Az Outlandert már a megjelenésekor megvettem egy Alexandra könyvesboltban. Megfogott a külseje, a vastagsága, a tartalma. De valahogy félretettem, túl sok volt a dolgkom. A babázás, a vidékre költözés, a fősuli, majd a vizsgaidőszak. Úgyhogy a költözés  alatt dobozban, majd az olvasásra váró könyveim polcán lalpult. Többször ránéztem, megsimogattam, és mondtam neki, hogy várjon türelemmel.

Egyik nap aztán láttam egy eseményt a www.moly.hu-n. Mégpedig a többi Moly Outlander olvasásra buzdított. Gyorsan csatalkoztam is természetesen. :-) Úgy voltam vele, hogy bár van még két vizsgám, de nem tudok ellenállni, bele kell olvasnom. A beleolvasásból pedig gyors elolvasás lett, és nem bántam meg.

Több postot is olvastam a témában, sokan szeretik, mások pedig nem. Sok kritikával illették Gabaldont a től sok szex miatt. Eizek után nem tudtam mire számítsak...

A történet főhőse Claire, aki ápolónőként dolgozott a II. Világháború alatt. 1945-ben járunk, ekkor utazgat férjével Frank-kel, akivel már 8 éve házasok, de a háború miatt  alig töltöttek együtt időt. Skócia Felföldjére "keverednek". Ott ismerkednek a vidékkel, az emberekkel. Frank Randall, a férj egyetemi oktató, okos, művelt ember, hobbija a családfa kutatás. A történet elején éppen őse Jonathan Randall életét nyomozza.

Claire egy kirándulás alkalmával talál egy ősi kőkört, melybe belesétál, és ezzel pedig teljesen megváltozik az élete, egy lépéssel 1743-ban találja magát, sassenachként, idegenként, ahogy a skótok az angolokat hívják. Először megzavarodik, majd hamar feltalálja magát a vad skót harcosok  társaságában orvosként. Persze a lány "csak"ápolónő, viszont így is sokkal jobb, mint az akkori és ottani orvosok. Így őt orvosként kezelik. Megismerkedik a vörös, skót Jamie-vel, akivel közelebbi kapcsolatba keveredik. tekintettel arra, hogy kénytelenek voltak villámházasságot kötni. Természetesen volt közöttük egy alap vonzalom, amely az idő múlásával szerelemmé érett. Claire persze pokoli lelkiismeretfurdalással küzd, hiszen  neki van férje, Frank, akit nagyon szeret, viszont a gyermekáldás elkerülte őket. Ám ahogy az idő telik, Claire egyre inkább skóttá, és boldog feleséggé válik, bár Frank-et nem feledi.

Megismerkedik Geilie-vel, aki egy fontos ember felesége ideig óráig, de őt boszorkányság miatt "máglyára" küldik. Ekkor Claire élete is veszélben forog, de férje természetesen kimenekíti szorult helyzetéből. Ám Geilie halála előtt Claire fontos dologra jön rá. Meglát egy védőoltás heget a "boszorkány" karján. Védőoltás pedig az 1700-as években nem létezett...

Nekem azért tetszett különösen ez a könyv, mert bár igazából szerelmi történet, mégis kalandregénybe van ágyazva. Ráadásul egy kis misztikum is bele van csempészve az "időutazás" révén. :-)

A főszereplők, Claire és Jamie pedig sorozatosan megmentik egymást. Konkrétan egymás életét. Hol Claire brillírozik "orvosként", hol Jamie húzza ki feleségét a bajból. Mindeközben a Klán harcol, a bátor férfiakat szinte bármire rá lehet venni...

Ha hiszitek, ha nem, tanultam is egyet s mást a könyvből. Pl. hogy mit jelent a "kutyafáját" kifejezés, amit én is vizsonylag gyakran használok. :-))

"...taktikusan megpróbálta semleges területre terelni a beszélgetést, és megjegyezte, hogy őt mindig is érdekelték a különböző korok profánnak tartott kifejezései. Ott van például a "kutyafáját", ami igazából a kutya nemi szervét jelölte. "

No comment. :-))))

Clairet egyébként nem kifejezetten érdekelte 1. férje, Frank családfakutatással kapcsolatos elfoglaltsága, mégis innen származó ismereteit többször tudja hasznosítani. Főleg mikor felbukkan Jonathan Randall, Frank őse, aki nem kifejezetten egy szimpatikus fickó...sőt, egy szadista, homofób állatnak mondanám inkább.

Tanultam picit a tömegpszichózis jelenségéről is.

"Az emberek ösztönösen nyájkövetők. az első barlanglakók óta  az emberek - szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen  teremtmények - úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek, tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ivódott tudás húzódik meg a tömegpszichózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták. Ez a köznapi bátorságnál többet kíván meg; az emberi ösztönnen való szembeszegülést. És attól féltem, ez bennem nincs meg, és ettől elszégyelltem magam. "

(Tömegpszichózisról jutott eszembe, hogy június 5-én hajnalban elveszítettük egy nagyon közeli, szeretetet hozzátartozónkat, a család szerves részét 42 évesen...Sosem feledjük. Hogy hogy jön ide a tömegpszichózis? Úgy, hogy bár polgári szertartás szerint búcsúztattuk volna, de a tömeg akaratának engedve, katolikus szertartás is lesz. Ilyen lelkiállapotban az özvegy, kisgyermekes édesanya nem tudta vállalni, hogy kilépjen a csoportból, és szembeszegüljön a "tömeggel", akik bizony szégyenletes módon hallatták hangjukat.)

Egyébként a könyvet és szerzőjét sok kritika érte a szex miatt, amit már említettem a postom elején. Valóban, van szex a könyvben, de révén a főszereplők ifjú házasok, szerintem ez így teljesen érthető. Ráadásul a szerző nem anatómiai részletességgel ír a történésekről, szóval szerintem nincs semmi baj ezzel...

Számomra az volt kicsit megdöbbentő, hogy Claire mennyire alkalmazkodott az 1700-as évek szokásaihoz, ahol a férfi volt az úr. Történt ugyanis, hogy a nőt megkérte a férje valamire, és arra, hogy engedelmeskedjen neki. Ellenkező esetben elveri. A lány ezt nem vette komolyan, és természetesen nem engedelmeskedett. Pedig jó lett volna, ha komolyan veszi a fenyegetést, úgyanis Jamie este tényleg megverte...A szíjjával...Elég durva volt, és a fiú még élvezte is. Claire eléggé kikészült, hisz ő nem volt hozzászokva ahhoz, hogy megverjék. (Még jó...)A végére meg mintha igazat adott volna a férjének! Ezért érzem úgy, hogy idomult a "régi"korhoz, ahová csöppent. Megmondom őszintén, ha én az őskorba csöppennék is, akkor sem hagynám eltángálni magamat az ősuram révén, bármilyen rosszat csináltam is. :-)

Ami még iszonytatott engem a műben, az volt, amilyen módon "megsemmisítették" Geilie-t a boszorkánynak nevezett asszonyt. Idézem...:

"...Elégették. Lábbal előre bedugták egy hordó szurokba, és körebrakták száraz gallyakkal. Egy karóhoz kötözték, és meggyújtották mint egy fáklyát. Lángoszlopként küldték el a Sátánhoz, egy berkenyefa ágai alatt..." Kicsit középkori volt a módszer, de valószínűleg a gyilkosáshoz épp megfelelő és hatásos...

A könyv végefelé, mikor és miután Claire mentette meg Jamie-t egy apátságba menekültek. A szerző ahogyan lefestette az apátság könyvtárát, az nagyon jó volt, láttam magam előtt az egészet.

"A könyvtár egy gyönyörű, magas mennyezetű csarnok volt gót oszlopokkal, amelyek csúcsívben végződtek egy többkamrás mennyezeten. Plafonig érő ablakok töltötték ki az oszlopok közötti teret és engedtek rengeteg fényt a könyvtárba...Pár könyvespolc olyan volt, mint amilyenekhez szoktam, egymás mellé állított kötetek sokaságát láttam rajtuk. Más polcokon fektetve sorakoztak a könyvek, hogy védve legyen régi borítójuk. ...A könyvtárat egészéből mintha valamiféle megfoghatatlan örömujjongás járta volna be, mintha az értékes kötetek némán daloltak volna a borítójukkal..."

A könyv utolsó oldala, a 908. pedig okoz egy kis meglepetést nekünk, de főleg Jamie-nek...:-)

Sok szeretettel ajánlom Nektek Diana Gabaldon művét!