Most, hogy végre kezd elmúlni a vizsgaidőszak gyötrelme, és itt a nyár, és lehetne olvasni, és minden jó lehetne, nekem még hátravan a legkeményebb, a pszichológia szigorlat. Nincs is ezzel baj, mert túl kell esni rajta, az nagyobb gond, hogy a kislányommal kórházba kerültünk sajnos, majd kijöttünk, de ott elkapott egy jó kis vírusos nyavaját, amit persze ma reggelre továbbadott nekem, aki még mindig nem heverte ki, hogy a kórházban egy széken kellett ücsörögnöm éjszakákon át, síró picúrral a kezemben...Na mindegy. Nem vagyok túl jó állapotban, pedig mindjárt itt a hétfő, a rémvizsga.

Bár minden percemet tanulással kellene töltenem, azért egy-egy blogbejegyzés kikapcsolódásként bele kell, hogy férjen a dolgokba.

Ezért választottam most Candace Bushnell - Carrie naplója című könyvét, hogy erről meséljek Nektek.


Nagy Szex és New York rajongó vagyok, ezt a legelején leszögezem, így természetesen sokáig vágyakoztam ez után a kötet után, ami a Gabo könyvkiadó gondozásában jelent meg 2010-ben. Kicsit fáziskésésben vagyok, hogy csak most olvastam, de annál nagyobb örömmel tettem.

A kötet főszereplője Carrie Bradshaw még tizenévesen. Furcsa volt látni, hogy annak idején a szerző kedvenc szinglinket, vagyis már Mrs. Biget milyennek képzelte.

Nagyon jó barátnői voltak, akik már mind túlestek a tűzkeresztségen, csak Carrie volt még szűz. Jól az orra alá dörgölték ezt mindig. A csajok tűzön, vízen, bulikon együtt voltak, de aztán mejelent Sebastian Kydd, aki a kisváros főmacsója, mindenki őt akarta, és senki nem gondolta volna, hogy neki Carrie kell. Még maga Carrie sem. Donna La Donna a főcsajszi a gimiben épp méltó párja lehetett volna Sebastiannak, de nem úgy alakult, s emiatt Carrie-nek fájhatott a feje. Felismertem a tizenéves lányban a sok sok tizenévest, és önmagamat is. Olyan szempontból, hogy mennyire naívan hisz a fiúnak, mennyire hagyja magát kábítani, mennyire bízik a világban, pedig nem kéne...De azt hiszem, hogy minden lánynak meg kell járnia a maga útját, hogy öntudatára ébredjen. Hiába is próbálnánk meg átadni nekik az élettapasztalatunkat a férfiakról...Na mindegy.

Szóval Sebastian elszórakozgat Carrie-nkel, de Carrie talán szerelmes is lesz a fiúba...aztán valahogy minden megváltozik, furcsa lesz,  ahogy C. egyik barátnőjei is kezd egyre furábban viselkedni, majd beüt a krach, és akkor bizony csak Donna LaDonna segíthet, és az ő nagymenő New Yorkban élő unokanővére Samantha Jones...

Tetszett ez a könyv, bár a szerző nagyon tinisre vette a figurát. Ennek ellenére jó volt olvasni, és persze látni azt is, hogy hogyan alakulgat Carrie öltözködési stílusa is. Ami hiányzott nagyon a könyvből, az Charlotte, Miranda és Samantha volt, de mint tudjuk ez egy "azelőtt" regény, úgyhogy nem panaszkodhatom erre. :-)

Összességében szórakoztató olvasmány volt, gyakorlatilag a pszichiátria (másik rém) vizsgám előtt egy nappal nem tudtam ellenállni, és gyorsan kiolvastam, és volt még időm mellette tanulni is. :-)