Már nem is emlékszem, hogy hogyan keveredtem FFG és Sansa kezdeményezése, a www.firkalok.blogspot.com oldalra, de végülis oda jutottam, és nagyon örültem neki. Ezen a felületen lehetőséget kapnak az ifjú és talán nem olyan ifjú írópalánták arra, hogy a még ki nem adott műveiket mi bloggerek elolvashassuk, jól megkritizálhassuk, illetve a kiadók is bekérhetnek innen kéziratokat kiadás céljából.

A kezdeményezés nekem nagyon tetszett, nyomban fel is vettem a kapcsolatot FFG-vel, mondván úgyis itthon vagyok, ráérek, van időm, és egyébként is nemes cél az írók kiteljesedésében valamelyest részt venni.

Több kézirat közül volt lehetőségem választani, de gyors mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nekem a Century Child, Az évszázad szülötte kell. Megtetszett a címe, és a műfaj is: urban fantasy. Gondoltam, ez kell nekem, belevágok, úgyis hamar végzek…Na nem így történt, de ez nem az író hibája, hanem az enyém, mert szinte képtelen vagyok laptopon olvasni. (Talán jobb lett volna kinyomtatni?) Mindenesetre drága uram észrevette, hogy nekem nagyon szükségem van egy e-book readerre…:-)

 

Na de, hogy a tárgyra térjek: Century child…

Ahogy megkaptam a kéziratot, nyomban neki is álltam az olvasásnak. Elhatároztam, hogy nagyon kritikus szemmel fogom nézni az egész irományt. Pro és kontra listát írok róla, megjegyzésekkel látom el, és így össze fog állni a kép. Szép elhatározás volt, de igazából kb. a 30. Oldal után  már nem készítettem széljegyzeteket, mert úgy elragadott az olvasás. (pedig kicsi részletekben tanulmányoztam…) Az elején mindenfélét fel akartam sorolni a negatív listámra, aztán a negatív élmények nagyon hamar elfogytak, és csak a pozitívak maradtak meg.

Az első, és legfontosabb negatívum, amit tulajdonképpen a történet végére már abszolút nem éreztem annak, sőt fel sem tűnt, hogy a szerző egyes szám első személyben ír, ráadásul JELEN időben. Valahogy ez engem kicsit bosszantott. Szeretem az E/1-et, de hogy még ehhez jelen idő is társuljon…Fura volt. De amint már mondtam, az események folyásával már egyre kevésbé, majd már egyáltalán nem zavart.

A másik dolog, ami az elején még piszkálta a csőrömet, az az volt, hogy a fogalmazást egy kicsit túl részletekben menőnek találtam, túl aprólékos volt, és az volt az érzésem, hogy mindent a számba szeretne rágni a szerző. Ez mondjuk pozitív dolog is egyben, mivel én szeretem az olyan leírásokat, amik segítségével lelki szemeim előtt látom a történeteket, de itt néha tényleg olyan körmondatokkal találkoztam, ami szerintem nem volt feltétlenül szükséges ebben a típusú történetben.  Viszont ez a hiba is eltűnt. A szerző egyre inkább magára talált, és a remek stílusa utat tört magának a szavak erdejében.

Még egy dolgot említenék - ami talán nem szép, de én rámentem erre nagyon -, hogy tudatosan és kíméletlenül kerestem a történeti és karakterbeli hasonlóságokat más művekkel…Abban biztos vagyok, hogy a szerzőt inspirálta Stephenie Meyer Twilight Saga-ja, már ami néhány szereplője tulajdonságait illeti, de azzal is tisztában vagyok, hogy nincs új a nap alatt… Ezen kívül néha egy kis Antia Blake-es beütést is éreztem, de mindez nem volt zavaró a számomra.  Az is lehet, hogy aki nem olyan nagy Twiligt-rajongó, az észre sem venné mindezt, de én – mint mondtam – direkt erre is rámentem. Viszont a történet alakulásával a hasonlítgatás is abbamaradt, a szereplők önálló életre keltek, tették a dolgukat.

 

Néhány szó a sztoriról:

Adott egy lány, Camilla, aki fiatal kora ellenére kemény, és kitartó vámpírvadász. Édesanyja is az volt, de már meghalt, apjáról a mű elején nem sok mindent tudunk meg. Az élete a vadászat körül forog, egyébként egyetemre jár.  A Rend-nek nevezett szervezet „alkalmazottja”, fizetést nem kap, de lakást, hitelkártyát igen, minden költségét megtérítik. Tehát megbecsült „munkaerő”, talán túlságosan is. Volt egy társa, Seth, akivel együtt dolgozott, és aki az életben is a párja volt, de egy bevetés során meghalt. Camilla azóta is őt gyászolja, de közben érzi és tudja is, hogy figyelik…Mint később kiderül, megérzi a vámpírok jelenlétét, mert aki figyeli, az nem más, mint egy vámpír…jó vámpír, akinek a neve Gabriel. A lány megismeri a fiút, annak társait, és a „túlvilági lények” maguk közé fogadják, amennyire csak lehet. Kiderül, hogy a Renden belül is vannak „beépített emberek”, jók is, rosszak is. Egy hatalmas fegyvert keresnek mindenáron…

Közben Camilla és Gabriel egymásba szeretnek, s sorsuk csak egyfelé alakulhat, ha együtt akarnak maradni…

Harc és halál, szerelem, titkok és barátságok szövik át a sorozat első részét, mely végén fény derül arra is, hogy ki lehet az évszázad szülöttje…

Kíváncsian várom a második részt, és reménykedem abban, hogy az elsők között olvashatom azt is.

Feltételezem természetesen, hogy a könyv alakban történő kiadás előtt még számtalan utómunkára is lehet szükség, mégis véleményem szerint kiadásra abszolút érdemes. Én mindenesetre megvenném.

 

Köszönöm az olvasás lehetőségét, és örülök, hogy elsőre egy ilyen jellegű könyvhöz lehetett szerencsém.

 

Végszóként pedig had osszam meg veletek a kedvenc idézetemet a könyvből:

„ A szív folyton emlékezni vágyik…”

És ez milyen igaz...