Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2011. augusztus 17. szerda

Az olvasás 7 hete - VII. azaz az utolsó hét

Na eljött ez is, az olvasás hét hetének utolsó hete, amikor is eme kihívás keretein belül utoljára tudom kifejteni bizonyos témákról a véleményemet. Örülök is neki, meg nem is. Nem örülök, mert olyan jó volt kicsit irányítottan írni. Örülök neki, mert nem volt olyan jó határidősen írni...:-) Az utolsó két hétre már teljesen elcsúsztam, ahogy most is. Na nem baj, belefogok, aztán meglátjuk, mi lesz belőle...

Az e heti témák az alábbiak:

- Olvasási szokások változása

- Évszakok és könyvek, avagy milyen könyveket olvas tavasszal, nyáron, ősszel és télen?

- Olvasási szokások: hol mikor olvas szívesen?

Ez a hét a témák szempontjából nekem könnyűnek tűnt, bár most úgy érzem, nem leszek, valami bőbeszédű...

Kezdeném az évszakokkal.

Nekem nagyon sok olvasatlan mű sorakozik a polcomon, de ezen még sosem gondolkodtam, hogy évszaktól függő az olvasásom. De most, hogy elgondolkodom rajta, rá kell, hogy jöjjek, ez nem így van. Nekem mindegy, hogy milyen évszak van, és akár, milyen az idő, egyszerűen szeretek olvasni. Mindig, akármi is történik.

www.divany.hu

Ha vidám vagyok akkor is, ha szomorú akkor is. A blogom fejlécén is valami hasonló szöveg van, hogy bármilyen helyzetben és helyen tudok olvasni. És ezzel át is térek az utolsó kérdésre. Bárhol olvasok. Akárhová megyek, könyv mindig van nálam. Egy, vagy kettő. Egy kedves drága hölgy, Marcsi most varr nekem egy táskát, elsősorban sulis táska lesz, de jó nagyot kértem, hogy ne csak egy könyvet cipeljek magammal...Kértem, hogy jó strapabíró legyen. :-)) A linkje, ha valakit érdekelne a varróművésznő. www.csakneked-bemka@blogspot.com. Én imádom a munkáit. (A másik blogomban tervezek írni róla egy bejegyzést. www.mycountrylife@blogger.hu)

Szóval mivel az olvasás a mindenem, egyszerűen nem is tudok nem olvasni, ráadásul próbálom mindig terjeszteni az igét. :-)) Hátha elkapok valakit a szövegemmel, és meggyőzöm, hogy bizony olvasni hasznos, és nagyon jó is.


(www.hotdog.hu)

Az olvasási szokások pedig igencsak megváltoztak manapság. Az emberek egyre kevesebbet olvasnak, akik olvasnak - saját tapasztalat - egyre kevesebb szépirodalmat, és egyre több kortárs művet, illetve agyonPR-ozott értéktelen vackot. (ez alatt persze nem minden kortárs könyvet értek, de mostanában találkoztam egy-kettővel, ami kiérdemelte ezt a jelzőt sajnos. )

A gyerekek neteznek, ahelyett, hogy olvasnának, a facebook előtt élik mindennapjaikat. Sajnos mivel egy fecske nem csinál nyarat, ezzel a helyzettel én egyedül nem tudok mit kezdeni. De az biztos, hogy én a gyermekemnek majd le fogom korlátozni a netezéssel töltött idejét. Nem lehet, hogy valódi kapcsolatok híjján a hálón keresse mindenki a társaságot. (most egy kicsit magam ellen beszélek, hiszen én is molyolok, meg facebook-ozok, meg blogolok, de ha nagyon olvasni akarok, akkor nincs az az ember, aki meggyőzhetne arról, hogy letegyem a könyvet a többi kedvéért...

(www.jokonyv.eoldal.hu)

Úgyhogy én azt mondom, olvassatok sokat, jókat, legyen tartalmas az életetek. Nekem a könyvek nélkül nem lenne tartalmas...élet sem lenne. :-)

2011. augusztus 9. kedd

Az olvasás 7 hete - VI. hét

Az e heti témák az alábbiak:

- Klasszikus kontra kortárs irodalom

- Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?

- Regények kontra novellák. Ön melyiket preferálja? Mért? Olvas-e novellákat?

- Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?


Nem is tudom, de valahogy hétről hétre nehezebb a dolgom, egyre nehezebben találom meg a szavakat, ráadásul most magamhoz képest is késtem. Minden héten nulla óra 1 perckor kiteszem az irományomat, de most a hétvégén, illetve az egész héten annyi dolgom volt, hogy nem sikerült időt szánnom az írásra. Na de majd most...

A hét kérdéskörei közül számomra talán a legfontosabb, hogy vajon miért nem olvasnak a fiatalok...

Na ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen nekem sosem volt ez a dolog problémás. Mindig is az olvasás volt a kedvenc időtöltésem. A lányomat pedig - akármilyen pici is - próbálom az olvasás, a könyvek, a betű szeretetére nevelni. Remélem, az igyekezetem végül célt ér.

Véleményem szerint nagyon fontos az, hogy a kisgyermek már apró korában lássa, hogy a szülei szívesen vesznek könyvet a kezükbe. Mivel utánozzák anyut, aput, ők is ezt teszik majd, és ezzel elindulnak az úton. Fontos, hogy ne a TV meg a számítógép elé legyenek leültetve, hanem hasznos és közös programokat csináljunk együtt, olvassunk meséket, járjunk könyvtárba, könyvesboltokba. Pl. a kicsinyemnek 10 hónapos korára már tekintélyes magánkönyvtára van.

Azt is lényegesnek tartom, hogy az első osztályos tanítók a megfelelő módszerrel tanítsák meg őket olvasni, így az öröm lesz, és nem kínszenvedés. Sok olyan gyermeket ismerek, pl. akiket nem tudtak normálisan megtanítani olvasni, akik képtelenek három egybefüggő mondatot értelmezni. Talán emiatt sem ülnek le a kezükben egy könyvvel. Ez nekik nem szórakozás így, hanem kínlódás.

Vannak fantasztikus klasszikusok, pl. a Kincskereső kisködmön, vagy a Kőszívű ember fiai...stb, melyet a gyerek inkább később tud értékelni, nem pedig kisiskolás korban, vagy felső tagozatban. Ha valaki olvasni sem tud rendesen akkor főleg így van. Ezért én inkább meséket olvastatnék, később pedig igényesebb ifjúsági könyveket, és csak fokozatosan a szépirodalmat. Olvastatnék a fiúkkal indiános vagy kalandregényeket, a lányokkal pöttyös, majd csíkos könyveket. És igenis egyet értek a Harry Potter kötetek olvasásával is. Ha egy gyereknek tetszik mondjuk egy film, akkor véleményem szerint szívesebben leül azt elolvasni. Sokkal könnyebb őket rávenni a HP-re, mint mondjuk A Pál utcai fiúkra. Mert ez utóbbi a kötelező, és ez a szó, hogy kötelező, már eleve nem sok jót ígér azoknak, akik nem foglalkoznak az olvasással, vagy nem is tudják ezt rendesen művelni. Ha találunk csak egy könyvet is, ami felkelti a gyerek érdeklődését, nyert ügyünk van, mert utána már könnyen kedvet kaphat a többihez is. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kellene szépirodalmat olvastatni velük, mert ez az alapműveltség része és én is nagyon szeretem. Csak fő a fokozatosság.


Sosem felejtem el pl., hogy középiskolában kötelező olvasmány volt  Victor Hugo: Nyomorultak c. műve. Én nagyon szerettem, de a fél vonat az én jegyzeteimből ismerte meg a történetet, és szerezte meg a jó vagy kevésbé jó jegyet irodalomból. Hiszen hogy is olvasna el valaki egy Nyomorultakot, ha előtte csak divatújságot vagy sportmagazint lapozgatott, vagy csak a képeket nézegette...


Fontosnak tartom egyébként, hogy klasszikus és kortárs irodalmat is olvassunk. A mai világban azonban ez úgy működik szerintem, hogy az iskolában olvassák a klasszikusokat a diákok, mert az kötelező. Egyesek megutálják őket, épp a kötelező jellege miatt, és később, ha hajlandó is olvasni, akkor csak az épp divatos, agyon PR-ozott kortárs művet veszi kézbe.

Ezért tartom lényegesnek, hogy vegyesen olvassanak a diákok, így látni fogják, hogy a klasszikus is épp olyan érdekes és izgalmas lehet, mint a kortárs...sőt.

Mára ennyit, a kimaradt témákat majd egy más alkalommal kivesézem!

(www.babanet.hu)

Olvassatok sokat!

2011. augusztus 1. hétfő

Az olvasás 7 hete - 5. hét

Eljött az ötödik hét is. Az alábbiak a témák:

- Kedvenc műfajok

- "Az vagy, amit olvasol" azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?

- Könyvek, amik megváltoztattak, vagy amik hatottak rám

- Milyen könyvet írna a legszívesebben?

Húha, ahogy végigolvasom a témákat, rá kell, hogy jöjjek, ez egy nehéz hét. Nehéz hét, nehéz témákkal. Hogy miért is nehéz? Azért, mert minden kérdéskörhöz kisregényt tudnék írni...:-)

Menjünk talán sorban, így mesélek egy kicsit a kedvenc műfajaimról. Amik igazából talán nincsenek is.

Szeretem a vámpíros könyveket, és a romantikus történeteket. Az életrajzokat és a történelmi regényeket, a fikciókat és az igaz történeteket, a modernt és a klasszikust, s szeretem nagyon az ismeretterjesztő  irodalmat is, különös tekintettel ide sorolnám az orvostudománnyal kapcsolatos könyveket. Ebben a témában mostanában is vásároltam egyet s mást természetesen. :-) Ahogy egyre többet gondolkodom, egyre inkább nem tudom megítélni, hogy melyik műfaj áll közelebb a szívemhez. Hiszen mindenből olvastam jót is, s kevésbé érdekeset. Abban pedig abszolút nem hiszek, hogy  az ember személyiségére lehet következtetni az olvasmányai alapján. Vagyis lehet következtetni, csak nem érdemes.  Vegyünk pl. engem...mire következtethetnénk rólam, ha tudjuk, hogy kedvenceim között vannak az orosz klasszikusok, a Twilight Saga, szeretem Elizabeth Barrett-Browningot és az Elfújta a szelet, nem is beszélve Harriett Beecher-Stowe Tamás Bátya kunyhújáról és Kertész Erzsébet műveiről. Szeretem Egyiptomot, mint témát, és az orvostudományt. Szívesen olvasok útikönyveket és gyermeknevelésről szólókat is. Szóval akkor milyen ember vagyok is én? Egy zavaros lelkületű Moly? Zavaros, mert ennyifélét szeretek, vagy zavaros, mert szeretem a vámpírokat. Vagy esetleg mert az oroszokat szeretem?Vagy mert szívesen olvasok orvosi könyveket? Na ez az, amiről beszéltem, hogy szerintem nem érdemes néhány olvasmányélményből következtetéseket levonni,mert véleményem szerint csak torz kép jöhet így le az emberről...


(www.prae.com)

Ahogy így írogatok, igencsak elgondolkodtam azon, melyek lehetnének azok a könyvek, melyek megváltoztaattak...azt hiszem, ilyen könyv nincs, nem is ez a könyvek fő feladata szerintem. Vagyok, aki voltam. Persze a Harry Potter olvasásakor szerettem volna én magam is boszorkány lenni, vagy a Gyűrűk urában tünde...:-)

(www.flickr.com)

(www.titvan.deviantart.com)

(www.siamzone.com)

Viszont a kedvenc könyveim természetesen hatottak rám. A Tamás Bátya kunyhója olvasásakor (mind a tizenvalahányszor) szerettem volna mindenkivel megosztani a rabszolgatartást ellenző, abolicionista nézeteimet, az Elfújta a szélben pedig szívesen lettem volna Scarlett O'hara, pedig ő is rabszolgákat tartott. Valószínűleg én sok mindent másként csináltam volna, mint ő. A rabszolgákat felszabadítottam volna, és nem epekedtem volna állandóan Ashley Wilkes iránt. :-) De a szép ruhákat hordanám szívesen. :-)

(www.tonnerdoll.com)

A Harry Potter hatására megpróbáltam  varázsolni, használni a varázsigéket, de pálca hijján egyértelmű, hogy nem sikerült a dolog. :-))

De, hogy egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, Gyura Barbara Szemem fénye, Nail című könyvét nagyon sokszor elolvastam, és ennek a könyvnek a hatására fogadtam meg magamnak, hogy ha velem bármi is történik (itt az egészségüggyel kapcsolatos történésekre gondolok) oda fogok figyelni. Harcolni fogok a jogaimért. Pl. hogy ha a gyermekem ne adj Isten kórházba kerül, vele maradhassak éjjel-nappal. Ezt meg is tettem, mikor egy véletlen baleset következtében a kislányomat kórházba kellett vinni. Nagyon harcolni akartam az ott alvásért, vagy legalább az ott maradásért, de nem kellett. Harc nélkül is természetesnek vették a dolgot, amit ezúton is köszönök nekik...(igaz ágy nem volt, egy széken kellett kuporogni, de ez már más kérdés...)

Szóval Gyura Barbara tragédiájából megtanultam, hogy harcolni kell, sosem szabad feladni a küzdelmet, és hogy még azt is túl lehet élni, amibe az ember igazából "belehal"...

És hogy milyen könyvet írnék szívesen? Sajnos itt sem tudnék egy bizonyos műfajt meghatározni. A lényeg, hogy bestseller legyen...:-)))) Na ez volt a vicc...Szeretném, ha a könyv, amit írtam, sikeres lenne, szeretném, ha sikeres lenne, ha több nyelvre lefordítanák, és szeretném, ha a következő könyvem kiadásához nem kellene a kiadóknál kilincselnem. Na ilyen könyvet szeretnék én írni...

2011. július 25. hétfő

Az olvasás 7 hete - 4.hét

Eljött hát a IV. hét is.


A témák a következőek:

Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

Az e heti lehetőségek közül most csak az utolsót választottam, ami jelen betegséges állapotomban a legkönnyebbnek tűnik. Ugyanis ilyenkor is megfáztam. Tiszta hülyeség, nem tudom hol, és hogyan, de megtörtént...Az összes témához agyalnom kellene, de ez az egy, ami most zsigerből jön, az a MOLY...

(A kép a www.gasztrogyerek.hu oldalról származik...)

Régebben, mikor el akartam kezdeni blogolni, rákerestem a neten néhány- nekem tetsző-névre, webcímre, mert nem akartam, hogy a jó pár azonos nevű bloggerrel esetleg egy kalap alá vegyenek. Az első név, ami a tevékenységemhez köthető, a MOLY, azaz a könyvMOLY volt. Rákerestem, és bumm...Jött a felismerés, hogy ilyen néven egy népszerűnek tűnő közösségi oldalra bukkantam. Nézegettem, olvasgattam, de még nem regisztráltam, hanem tovább eveztem a web tengerén. Nem tudom mennyi időre rá, ismét a MOLY-ra keveredtem, amikor egy könyv borítójának a képére volt szükségem, illetve el akartam olvasni, hogy a webtársadalom hogyan vélekedik egy bizonyos könyvről. Ekkor döntöttem úgy, hogy regisztrálok, és megnézem magamnak, mi is ez az oldal, mit takar a www.moly.hu. Ez 2010 januárjában volt.

Szóval körülnéztem, de a fejemben ekkor még nem állt össze az oldal struktúrája. Nem szántam rá túl sok időt sem, hogy megértsem...inkább olvastam. :-) Éltem tovább a kis hétköznapi, vidéki könyvesblogger életemet. Közben a blogom elköltözött, egy másik szolgáltatóhoz mentem és egyre növekedett bennem az az igény, hogy olyan blogot csináljak, amit többen is elolvasnának. Drága Kormi barátnőm járatos a webszerkesztésben (ha így mondják. :-) ), és ő nagyon sokat segített...Sőt. Pedig a Blogger.hu felépítése nagyon felhasználóbarát...

(www.hotdog.hu)

Ebben az időszakban olvastam egy interjú sorozatot, mely könyvesbloggerekkel készült, és nagyon megfogott, amit ők, a NAGYOK mondtak. Ott ajánlotta valamelyikük, hogy a kezdő bloggerek legyenek aktívak, vegyenek részt a közösségi oldalak életében. Bár már nem voltam annyira nagyon kezdő blogger, mégis rögtön a MOLY ugrott be, és elhatároztam, hogy én bizony aktív leszek, méghozzá a www.moly.hu oldalon. Szerencsére a jelszavamat nem felejtettem el, így beléptem, és ahogy körbenéztem immár figyelmesebben, rájöttem, hogy fantasztikus lehetőségek állnak rendelkezésemre. Először a regisztrációmat bővítettem ki, írtam kicsit magamról, kitettem egy fotót is, amit a blogomon is használok. Aztán szépen lassan elkezdtem rákeresgetni a magánkönyvtáramban lévő könyvekre. Ha megtaláltam a listában, akkor jeleztem, hogy mikor olvastam, hogy van belőle példányom, és igyekeztem értékelni is.

Aztán elkezdtem kommentelni mások olvasmányait, és csodák csodája, a másoknak nevezett molyocskák visszaírta. Nem gondoltam volna, hogy a közösség ilyen könnyen befogad.

Egy idő után újra kértem Kormit, hogy segítsen, mert más blogján láttam, hogy fel lehet tüntetni, mit olvasunk éppen...Ez a funkció nagyon tetszett. Közben beállítottam az t is, hogy a MOLYon is publikálom a blogomat.  Tehát ahogy megismertem az oldal működését, úgy fejlesztgettem a saját blogot is. Megtaláltam a karc lehetőségét is, bár először nem akartam használni, nem láttam értelmét, de végül elkezdtem karcolgatni is. Nem minden nap, de azért próbálkok gyakran hírt adni, hogy mi történik éppen velem. Belevágtam, és elkezdtem csatlakozni a különböző eseményekhez, együtt olvasásokhoz, melyeket a MOLY-kartársak  indítottak. Jócskán elkapott a gépszíj, össze vissza csatlakoztam mindenféle engem érdeklő eseményhez, és a mai napig ezt művelem.  Ráadásul alig győzöm az olvasást, mindig késésben vagyok... De hát amit főztem, azt meg kell, hogy egyem, igaz? :-)) Természetesen nem bánom, nehogy azt higyjétek...

Elkezdtem egyébként virtuális polcokra pakolni a kedvenceimet, az különféle eseményekre kiolvasott köteteket, sőt még a könyvtárból kihozott műveknek is külön polca van. Ez utóbbi az egyetlen, ami tökéletesen kész, és karbantartott, a többi állandó renoválásra szorul, amire sajnos nagyon kevés az időm.

Itt a MOLY-on csatlakoztam ehhez az eseményhez is, ami kapcsán most írok Nektek.

Rengeteg másik Moly-jal is megismerkedtem, és mindenkiben fantasztikusan kedves és segítőkész embert ismertem meg. Bármilyen problémám volt eddig, megkereshettem bárkit. Azt hiszem, hogy ezeket a kapcsolatokat simán lehet webbarátságoknak nevezni. Én legalábbis a MOLY társakat webbarátoknak hívom, hiszen személyesen még senkivel nem találkoztam a közösségből, de tudom, hogy szoktak MOLYtalikat szervezni. Viszont még nem találtam rá egy olyan MOLYra sem, aki közel lakik hozzá, úgyhogy lehet, hogy idővel közzéteszek egy felhívást, hogy környékbeli MOLYok, itt van sok sok finom könyv, ide hozzám!!! :-))

(tumblr)

Azt különben mindenképpen meg kell állapítanom, hogy az az oldal gyakorlatilag függővé tesz. Mondom én ezt úgy, hogy nem vagyok egy éjjel nappal netezős típus. Mégis, minden reggel, mikor bekapcsolom a számítógépemet, az első, hogy felmegyek a MOLYra. Mert itt mindig történik valami. Sokszor napjában többször is visszajövök, ha a gyermekem engedi. (Na nem mintha ő is netezni akarna, hisz még csak 9,5 hónapos)

És tényleg mozgalmas itt az élet. Vannak tragédiák és örömhírek, felvételi sikerek és kudarcok, de bármi is történjen, ez a kis könyves közösség mindig itt lesz, és támogatni fogjuk egymást.

Én így hiszem...

Csatlakozzatok Ti is!!!


2011. július 18. hétfő

Az olvasás 7 hete - 3. hét

Már nagyon régen írtam élőben...Úgy értem ezt, hogy a bejegyzéseimet mindig megírom egy szívemnek oly kedves Moleskine határidőnaplóba, és azt hurcolom magammal mindenhová, hátha van valami gondolatom, amit érdemes papírra vetni. Most viszont ezzel a témával nem foglalkoztam, mert ma vasárnap volt a kicsi lányom keresztelője, így ez a program elvitte minden energiámat. Megnéztem a naplómat, és semmi megjegyzés, semmi pár mondat... Márpedig én szeretek hétfőn nulla óra nulla egy perckor bejegyzést küldeni a világhálóra, így kénytelen vagyok most kreatívoskodni.

(www.tumblr.com)

Szóval eljött az olvasás hét hetének harmadik hete, egyelőre ez a legnehezebb hét számomra.


A témák a következőek:

- Mi alapján értékel egy könyvet?

- Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?

- Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció

- Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyvesblognak az olvasásra? Van-e kedvenc blogja, bloggere?

A filmadaptációk valahogy most nem az én témám, így írok az összes többi felvetésről Nektek egy kicsit...

Szóval: mi alapján értékelek egy könyvet? Köztudott, hogy imádok olvasni, és szinte mindenevő vagyok. Épp ezért nagyon sokféle könyvet olvastam már életemben. Vannak kedvencek, vannak olyanok, amivel ki lehet kergetni a világból, és vannak tök semlegesek, melyeket nem nagyon veszek le a polcról másodszor, harmadszor. Számomra a legfontosabb egyébként, ha az író úgy alkot, hogy ha behúnyom a szemem, vagy akár be sem csukom, mégis látom magam előtt a hősöket, látom a tájat, érzem az illatokat, vagy szagokat. Furcsa dolog ez, hiszen mostanában olvastam egy olyan irományt, ahol a szerző lelkiismeretesen elmondta, hogy néz ki a szereplő, de hiába...valahogy nem fogott meg. Úgyhogy számomra az értékelésnél ez nagyon fontos. Még egy valami van, amire "ugrok". Amikor meglátok egy könyvet, vagy kéziratot, és ahogy olvasom, egyszerűen azt látom, hogy "ez ebből a könyvből jött ötlet, az meg abból a filmből" és így tovább. Szóval számomra nyilvánvalóan koppintás egy csomó, ami miatt (ha az én könyvem lenne az alapötlet) én bizony plágium gyanúja miatt bíróságra mennék. Mert értem én, hogy egy csomó ötletet már felhasználtak mások, de azért próbáljunk meg valami eredetit kitalálni, vagy legalább ne már a másik könyv másik hősének szavait használjuk...Ezt csak azért írom, mert nemrég olvastam egy kéziratot, és tele volt ilyesmivel, és engem nagyon felháborított. Szóval én ezt mindig figyelem egy könyvben...hogy van-e benne eredeti ötlet.

Ezen kívül tényleg majdnem mindegy, hogy miről szól, hiszen szeretem a klasszikus műveket, a vámpírrománcokat, de olvasok csöpögős szerelmes regényeket, kortárs íróktól is veszek kézbe kötetet, és szakkönyvek is megfordulnak nálam...Lényeg, hogy legyen eredeti, kössön le, ja és lehetőleg legyen minél hosszabb. :-) Imádom a vaskos, hosszú könyveket. :-)))

Van itt egy másik kulcskérdés, a blog vezetésének kérdése...Hogy mért is foglalkozom én ilyennel? Mert szeretem. Szeretem leírni a véleményemet, még ha ez nem is passzol esetlegesen más bloggerek véleményéhez. Itt már több mint egy éve írok, a Nők Lapja Caféról költöztem át a bloggerre, ott majdnem két évig írkáltam. Mikor ide átnyergeltem, akkor kezdtem el részletesebben is írni egy-egy könyvről. Szeretek sokat írni, de nem mindig van rá lehetőségem. Egyébként saját magam miatt kezdtem el ezt az egészet. Szerettem volna felsorolni, hogy miket olvastam, és az olvasott könyvekről egy rövid ismertetőt, vagy fülszöveget írni. Csak emlékeztetőül. Aztán egy kedves kommentelő közölte velem, hogy szereti a blogomat, de jobban szeretné, ha több lenne a postokban magamról, a magam véleményéről. Ekkor jöttem rá, hogy már nem csak magamnak írok, és kénytelen leszek meghajlani a nép akarata előtt...:-)) Azóta próbálok többet belevinni a dologba a saját személyiségemből. Tervben van az is, hogy a régi bejegyzéseimet felfrissítem, új dolgokat írok hozzájuk, főleg, ha csak a könyv fülszövegét írtam le.

(www.tumblr.com)

Kedvenc blogok és bloggerek pedig vannak...:-)) Nem is egy. Nem szeretnék kiemelni különben senkit sem, mert mindenkit másért szeretek. Valakit a különleges szókimondásáért, valakit a gyönyörű, alkotásnak beillő postjaiért, valakit meg azért, mert kicsit jobban ismerem. A legkedvesebb kedvenceimet mindig próbálom feltűntetni itt ezen a felületen, hogy nézzetek be hozzájuk is...Persze nap mint nap bővül a lista, én pedig nem vagyok olyan szorgalmas, mint kéne, ezért kicsit hiányos a listám. De ígérem, egyszer mindenki felkerül. :-)

Ezeknek a kedvenc bloggereknek az irományait egyébként nem minden nap olvasom, hanem egy héten kétszer felmegyek az oldalukra, vagy megnézem a molyon a frisseket, és így látom, ha írtak valami újat. Ebből látszik is, hogy mostanában sokat és egyre többet használom a www.moly.hu oldalt. Nagyon szeretem, és gyakran itt kapok újabb és újabb inspirációt arra, hogy mit olvassak el. Egyébként az olvasatlan könyvek polcán, itthon mindig sorba rakom a köteteket, hogy melyiket milyen sorrendben akarom elolvasni. Csak épp sosem tartom be ezt. Össze vissza olvasok, általában a szerint, hogy milyen a hangulatom. De leggyakrabban több könyv van könyvjelzővel ellátva az éjjeli szekrényemen. Mert az a bázis, onnan kapom le olvasás előtt az épp szerencséset...:-)

Hát így csinálom én...Ti hogyan olvastok?

Szép jövő hetet, találkozunk legközelebb is remélem!

(a kép a www.favim.com oldalról származik)

2011. július 11. hétfő

Az olvasás 7 hete - 2. hét

Nagy izgalommal vártam Andiamo eme becses eseményét, és megtettem, ami tőlem telt. Szörnyen gyorsan elrepült a hét, és alig volt időm elolvasni a többiek bejegyzéseit, karcait, máris írni "kellett" a második hétre szóló penzumot.


Jöjjenek tehát a témák:

- Könyvtár vagy könyvvásárlás?

- E-book vagy könyv?

- Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?

- Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző...stb.)

Azt hiszem a témakörök alapján, hogy ez lesz a kedvenc hetem, mert annyi de annyi mondanivalóm van, amit szeretnék megosztani Veletek. :-)

Kezdjük mindjárt a történet legelején. Azt már meséltem, hogy nagyon hamar olvastam. Akkor még elég volt az otthoni privát könyvtáram, de amikor iskolába kerültem, minden délutánt a suli könyvtárába töltöttem. Ez ment egészen nyolcadikos koromig. Nagyon sok időt töltöttem ott. Felsőtagozat elején új könyvtáros jött az iskolába. Mónika néni. Ő volt az, aki beindított egy "kiskönyvtáros szakkört". Természetesen tag voltam. :-) Nélkülem el sem kezdődhetett volna. Volt könyvtáros házi versenyünk is, és az első "nagy" versenyem előtt Mónika néni "elhagyott" bennünket, más suliba ment dolgozni. Kaptam helyette egy új könyvtárost, az Andrea nénit, aki a biológia tanárom is volt. Nagyon szerettem őt is, rengeteg tudását átadta, és a megyei könyvtáros versenyeken is nagyon szép eredményeket értem el. (minimum harmadik lettem mindig. :-) ) Mindezeket nekik köszönhettem, Mónika és Andrea néninek. Ha olvassák e sorokat, remélem tudják, hogy ők ketten azok, akiket sosem feledek a suliból, és számomra a legmeghatározóbb tanárok voltak. (Főleg Andrea, hisz ő tovább tanított...) Egyébként az iskolai könyvtárban könyvtáros segédi feladatokat is elláttam. Selejteztem pakoltam, katalogizáltam, kölcsönöztem. Régen még ilyen füzetes rendszer volt, oda írtuk a kölcsönzők nevét, és a kikölcsönzött dokumentum címét és egyéb fontos adatokat.

(kép:www.weheartit.com)

Természetesen kiolvastam az egész könyvtárat. :-) Azóta is sokat gondolok erre a helyre, és látom magam előtt a polcokat, és még azt is, hogy hol milyen könyv volt nagyjából. :-)

Középiskolában is szerettem volna aktív szerepet vállalni a könyvtár életében, de az ottani könyvtáros tanár nem értékelte az erőfeszítésemet és a lelkesedésemet, így oda nem igazán jártam. Inkább csak a városi és a megyei könyvtár maradt nekem. Ebben az időben nem nagyon volt pénzem az új kötetekre, viszont alkalmakra mindig könyvet kaptam. Mostanában pedig egyaránt járok könyvtárba, és vásárolok könyveket is. Szívem szerint persze a világ összes könyvét megvásárolnám, és magaménak szeretném tudni, de ennek fizikai és anyagi akadályai vannak. Viszont imádok a könyvtárba és a könyvesboltokba is járni. Ez a két hely a két kedvenc helyem a világon. :-))

Egyébként nem tudom, hogy hallottatok-e róla, de nyílt Budapesten egy könyvtár és könyvesbolt egyben. Nagyon szupernek hangzik, lehet, hogy egyszer ellátogatok oda. Ez a hely igazából egy könyvtár, ahonnan fix összegért vásárolsz, és ha x napon belül visszaviszed a kötetet, és persze nincs semmi baja, úgy az összeg bizonyos százalékát visszafizetik neked. Az ötlet nagy...gratulálok a kiötlőjének. :-) Ti pedig látogassatok oda. A honlap elérhetősége: www.konyvkolcsonzo.hu.

Erősen gondolkodom egyébként, hogy az idei pótfelvételi időszakban jelentkezem könyvtár szakra a közeli egyetemre. Az előző sulit (vagyis ahová most járok) kb. egy év múlva fejezem be, de semmi köze nincs sajnos a könyvtárhoz. Na majd meglátjuk, hogyan alakul, mit hoz az életem...

A múltkor szerettem volna megszámolni a könyveimet, de sajnos ezt egyelőre nem tudtam megoldani. Itthon 1120 példányom van, de majdnem még egyszer ennyit őriz a volt párom az otthonában. Várja szegényem, hogy mikor viszem el a könyveket, de tudja, hogy azonnal viszem őket, amint lesz helyem. (Vele nagy könyvvásárlásokat rendeztünk annak idején, és a férjemen kívül ő a legjobb barátom...Már négy éve férjnél vagyok, úgyhogy B. már 5 éve kerülgeti a dobozaimat. :-) ) Szóval majd ha itthon lesz a teljes gyűjteményem, neki tudok állne egy betűrendes illetve egy ETO szerinti rendszerezésnek. Addig beérem majdnem minden mással. a hálószobában van 3 könyvesszekrény, és a hálóbútoron is van 6 polcnyi könyv. Ez utóbbi helyen tárolom a Világirodalom remekei, illetve a Szépirodalmi könyvkiadó által kiadott Aranykönyvtár sorozatomat betűrendben, illetve itt vannak a nagy képes albumaim is.  A másik 3 szekrényből egy az olvasandó könyvek szekrénye, egy a kedvenc könyveké, és egy az idegen nyelvű, illetve az egyéb ismeretterjesztő könyveké. A nappalinkban van egy könyvesszekrény. Ez nincs 100%-osan még feltöltve, mert még új. Itt vannak a sulis szakirodalmaim, szociológiai, pszichológiai, jogi szakkönyvek, illetve a legújabb beszerzések, így ez félig meddig szintén olvasatlan könyvekkel teli szekrény. A nappali bútorunk olyan, hogy 6 polcnyi könyv még elfér rajta. Az egyiken vannak a történelmi témájú kötetek, másikon a gyerekkönyvek, melyek az enyémek voltak, van egy nagymamai örökségpolc, 2 antikvár polc, és egy verses polc. A két antikvár polc két soros, ugyanis a hátsó sorban tárolom az eladandó könyveimet.

Aztán van egy étkezőnk, ahol az egyik fal végig könyvesszekrény. Itt van külön rész az olvasatlanoknak (összesen 100-nál is több olvasatlanom van...), van egyészségügyi szekció, fogyirész, szakácskönyvrészleg, kölcsönkapott könyvek polca, Agatha Christie, Leslie L. Lawrence, Stephen King, Jane Austen rész. Van vámpíros "sarok" is, illetve külön vannak a Twilight-tal kapcsolatos kötetek, és a Harry Potteres könyvek is. Sőt külön tárolom  a könyvtári könyveket, és a Biblia illetve az Elfújta a szél gyűjteményemet is. (Gyűjtöm a különböző felekezetek szentírásait, illetve az Elfújta a szél-t különböző kiadásokban. :-) )


A kicsinyem szobájában is vannak könyvek, de azok a 9 hónaposom tulajdonát képezik, ezért ezekről nem írok most.


Egy ideig a munkahelyemen kaptunk Sodexho-s ajándékutalványokat. Havi 15.000 forintot általában könyvre költöttem így mindig. Minden hó eleje karácsony volt a számomra. Abban az időben volt az, hogy elkezdtek tömegesen megjelenni a vámpíros sorozatok, pl. Ward könyvei, Az éjszaka háza sorozat...stb. Na ezeket elkezdtem gyűjteni, de aztán ahogy véget ért a jó világ, abba is hagytam. Természetesen ilyen alapsorozat, mint pl. a Harry Potter a polcomon figyel. Most elkezdtem gyűjteni a Francia históriát is. azok a sorozatok pedig, amelyeknek csak néhány kötetük van a polcomon, valószínűleg így maradnak. Hacsak a kiadók nem hirdetnek valami óriási, kihagyhatatlan akciót, amikor a hülyének is megéri megvenni őket...na akkor én sem leszek hülye és rohanok a boltba. :-)) Persze, ha egy sorozatba annyira nagyon beleszeretnékk, biztos, hogy megvenném az összes kötetét. Ebben a pillanatban viszont nincs ilyen a látóteremben.

Fontos kérdés a héten, hogy e-book vagy könyv az, amit én favorizálok. Eddig egyértelműnek tűnt az, hogy a könyv az én kedvencem...Ez egyébként nagyon nehéz kérdés, a vágyak és a józan ész játéka...Legalábbis bennem. Ugyanis nekem mint már mondtam, szükségem van a világ összes könyvére fizikailag is. Boldogság tölt el, mikor végignézek a könyvekkel teli polcokon. Aztán közben rájövök, hogy a hely nem tart örökké, és ha így folytatom, kénytelen leszek szelektálni, és az imádott könyveim közül eladogatni, elajándékozni néhányat. Épp a helyhiányom miatt merült fel az uramban, (aki, mint a legtöbb férfi imád kütyüket adományozni a párjának...)hogy nekem szükségem van egy e-book olvasóra. Hát nem mondom azt, hogy nincs igaza...:-) Úgyhogy most ott tartunk, hogy tanulmányozzuk őket a neten, aztán hajrá még az idén. :-) Már alig várom. Mert elektronikus könyvből nekem meghatározhatatlan mennyiségű van. Néha olvasom őket, de elég kényelmetlen ez számomra a laptopom képernyőjén. Persze azért igyekszem ott is helytállni. :-)

Most éppen nálam van egy e-book, egy új szerző munkája, amiről véleményt kell formálnom mielőbb. Tehát most akár szeretek, akár nem, képernyőn olvasok.  Remélem azért hamarosan meglesz az az olvasó, de ennek ellenére még sok-sok új könyvet fogok beszerezni fizikai valójában is. Mert azért gondolom Ti is úgy érzitek, hogy nincs jobb illat a régi/új könyvek  illatánál. :-)))

(kép:www.weheartit.com)

Azt hiszem, mára és a témához ennyi jutott eszembe.

Olvassatok sokat, meséljetek, és gyertek vissza legközelebb is!

Szép napot és hetet mindenkinek!

2011. július 4. hétfő

Az olvasás 7 hete - 1. hét

Íme végre megkezdődött "Az olvasás 7 hete" megnevezésű eseményfolyam. Már nagyon vártam.


A heti témák:

- Első könyvélmények

- Ki adott először könyvet a kezébe?

- Kinek a hatására kezdett el olvasni?

- Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette

- Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet.

A fent felsoroltakból kellene kiválasztanom egy kérdéskört, és azt jól körüljárni. Főleg azért jeletkeztem erre az eseményre, mert annyi másra is feljelentkeztem, és vágytam arra, hogy valami produktívat csináljak. Szeretem az ilyen jellegű "feladatokat". Adott egy téma, arról kell beszélni...Megy ez nekem...Gondoltam. Aztán mégis napok óta ültem e felett a kérdéssor felett, és agyaltam, hogy mivel kezdjek, hol kezdjem a mesélést.

Mindenesetre úgy döntöttem, hogy az első könyvélményeimről fogok írni, illetve arról, hogy ki adott könyvet a kezembe, és hogy kinek a hatására kezdtem el olvasni.

Ha belegondolok, nehéz dolog ezekre a kérdésekre válaszolni, hiszen vissza kell gondolnom huszonegynéhány évre. :-)

A családi legendárium szerint, már nagyon kicsike koromban imádtam a könyveket nézegetni, aztán mikor óvodás lettem, akkor is mindig én meséltem a többi gyereknek a délutáni alvás előtt. (Erre kifejezetten emlékszem is.) A Holle Anyó volt az a bizonyos mese, amit újra és újra meséltem, és ezt a könyvet tartottam a kezemben, mintha felolvasnám azt a többieknek. Utána nem kellett sok idő, és már fel is tudtam olvasni.

Annak idején édesanyám - azon kívül, hogy az apuval együtt sokat olvastak - rengeteget fejtett rejtvényt. Volt (van) egy típus, amit különösen szeretett a skandinávon kívül. Meg nem tudom mondani, mi a neve. Szóval volt egy négyzethálós rejtvény, be volt írva egy szó kezdésnek, és ezen kívül meg voltak adva 2-3-4-5-6 akárhány betűs szavak, melyeket be kellett írni a hálóba. Mikor minden szó a helyére került, megmaradt néhány, ami egy vicc csattanóját adta ki. Gondolom így már tudjátok miről is van szó. De ha agyoncsaptok sem jut eszembe a neve. :-)) Na ebből azt akartam kihozni, hogy mindig ezt nézegettük, betűzgettem, és az egyik első szó, amit egybe olvastam, az Azerbajdzsán volt. :-)))) Nem egy egyszerű szó, az biztos. :-) Volt még egy táblám is, ahol az ABC betűi illetve a számok fel voltak sorolva. Onnan tanította meg a betűket meg a számokat anyukám és a testvérei. Nagyon szerettem ezeket a kötetlen tanulásokat, főleg azért, mert nem voltak kötelezőek. Én szerettem volna tanulni.

Mivel már kiskoromban könyvmoly voltam, így mindig sok-sok könyvet kaptam minden alkalomra, és alkalom nem révén csak úgy is. :-) Így azt, hogy melyik volt az első, nem tudom megmondani. De arra tisztán emlékszem, hogy nagycsoportos ovis voltam, anyukám pedig egy gyerekbutikban dolgozott. Hófehérke volt a neve. Ott, ha bementünk hozzá, mindig meg kellett mutatni a kollégáknak, hogy tudok olvasni. :-) Büszke volt rám. Aztán arra is emlékszem, hogy mikor szemészetre mentünk, évi 1-2 alkalommal, akkor a doktorbácsi a 4. emeleten rendelt az SZTK-ban. A harmadik emeleten pedig egy néni könyvet árult. Mindig odamentünk, és mindig kaptam egy könyvet. Biztos így akart anya lefizetni, hogy ne sírjak, ha a szemembe cseppentenek. (A mai napig utálom, és sírok, és csak akkor tudom elviselni a dolgot, ha kapok szemenként egy-egy Mentost. :-))) Itt kaptam meg pl. A sün akit meg lehetett simogatni c. örökérvényű meséskönyvet. Mai napig imádom. :-)


Számomra az is jó emlék, hogy mikor iskolába mentem, példa voltam, hogy milyen szépen olvasok. Naná! Sokat gyakoroltam a zsenge koromhoz képest. :-)) Gondolom az osztálytársaimnak már nem olyan szép emlék...nekik nem nagyon tetszett, hogy a napköziben nekem nem kellett olvasnom. Vagyis kellett, de nem olvasni, hanem a többiekkel gyakorolni.

Aztán a polcon volt a napköziben a Kincskereső kisködmön című Móra Ferenc mű. Na a napközis tanítónéni mindig azt adta a kezembe, hogy olvasgassak, ha van kedvem. Volt. Második osztály évvégén pedig, mikor új tanítókat kaptunk, a régiek elbúcsúztak. Jutalomkönyvként dícsérettel megspékelve megkaptam a Kincskeresőt. Azóta is hűen őrzöm, és ezúton is köszönöm. :-)

A Kincskereső Kisködmönön kívül persze volt számtalan ifjúkori könyvélményem. Próbáltam agyalni azon, hogy melyik a legkorábbi, de esküszöm, nem tudom megmondani.

Egy gyerekkori naplómból azonban kiderül, hogy 13 éves koromban már 9-edszer kezdtem bele Harriett Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhójába. Ez a darab azóta is gyakran a kezembe kerül, sokszor újraolvasom, és a "kedvenc könyveim" polcon figyel. Ugyanígy Mark Twain Tom Sawyer kalandjai is. (Úgy tűnik, szeretem a Tamásokat. :-)))

Kultikus mű volt számomra ifjú leány koromban Kertész Erzsébet Elizabeth-je is. Imádtam, és most is imádom. Ezzel a kötettel kezdődött a nagy Kertész rajongásom. Azóta gyakorlatilag minden könyvét elolvastam, és folyamatosan előveszem őket. Nagy kedvenc az Elizabeth-en kívül még a Vilma doktorasszony is.

Egyébként abban biztos vagyok, hogy nagyban elősegítette az olvasás útján való elindulásomat az,  hogy mindig azt láttam a családban, magam körül, hogy mindenki sokat és szívesen olvas. Fontos, hogy mindig kaptam könyvet. Így mindig volt mit olvasnom. Könyvtárban is sokat megfordultam, de ez már egy másik téma lesz, amiről írok. Mindennek ellenére úgy érzem, hogy én már akkor könyvmoly voltam, mikor megfogantam. Másként nem is lehetett.

2010. október 4-én 17:40 perckor kicsi lányunk meglátta a napvilágot. Azóta próbálom őt is a "helyes" útra terelni. :-)) (Férjem egyébként érdekes módon nem egy nagy olvasó, de ennek valahogy meg is van az oka...legalábbis szerinte) Angyalkám egy napos volt, mikor személyiséglélektant tanult, ugyanis felolvastam neki, mert arra a vizsgára készültem éppen. Azóta folyamatosan olvasunk, veszünk neki könyveket, mesélünk, de szoktam neki felolvasni az épp aktuális olvasmányaimból is. Szereti nézegetni a könyveket, és csinálom róla a fotókat, ami bizonyítja, hogy őr már mennyire apró korában "olvasott".

És a Ti könyvélményeitek? Meséljetek Ti is nekem. Mindenre kíváncsi vagyok! :-))