, és egy olyan ember, aki követendő példa lehet mindnyájunk számára.

Nem titok, szociális munkás vagyok, napjaimat kitölti a rászorulókkal való foglalkozás, így nekem egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet megjelenésekor azonnali hatállyal megveszem. Így is tettem, aznap sikerült beszerezni, mikor a főnökömmel és a kollégáimmal amolyan csapatépítő mozizásra mentünk. A film előtt még egyedül voltam, és szokás szerint a könyvesbolt felé vettem az irányt. Ott az eladólány segítségével előkerítettem a könyvet, fizettem és távoztam. Amíg a többieket vártam, máris elkezdtem olvasni. A mozi szuper volt, jól érzetem magamat, de a gondolataim nagy része a könyv körül járt. Azonban számtalan dolgom volt, így minden nap cipeltem magammal a kötetet, és végül december 31-én sikerült kiolvasnom. Ilyen még nem volt, hogy több mint két hétig tart számomra egy könyv, de ez nem egy egyszerű limonádé. Ez egy elgondolkodtató könyv, egy korrajz, egy olyan dokumentum, amelyben a szerző, Nóra leírja az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét, leírja azokat az emberfeletti küzdelmeket amelyekkel nap mint nap szembesülnek, és amelyekkel szeretnék elérni azt, hogy az ország egyes részein jelenlévő talán el sem képzelhető nyomor megszűnjön, vagy ha nem is szünne meg, legalább ne termelődjön újra.

Kelet-Magyarországon tevékenykedik az Alapítvány, szerencsére egyre nagyobb támogatottsággal veszi ki a részét a mindennapi küzdelmekből és kardoskodik olyan jobbára roma gyerekekért, akiről már mindenki lemondott. Az iskola, a társadalom, a közösség. Mindenki. Mert ezek a gyerekek nyomorban, nélkülözésben nőnek fel, az iskola képtelen őket a helyes útra terelni, ami nem is csoda, hiszen a kisgyermekeknek az otthonukban kellene szocializálódni, és megtanulni azokat a készségeket és elsajtítatni azokat a képességeket, melyek segítségével boldogulnak később a világban.

Azonban addig, amíg a nyomor újra és újra kitermeli önmagát, amíg családok kénytelenek alig harmincezer forintból élni, vagy akár csak a gyerekek után járó ellátásból, addig nem várhatjuk el, hogy a helyzet javuljon. Sokan el sem hinnék, hogy a XXI. Századi Magyarországon még mindig van olyan gyermek, aki örül egy narancsnak, akinek nincs része a Mikulás várás örömében, aki esténként elektromos áram hiányában a téli időszakban már este öt után a sötétben ül, akinek nincs mit ennie, nincs normális ruhája, cipője, iskolai felszerelésről már ne is beszéljünk.

Nóra ezekért a gyermekekért küzd, ezen gyerekek szüleit próbálja bevonni az alapítványi tevékenységekbe, mert hiszi, hogy munkájuk által könnyebb lehet az élet. Igyekszik az alapítvány képessé tenni a régió rászorulóit arra, hogy a lányoknak fiatalon nem kizárólag az anyaság legyen a karriercél, illetve a fiúk ne a bűnözéssel próbáljanak meg nevet szerezni maguknak.

Mint tudjuk, a tankötelezettség hazánkban ma 16 év és ezek a fiatalok amint elérik ezt a kort, már nem is járnak tovább iskolába. Sokszor 16 évesen is csak néhány általános osztálynyi végzettségük van, és nem várja őket más perspektíva, mint a közmunka, ha szerencséjük van. Ha nincs, még az sem, csak a nyomor, az éhezés.

Én az ország egy olyan részében élek és működöm szociális munkásként, ahol talán nem ilyen markánsak a problémák, de könnyelműség lenne azt mondani, hogy mifelénk nem fordulnak elő szélsőségek. De Keleten, az olyan településeken, ahol nincs munka, ahol a lakosságösszetétel szinte száz százaléka cigány állampolgárokból áll, bizony nagyon sok munka van, akár a felzárkóztatás, akár az iskoláztatás, akár a munkahelyteremtés kapcsán. Magam is szembesülök olyan sorsokkal, családokkal, ahol nincs tüzifa, ahol a gyerekek nem éppen jó példát tanulnak és visznek otthonról az életbe, de azt kell, hogy mondjam, hogy  még talán szakemberként is döbbenetes példákat hoz a szerző a dolgos hétköznapjaiból.

El tudom képzelni, hogy mennyi mindennel kell megküzdeniük, hiszen tisztában vagyok a forráshiánnyal. Tudom milyen az, ha nincs tüzifa néhány nappal karácsony előtt a mínuszokban, mikor a bankokkal és egyéb hitelezőkkel kell egyezkedni, hogy a sok tartozást próbáljuk valahogy kiegyenlíteni, mikor szinte üres a ház, amit a család magáénak mondhat, és mikor a használt, innen onnan begyűjtött ruha mekkora örömet tud okozni egy felnőtt embernek.

Nagyon nehéz a helyzet, pénz nincs, eszköz nincs amivel igazán tudnánk segíteni, de véleményem szerint az lenne a legnagyobb segítség, ha ezek az emberek lehetőséget kapnának a tisztességes munkára, és ott meg tudnának állapodni, ha képesek lennének arra, hogy bármit is tanultak és lestek el a szüleiktől, másfelé tudnák irányítani a sorsukat. Sokan nem értik meg azt, hogy egy magamfajta szakember minek is teszi magát oda, miért foglalkozik a nálánál elesettebbek sorsával. Erre nem tudom  a választ, csak azt tudom, hogy bármennyire nincs sikerélményem, bármennyire is sokat dolgozom, próbálkozom, néha sikeresen, néha kevésbé, mégis én szeretem a munkám, mondhatni erre születtem. Engem kikapcsol a sok sok tanulás, a családom, az állataim. Nem tudom, hogy L. Ritók Nórát mi kapcsolja ki. Remélem van neki valami, mert ezt az embertelen munkát csak úgy lehet végezni kiégés nélkül, ha van valami, ami boldogságot hoz. Majd írok neki és megkérdezem.

Update: nem kellett írnom neki. Rájöttem, hogy ő művész...rajzol, fest, szerintem ez neki az a tevékenység, amiben a munkája mellett kiteljesedik.

Összességében annyit mondhatok, hogy én, személy szerint hálásan köszönöm ezt a könyvet, lehet, hogy nem pozitív de egy élmény volt elolvasni, és remélem, hogy a döntéshozók kezébe is odakerül, és látják belőle a valós helyzetet.

Ami láthatatlan.

Itt ma Magyarországon.

 

A kötet adatai:

Szerző: L. Ritók Nóra

Könyv címe: Láthatatlan Magyarország

Kiadó: Tea Kiadó Kft.

Kiadás helye: Budapest

Kiadás ideje: 2017

ISBN: 9786158015547

Ár: 3990 forint

Forrás: magánkönyvtár

Ausch Klára - Ajándékba kaptam az életet

Ahogy ígértem, igyekszem összeszedni magam, és megosztani Veletek továbbra is az olvasmányélményeimet. Ahogy azt már írtam, inkább komolyabb tartalmú könyvek fordultak meg mostanában a kezemben, de a december végi és január eleji betegeskedésem alatt két olyan kötetet is elolvastam, amiről azt gondolom, hogy más érdeklődésére is számot tarthat.


Az egyik ezek közül Ausch Klára naplójegyzeteiről szól, akit 16 évesen, zsidóként elhurcoltak Nagykanizsáról családjával együtt, és aki szerencsésen hazajött Auschwitzből. Időről időre előjönnek hírek a holokauszttal kapcsolatban, és bár én filmben nem bírom ezeket a történeteket megnézni, mert folyamatos sírhatnékom támad tőlük (pl. Schindler listája, Az élet szép…stb.), de könyvben el bírom őket olvasni. És azt hiszem el is kell olvasnia mindenkinek ezeket az igaz történeteket, hiszen ezeket a gondolatokat magunkévé téve kaphatunk teljes képet a II. Világháború végén történt borzalmakról.

A könyvet a lakóhelyem könyvtárában szereztem meg. Azt hittem újdonság, hiszen még sosem találkoztam vele, valamint nagyon újnak tűnt kinézetre is. Gondolom nem sokan vitték haza, úgyhogy én gyorsan felpakoltam a kupacra, ami hazajött velem. Egy ideig a könyvtári könyves polcomon várta a sorsát, de január elsején végre a kezembe vettem és nagyon rövid idő alatt ki is olvastam. Nem volt nagy dolog ez, hiszen egy vékonyka, 119 oldalas könyvről beszélünk. Vékony volt, de annál több mondanivalót tartalmazott, mióta letettem, azóta is gondolkodom az abban leírtakon.

A főhős egy 16 éves lány, Klári, akinek a gondtalan boldog élete egy napon véget ér, és családjával együtt elhurcolják, majd egy éven keresztül pokoli élményeken, szenvedéseken megy keresztül a lágerben, ahol dolgozik, küzd az életéért. Vannak időszakok, amikor már – már feladná a küzdelmet, inkább választaná a halált, azonban mellette van nénje, aki tartja benne a lelket, aki jóságával segít neki embernek maradnia. Klári a visszaemlékezéseit a lágerből hazakerülése után írta, de ahogy olvassuk a történetet, úgy érezhetjük, hogy mi magunk vagyunk Klárik és ott vagyunk a borzalmak helyszínén. Átélhetjük a fiatal lánnyal az éhezés pillanatait, a tetvek állandó jelenlétét, az útját mindenfelé szegélyező halott emberek látványát. Mindvégig abban reménykedett, hogy édesanyja és apja is él, csak másutt mint ő. A kötet végén azonban kiderül, hogy anyja már az elhurcoltatás elején nagyanyjával együtt gázkamrába jutott. Édesapját nem gázosították el, azonban élve ő sem jutott haza Auschwitzból.

Rengeteg dolog jutott eszembe folyamatosan az olvasás közben, számtalanszor legszívesebben felkiáltottam volna dühömben, hiszen a mai napig nem értem, hogy történhetet meg ez az egész dolog. Borzasztó érzés volt olvasni, de mégis fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék Klári történetét.

A kötet adatai:

Szerző: Ausch Klára

Cím: Ajándékba kaptam az életet

Kiadás ideje: 2014

Kiadó: BT-Press Könyv – és Lapkiadó Bt

ISBN: 9789638559999

Oldalszám: 119 p

Ára: 2600  forint

Forrás: könyvtár

Boldog új évet mindenkinek!

Nagyon régen nem írtam, nem is számolom mikor voltam itt utoljára. Az utóbbi időben sok dologgal foglalkoztam, melyek mind fontosabbnak tűntek a blogolásnál, holott ha mélyen magamba nézek, akkor hiányzott az írás.

Írtam én, de nem blogot. Beadandó dolgozatokat, tanulmányokat, diplomamunkát. Mikor a nyáron megszereztem az egyetemen az Msc végzettségemet, azt gondoltam, hogy most pihenés lesz. Beírtam a határidőnaplómba, hogy heti egy blogbejegyzést kell készítenem és publikálnom, így szépen lassan visszatérhetek. Egy készült el, de az az egy valahol eltűnt az éterben, nem mentettem el rendesen talán, vagy ki tudja. Mindenesetre nem került fel a bejegyzés az oldalra.

Aztán a pihenős idő hamar véget ért, ugyanis újra tanulok, doktori iskolába járok, így időm nagy részét tanulmányok, szakirodalmak olvasásával töltöm, és igyekszem a témámban naprakész lenni. Számomra nagyon érdekes kérdéskörben kutatok, olvasok. Van néhány kötet, ami talán a nagyközönség figyelmét is felkelthetné, így megpróbálok majd írni róluk, de amelyek számomra nagyon fontos tanulmányok, amikre sok időt szánok, azokról szóló recenziómat nem teszem, tenném közzé, hiszen nem igazán a blog profiljába illenek.

Gondolkodtam olyasmin is, hogy indítok egy új blogot, amelyben a szakmai dolgaimmal foglalkozom, de ez még a jövő zenéje. Majd kialakul.

Ahogy eddig is, most is nagyon sokat dolgozom, karácsony előtt szabadságon lettem volna, de csak papíron sikerült ezt kivitelezni, mert annyi volt a munka, hogy nem tudtam elszabadulni, majd a két ünnep között újra dolgoztam. Jelenleg beteg vagyok napok óta, de nem tudtam itthon maradni, ezért is fajultak el így a dolgok, már ami az egészségi állapotomat illeti. Nem is javaslom senkinek a betegség alatt végzett munkát, ha csak nem otthonról történik. (Bár inkább, ha betegek vagytok, semmiféleképpen ne dolgozzatok, az a tuti…)

Mindebből annyi jó származott, hogy volt egy kis időm olvasni két alvás között. Bár azt hozzá teszem, hogy jártam könyvtárban, vásároltam könyvet is, mégis komolyabb hangvételű írások kerültek a kezembe elsősorban. Arra azért gondolom az esetleges visszatérő olvasók emlékeznek, hogy itt a blogomban inkább könnyedebb irodalomra helyzetem mindig is a hangsúlyt, és ez nem azért történt, mert „komolyabb” könyveket nem olvastam, vagy nem bírtam volna megemészteni, egyszerűen azért, mert az olvasás számomra mindig kikapcsolódás volt. Mindig olyat szerettem olvasni, ami könnyed, izgalmas, kikapcsoló. Voltak olyan olvasóim, akik ezeket a választásaimat megkérdőjelezték, sérelmezték, de úgy gondolom, hogy ez akkor nekem így volt jó, és elsősorban magamnak írtam, és való igaz, szinte faltam a mások által akár „ponyvaként” aposztrofált köteteket.

Most is így tennék őszintén szólva, ha lenne rá időm. Sajnos számomra is egy nap 24 órából áll, és van családom, állatok, főállás, egyetem és emellett nulla segítség. Nem veszek igénybe bébiszittert, takarítónőt, házvezető asszonyságot, sem pedig nagyszülőket. Az előbbieket nem igénylem, az utóbbiak sajnos már jó ideje nincsenek a közelemben, egy nagymama van, aki messze él, így segítségét nem tudom igénybe venni. Így próbálok ellavírozni az életemben. A határidőnaplóm már most tele van januárra, és még csak elseje van. Minden esetre igyekszem megfelelni a magam támasztotta követelményeknek, még akkor is, ha néha nehéz, hiszen senkinek sem könnyű az élete.

Forrás

 

Mindezek a magyarázkodások (mert annak tűnhet, amit eddig írtam) azért is fontosak, hogy le legyenek írva, hogy az a kevés, de hűséges olvasóm, aki az elmúlt időszakban is újra meg újra kérte, várta a bejegyzéseket, tudja, hogy mi a helyzet velem. Azért is fontosnak tartottam mindezt leírni, hiszen új év van, új fogadalmakat tesznek az emberek. ÉN már nem tudok és merek ígérgetni, de próbálkozom. Az egyik fogadalmam az volna, hogy igyekszem visszatérni. Főleg, hogy drága Uramtól kaptam egy klassz kis új gépet, hogy az éjjel nappal velem lehessen, és bármikor, ha rámtörne az írhatnék, akkor kihasználhassam a lehetőségeket.

Mindent egybevetve szeretettel köszöntelek Benneteket kedves régi és új olvasóim, sok szerencsét, sikert és boldogságot kívánok az új évre.

Ha van kedvetek közbe térjetek vissza, és remélem nem kell csalódnotok, találtok majd itt új bejegyzéseket is.

Sok puszi mindenkinek!

 

Ui:

Megnéztem a blogot. Számtalan frissítés kellene rá, igyekszem őket megcsinálni. Viszont várom valaki olyan jelentkezését, aki tudna abban segíteni, hogy a fejlécnél található reklámmicsoda leszedésében segít, mert én nem tudom azt onnan eltávolítani. Köszönöm. :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - verseny 1. hely

 

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



"""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Amit a legutóbb mondtatok...
  • Félcsi: @: Köszi a tippet...de jobb, ha nem nézem meg...A könyvespolc dolog pedig nálam is mindig hiányzó tétel. Jobb, ha nem fotózom a polcaimat, mert sajnos megint egymás hegyén hátán vannak a könyvek. És a könyvtár-szoba projekt még várat magára.
    (2018-03-18 08:25:21)
    Álomgyár kiadó - akciós kínálat a Bookline-on
  • Raritas: Librinél is remek akció van: Pont ennyi!
    https://www.libri.hu/akciok/pont_ennyi_2018.februar.html

    Én kb tíz könyvet kapásból kosárba tettem... :) Köztük James Frey: Endgame - Toborzás és Sky Key című könyveit! Letehetetlenek!

    Apropó: üres könyvespolcod nincs eladó?!?!?! No és üres könyves szobád??? Mi kezdünk kiszorulni a teraszra... :P :D
    (2018-03-17 23:16:45)
    Álomgyár kiadó - akciós kínálat a Bookline-on
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
Coming soon...

Robert Lawson - Odaát
Singer Magdolna - Mindhalálig
Petrik Adrien - A hideg szóda élvezete
Allison Pataki - Sissi
Hegedüs Katalin - Létezik-e jó halál?

Várólistám 2018

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát..."

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás