Nagy rajongója vagyok az utazásoknak, legszívesebben mást sem csinálnék az olvasáson kívül, mint utazgatnék, csak sajnos ezt nem engedhetem meg magamnak. Más kérdés, hogy most, az életem ezen szakaszában semmennyi utazást nem engedhetek meg, de megígértem magamnak, hogy lesz ez még másként is.

Talán a nagy utazás rajongásomnak köszönhető az, hogy szívesen olvasok útikönyveket, útikalauzokat, olyan jellegű könyveket, melyek az utazásokról szóló élményekről szólnak.

Egy ideje már tervezgetem, hogy az El Caminot nem hagyom ki, addig nem térek végső nyugalomra, míg végig nem járom AZ UTAT. Sándor Anikó sokadmagával együtt ezen már túl van. Olvastam is az első könyvét a Caminoról, sőt minden ezzel kapcsolatos kötetet elolvastam, ami fellelhető itthon, sőt a honlapokat is szorgalmasan böngészem, hogy mire itt az idő, mindent tudjak. Ám, ahogy elnézem ezekről a kötetekről még nem írtam, pedig itt tornyosulnak az íróasztalomon. Ami késik azonban, az nem múlik, hamarosan sort kerítek ezekre a kötetekre is, bár lehet, hogy csak a magam kedvéért, ugyanis nem tudom, mennyire érdekel a téma Benneteket, kedves nagyérdemű közönség?!

Szóval Az ajándék...

Könyvtárban akadtam rá a kötetre, Sándor Anikó másik két könyve meg is van a saját magánkönyvtáramban, de ez sajnos nincs, amikor megjelent, nem volt anyagi fedezetem rá, mostanában meg nem igazán foglalkoztam vásárlással. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a könyvtárból jön velem haza a könyv. Aztán úgy gondoltam, hogy másnap meg is vissza, mivel gyorsan elolvastam, de még arra sem volt időm, hogy foglalkozzak vele a blogon, így várt és várt...most azonban már nem várhat tovább, ugyanis este megyek a szokásos esti, havonként megrendezett Olvasóköri találkára, és vissza szeretném szolgáltatni a könyvtár számára.

Anikó szerintem nagyon jól ír, érdekesen, szívből. Szeretem az ilyen szerzőket, akiknek az írásában nem látszik szenvedés, meg kínlódás. Úgy írta ezt a kötetet is, hogy már egy éve volt, hogy hazaérkezett a maga útjáról, és meg is írta már a könyveit, de volt még mit tennie, mit megosztania velünk.

Aki olvasta az első Caminos könyvét, annak sok dolog ismerős ebből a kötetből is, hiszen a szerző sokszor visszacsatol előző élményeire, mégis adott újat a történet. Főleg, hogy Anikó ismét végigjárta, és ismét rácsodálkozott az életre, önmagára, és persze nem utolsó sorban a tájra. Számtalan ismerőst szerzett az úton, és jobban megismerte önmagát. Én is ezt várom majd az én Caminomtól. Remélem meg is kapom majd az élettől a lehetőséget, ahogy annyi más ember is.

A szerző, Sándor Anikó:

Forrás

Én nagyon remélem, hogy Sándor Anikótól még sok-sok könyvet olvashatunk, mert én nagyon szeretem az írásait. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon szeretném, ha eljönne a kőszegi könyvtárba egy író-olvasó találkozóra, mert szívesen megismerném személyesen is)

Hamarosan jövök az első Caminoról szóló könyvével, illetve a Pillangó a vállamon c. argentín kalandjaival teli kötetével.

A könyv adatai:

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

ISBN: 978-615-5235-21-4

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 217 p.

Ár:  2940 ft

Forrás: kőszegi könyvtár