Régen rengeteg krimit olvastam, és néztem a TV-ben, majd jöttek a kísértethistóriák, a thrillerek és a horrorok.

Manapság már kevés ilyesmit nézek és olvasok. (Kivételt képeznek a természetfeletti dolgokról szóló könyvek természetesen, meg az Odaát, a Bűbájos boszorkák és a Szellemekkel suttogó. :-) ) Ennek a kevesebb ilyesmi nézésnek és olvasásnak az az oka, hogy szeretek nyugodtan olvasni. Mert ha az én fantáziám egyszer csak meglódul...

Mikor a Partvonal Kiadó rendelkezésemre bocsátotta Susan Hill könyvét, nagyon megörültem neki, hisz a fülszöveg szerint egy "gótikus" stílusú kísértettörténettel van dolgunk.


Ráadásul Angliában játszódik a történet, ahol a világon talán legtöbb a kísértetjárta kastély, ház, s az az ország, ahol szinte mindig ködös, borongós, szürke az idő. (Az ott lakó érintettektől szívesen várnék megerősítést, vagy cáfolatot! )

Az időjárás lefestése tökéletes alapott nyújtott egy rémregényhez. Nyomban bele is tudtam élni magam a főhős Arthur Kipps személyébe, lelkivilágába.

Bár azt meg kell itt és most vallanom, hogy meglepődtem, mert a könyv csak 175 számozott oldalt tartalmaz, én pedig általában ennél jóval hosszabb lélegzetű műveket olvasok. Aggódtam, hogy kevés lesz a borzongás, és kiderül, hogy a beharangozószöveg sokkal jobb, mint maga a történet.

Hát kérem, ez nem így történt...

Este olvastam, és Susan Hill olyan mesélőkével van megáldva, hogy azt kívántam, legyen már vége...hogy miért? Hát márt este volt, sötét volt, az ablakon néha-néha betévedő fénycsóvák furcsa árnyékokat vetettek a sarkokban és a falakon.

Igen, féltem...

Ez a borús, baljós hangulat, ami átszötte a történetet, nálam is megtette a maga hatását. Mindenhol olyasmit láttam, mai nem volt ott...

Mielőtt ismét beleélném magamat ebbe a kísértetjárta hangulatba, inkább ejtek néhány szót a történet cselekményéről.

Ahogy már azt említettem, a főhős Arthur Kipps, ügyvédember, feleségével és az asszony előző házasságából származó gyerekeivel éli az életét.

Egy karácsony este az ifjak kísértettörténetekkel szórakoztatják egymást, s Arthurt ünneprontónak titulálják, amiért nem hajlandó mesélni ő is.

Nos, velünk megosztja élete nagy tragédiáját, az emlékeket, melyek gyakran még most is árnyékot vetnek a mindennapjaira.

Fiatal ügyvédként ugyanis azt a feladatot kapta, hogy egy hagyatéki ügyben járjon el. A messzi és baljós északra kellett utaznia, ahol a néhai Alice Drablow temetésén vett részt, beköltözött az elhunyt házába, hogy rendbe szedje a papírjait, iratait. A ház egy különös láp szomszédságában van, ahonnan éjszakánként kísérteties hangok hallatszanak. Ráadásul az idős hölgy temetésén alig vesz részt gyászoló, de egy sápadt és beteges kinézetű nőn megakad Arthur tekintete, aki mint kiderül később, már régóta halott...feltűnése pedig szörnyű tragédiát hoz magával. Minden alkalommal.

Nagyon tetszett a könyv, és mindenkinek ajánlom, aki borzongásra vágyik, a Partvonal kiadónak pedig köszönöm a lehetőséget az olvasásra.

Remélem lesz még szerencsém Susan Hill további köteteihez is.

Egyébként a műből, a mi Harry Potterünk, azaz Daniel Radcliffe főszereplésével film is készült. Szívesen megnézném azt is, de csakis a délelőtti órákban. :-)

Forrás: www.filmzone.hu