Ahogy azt már olvashattátok, nagyon megérintett engem David Servan-Schreiber könyve, a Búcsúzni többször is lehet. Ahogy olvastam, szinte azonnal írtam is róla az érzéseimet.

Mint tudjátok, mindig nagyon várom a kommenteket a blogomba, hol jönnek, hol nem, de most jött egy, amit írójának Zoltánnak borzasztóan köszönök. Hosszú komment volt, tanulságos, megrázó és igaz...Szentelek neki egy külön postot, hogy mindnyájan olvashassátok, azok is, akik esetleg a blog nézegetése közben kommenteket nem olvasnak.

Íme Zoltán reakciója a könyvre:

"Nagyon megtalált engem ez az ember. Előző könyve (A rák ellen) olyan sok pontban keresztezte az életemet, hogy szerzőjét közeli ismerősömnek tudhatom. Akkor került a kezembe története, amikor éppen feje tetejére állt bennem minden, amit a rák orvoslásáról tanultam, és hajlottam elutasítani mindent, amit a nyugati gyógyászat művel a daganatos beteggel. Segített összefércelni a fejemben tudományos orvoslást, és annak alternatíváit. Mindenre nyitott holisztikus keresőt találtam benne, akinek tudományos háttere és alapossága segített kiválogatnom a kiegészítő gyógymódok kínálkozó tengeréből a hasznosat és használhatót. Kurkuma, málna, brokkoli és epigallokatekin-gallát tudományos hátterét tárja elém, amikor éppen elvesztem a vitaminok, és étrendi ajánlások áttekinthetetlen tengerében. A rezveratrol szerepét elemzi, mikor éppen megismerkedem Bertha András professzorrral, és egyik innovatív készítményével (Aquares). Első ismerkedő lépéseimet tettem a biofeedback technikáival, amikor a szívkoherencia jelentőségéről mesélt. Az EMDR (eye movement desensitization and reprocessing) technikájáról mesélt, amikor rádöbbentem, hogy a valódi pszichoterápia már régen messze jár a pszichoanalízistől. A meditáció jelentőségét elemezte, amikor Kabat-Zinn, majd Richard Davidson munkájával ismerkedtem. A stressz-kezelésről írt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy a valódi stressz-kezelés csaknem teljes egészében pszichoterápiát jelent. David valószínűleg jó kutatóból betegsége során változott jó orvossá. Beteghez és betegséghez viszonyulása együtt változott sajátoméval. Amint 22 évesen haldokló nőbetegétől tanulta a szép meghalást, úgy tanította nekem 28 éves, felejthetetlen betegem méltóságteljes halála a teljesebb élet kortalan bölcsességét. Aztán egy non-stop 30 órás önismereti utazás purgatóriumából és katharzisából hazatéve kedvesem ezzel vár. Búcsúzni többször is lehet. Meghalt David. 19 évig teljes erőbedobással hirdette, hogyan élhetünk együtt halálos betegséggel. Az igehirdetés stressze végül elpusztítja, de semmit sem bán meg. És tényleg: hány tízezer embernek mutatta meg ezalatt, hogy mire tanít a rákbetegség? Jó halála volt - mondanák az indiánok. Köszönjük a tanítást, és ég veled Dávid. Egyszer bizonyosan találkozunk.

www.vastagbel.hu

www.neuroterapia.hu"


A képen a könyv szerzője, David látható. Forrás: www.quillp.com