Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2013. szeptember 17. kedd

Interjú...velem :-)

Akik olvasnak, azok tudják már, hogy írok a Könyvfalók blogon is. Már amikor időm engedi, mert ide is alig jutok el...Mindenesetre az említett blogon van "szokás", mégpedig az, hogy Adry Könyvmoly minden az oldalon publikáló bloggerrel készít interjút. Most én voltam soron. Ha érdekel Benneteket a dolog, olvassátok el. Eredetiben itt található.

Egyébként az interjú óta azért történt némi kis változás az életemben, de én azért az eredeti anyagot osztom meg Veletek!

Jó olvasást! :-)

 

"Egy kicsit csúszott az interjús rovat. Elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvassák és várták.

Most pótolom. Félcsi az interjúalany, aki volt oly kedves és jó bőven válaszolt a kérdéseimre.


- Mesélj magadról, mint magánemberről!

Én, mint magánember? Nem tudom, mennyire kíváncsi rám magánemberként valaki, de azért mesélek, bár azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Szeptemberben leszek 33 éves, jelenleg egy Vas megyei kis faluban élek. Eredetileg is Vas megyei voltam, Kőszegen éltem, majd közel 6 évig Budapesten, illetve a környékén volt a székhelyem. Azonban vonzott a vidék, így családostól (1 férj, 1 gyerek, 1 kutya, 3 macska, 1 kakas, 1 tyúk, 3 csirke, 2 nyúl) élünk itt. A kislányom, Angyalka októberben lesz 3 éves, most kezdtük el az óvodát, én pedig július 1-én tértem vissza nyolc órában a munka világába. (Eddig is dolgoztam, de csak 4 órában, és másutt) Jelenleg egy irodában dolgozom fél 8-tól 16 óráig, jobbára emberekkel foglalkozva töltöm az időmet. Egyébként jogi és szociális területen tanultam, és szándékomban áll még tovább tanulni ezt-azt.

- Mikor kezdtél el olvasni és van olyan személy a szűk családi körben, aki szintén nagy olvasós?

Nagyon hamar kezdtem olvasni, óvodába jártam akkor még, és édesanyám, illetve nagynénim segítettek elsajátítani az olvasás alapjait. Segítettek még a rejtvények és az őrült vágy a könyvek iránt. A szüleim is sokat olvastam, de a már említett nagynénim, Szilvi volt rám még nagy hatással, s a mai napig meg szoktuk tárgyalni, ha van időnk az olvasott könyveket. Édesanyám sajnos már nem él, de ha velünk lenne, biztos vagyok abban, hogy aktív használója lenne a magánkönyvtáramnak. Egyébként érdekes, hogy férjül egy antiolvasót szereztem magamnak. Az ember okos, jóképű, tökéletes férj és apa. Csak egy baj van vele…nem olvas. Kizárólag mérnöki szakmiegymások fordulnak meg nála. Na de majd a következő generáció. A Lányom nagyon szereti a könyveket, kiskorától olvasunk neki, hozzászokott, hogy könyvmoly anyjánál mindig van egy vagy több könyv, így mikor bárhová megyünk, ő is szívesen csomagol magának olvasnivalót. Nem hiába „anyja lánya”.

- Hogy alakult a blogos életed? Mikor kezdted el és milyen megfontolásból?

Régóta írok. Listát, naplót, jegyzeteket, könyvet…blogot is írtam már sok-sok éve, csak éppen nem virtuális formában. Ja és ezt ugye nem is blognak hívják, hanem naplónak…

Mindenesetre mindig is vezettem az olvasmányaim listáját, majd rövid tartalmat is írtam a szerző-cím kombóhoz, vagy épp lemásoltam a fülszöveget. Az első netes naplómat is ilyen formában kezdtem 2009 körül, majd 2010-ben költöztem át a blogger.hu-ra, s azóta itt írok. Már közeledek az 1000. bejegyzéshez, és mivel aggaszt, hogy egyszer csak elszáll az egész, ezért a blogspoton is vezetek egy „copy-blog”-ot. Biztos, ami biztos.

- Hogy kerültél kapcsolatba a Könyvfalókkal?

A Könyvfalókkal való kapcsolatom úgy kezdődött, hogy böngésztem a neten, és rájuk bukkantam. Tetszett a „csoportos blogolás” ötlete, és kértem a csatlakozás lehetőségét. Sajnos mostanában ahogy a privát blogomat, úgy a Könyvfalókat is hanyagolom, mert borzasztóan kevés az időm. Igyekszem, igyekszem, de már nem merek ígérgetni. Na de majd most…

- Ért már negatív dolog a blogírás közben, amit még most sem tudtál megemészteni?

Hát igen, ért negatív dolog. Konkrétan két esetre emlékszem tisztán. Az egyik atrocitás a NLC-n ért. Egy „szimpatikus” olvasó az alábbi megjegyzést hagyta: „Könyvet olvassál Birka, ne szemetet!!!” Na ez a megjegyzés úgy odavágott nekem, hogy reagáltam rá. Udvariasan, de egyértelművé téve azt, hogy mit gondolok az illetőről. Mivel nem reagált, gondolom nem tért vissza, csak egyszeri látogató volt. Szerencsére.

A másik, számomra negatív komment már a Bloggeren jött. Egyik év decemberében elkezdtem írni egy sorozatnak tervezett postot Rory Gilmore könyveiről, és arról, hogy mi mindent olvastam közülük. Kettő vagy három rész készült el belőle, mikor megjött az ominózus komment, hogy ne fárasszam magam ilyesmikkel, mert ezt már valaki megtette , és különben is jelöljem meg a forrást. Nekem nem is lett volna ezzel gond, csak annyi, hogy a hivatkozott blog, aki már megtette a dolgot, tehát írt Rory könyveiről, 8 vagy 9 hónappal később írt a témáról mint én… Forrást pedig jelöltem, ahogy mindig , csak nem azt a blogot, ami a postom után sok-sok hónappal indult. Írtam a kommentelőnek egy udvarias levelet, melyben elmeséltem, hogy nem értem a problémáját. Erre ő rám támadt, kioktató és egyéb módon osztott ki. Válaszoltam még egyet, aztán hagytam az egészet. Akkor megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, mert ez az eset is sok energiámat szívta el. Én úgy írok, ahogy nekem tetszik, arról írok, ami nekem tetszik, és olyan stílusban, ahogy nekem jó.

- Akkor nézzük a másik oldalát. Milyen jó dolog ért blogírás közben?

Sok jó dolog ért, mióta írok. Itt van pl. a 2012-es Goldenblog verseny, ahol egész jó helyezést értem el. Persze a könyvesblogok nem rúghattak labdába, de a könyvesek között az én oldalam volt az első. Idén kicsit előbbre jutottam, 29. lettem. Aztán volt a 2012-es év könyves blogja verseny, amire szintén szívesen emlékszem. Sajnos nagyon gyér érdeklődés mellett, de nyertem, és ezért nem vagyok hajlandó szégyellni magamat.(Mert volt, aki javasolta, hogy inkább szégyenkeznem kéne, hogy ilyen kevés szavazattal lettem első…, főleg, hogy vannak nálam ismertebbek, jobbak, és különben sem érdemlem meg.)

Azt mindig nagyon szerettem, ha megszólalnak az olvasók és kedves szavakkal melengetik a lelkemet. Nincs is olyan, akinek ez ne esne jól. Egy-egy rossz periódus idején mindig arra gondolok, hogy ezek miatt a kedves olvasók miatt érdemes ezt csinálni.

- Mikor van időd a megszokott nő szerepek mellett olvasni? Mennyi könyvet olvasol egy hónap alatt nagyjából? Elégedett vagy ezzel a számmal?

Olvasni mindig van időm. Inkább nem alszom, ha választanom kellene. Persze a hagyományos női szerepek mellett, alatt, előtt, után…viccet félretéve pl. vasalni úgy szoktam, hogy TV-t nézek mellette, a minap pedig csalamádét tettem el télire olvasás közben. Le is gyalultam kissé az ujjamat… Havonta 10-30 könyvet olvasok, mikor mennyi időm van, hogy sikerül az adott hónapom, nem hiszem, hogy lehet okom panaszra. Volt, hogy kérdezték, hogy csinálom…Esküszöm, nem tudok erre válaszolni. Mindenki másban tehetséges. Én azt hiszem, nekem az olvasás megy a legjobban a világon.

- Az olvasmányaid listája igen sokszínű. Van olyan könyv, amit sosem vennél kezedbe? Van olyan műfaj, amibe még nem kóstoltál bele?

Nagyon sokfélét olvasok. Igazából kevés könyvre mondom azt, hogy abszolút nem szerettem. Egy könyv van, amiben csalódtam, de érdekes módon másnak tetszett, és még érdekesebb, hogy az egyik kedvenc kiadóm adta ki…a címét most nem említeném. Megvettem magamnak, de alig bírtam magam átrágni rajta… Egyébként a sci-fiket nem nagyon bírom, ha ilyesmivel színesíteném a blogom, akkor inkább vendégbloggert hívok.

- Írj olyan könyvet, amit milliószor elolvastál már és olyat, ami akkora csalódást okozott, hogy végig sem bírtad olvasni.

Olyan könyvre nem emlékszem, amit át sem olvastam, de olyan több is, ami milliószor volt a kezemben, de sosem unom meg.

Sorolom:

  • Margaret Mitchell – Elfújta a szél

  • Harriett Beecher-Stowe – Tamás bátya kunyhója

  • Kertész Erzsébet – Elizabeth

  • Kertész Erzsébet – Vilma doktorasszony

  • Tutsek Anna Cilike sorozata

  • Harry Potter könyvek

  • Twilight Saga angol és magyar nyelven

  • Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi sorozata

  • Tolsztoj – Háború és béke

  • Wass Albert – Eliza

- Ha megvehetnél gondolkodás nélkül 10 könyvet, melyek lennének azok?

  • Wass Albert – Nagy novelláskönyv

  • Leiner Laura – Bábel (előrendeltem…)

  • A nem létező Twilight Saga egyben kiadva több ezer oldalban (hiába, imádom a vaskos köteteket)

  • Jane Austen összes magyarul (angolul már megvan, sőt van Shakespeare összesem is magyarul. Egy álom…)

  • Margaret Mitchel – Elfújta a szél kötetek még hiányzó kiadásai a gyűjteményemben.

Több könyvet most nem nagyon tudok felsorolni, mert mindig van vágyálom, a lista mindig bővül.

- Mi a véleményed az e-bookokről? Könyv, vagy inkább olvasó kütyü?

Imádom a könyveket, könyvpárti vagyok, de őszintén szólva nagyon vágyom egy kütyüre. Az elején, mikor kezdtek elterjedni, kicsit még idegenkedtem tőlük, de most már én is nagyon szeretnék egyet, hiszen sokszor több könyvet is cipelek. Mennyivel könnyebb lenne a kütyütől a táskám.

- Antikvárium, könyvkölcsönzés vagy könyvtár, ha választani kell?

Imádom az antikváriumot, de felénk épp most zárt be egy, több jóval meg nem is nagyon találkoztam. Bár, ha arra járok, ahol fellelhetőek ezek a boltok, pl. Budapesten, akkor ki nem hagynám őket.

Imádom a könyvtárat is. Jelenleg két helyen vagyok tag, és mindig rengetek könyvet kölcsönzök, valamint a barátaimtól is kapok kölcsön köteteket. Ráadásul itt van a magánkönyvtáram is, úgyhogy az elkövetkezendő 6000 évben biztosan nem fogok unatkozni.

Tudom, bő lére eresztettem a mondókámat, de köszönöm az interjú lehetőségét.

- Én köszönöm, hogy válaszoltál a kimerítő kérdéseimre!"


2013. június 14. péntek

Interjú Csukás Istvánnal

A Könyvhéten jelent meg Csukás István új könyve a Berosált a rezesbanda című kötet. Ennek apropóján készített a szerzővel interjút Garamvölgyi Katalin a Könyvmolyképző Kiadótól.

Forrás: Könyvmolyképző Kiadó

"REZESBANDA ÉS ALBATROSZ

Beszélgetés Csukás Istvánnal

– Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg legújabb vidám története,
a Berosált a rezesbanda a Könyvmolyképző Kiadónál.
Mióta tart és hogyan alakult a kapcsolatuk?

– A Könyvmolyképzőnek először a neve tetszett meg. Nagyon imponált, hogy valaki egy ilyen kedves nevet mer választani a sok idegen hangzású névtől presztízst remélő kiadók korában.
2009-ben „igazoltam” át hozzájuk, nem állíthatom, hogy hosszú hányattatás után, hiszen mindig volt kiadóm, de a Könyvmolyképzőnél az első perctől fogva éreztem az őszinte érdeklődést, nem pusztán a személyem, hanem az iránt is, amit csinálok. És azóta is változatlan a lelkesedés, nem csak Katona Ildikó kiadóvezető, hanem munkatársai részéről is.

– Állítólag akkor határozta el végleg, hogy író lesz, amikor először látta a nevét nyomtatásban. Még mindig akkora élmény borítón látni a nevét,
amikor már ezerszer láthatta, és rengeteg díjat besöpört, többek közt a Kossuth-díjat és a Prima Primissimát?

– Tulajdonképpen nagyon jó, afféle késő kamaszkori érzés volt először olvasni, hogy „írta Csukás István”. De az elhatározásnak komolyabb előzménye is akadt. Sokszor elmondtam már, hogy bár egy ideig hegedűművésznek készültem,
a zene mellett életem meghatározó élménye volt a könyv, a betű, a vers,
a regények, egyszóval az irodalom.
Nincs kedvenc műfajom, mindent elolvastam, és ma is falom a betűket,
a legócskább krimit is, mégpedig azért, mert az olvasás egyfajta gyakorlás, például felébrednek bennem háttérbe szorult, elfelejtett szavak.
Bartók, amikor gyakorolt, nem a saját műveit vette elő, hanem Bachot játszott. Számomra a legvacakabb könyvben is akadnak váratlan fordulatok,
érdekes szókapcsolások. Teljesen el tudom engedni magam olvasás közben, lubickolok a szövegben.
De hogy a kérdésre válaszoljak: persze, örülök ma is, ha nyomtatásban látom
a nevem, és nem pusztán hiúságból, hanem mert egyfajta visszaigazolást látok benne. Amikor például ilyen-olyan díjat kapok, akkor annak elsősorban azért örülök, mert úgy érzem, ezek az elismerések talán igazolják, hogy jó, amit csinálok. Fontos visszajelzések, hiszen az írás nagyon magányos szakma,
ül az ember az papír előtt, írni kezd és fogalma sincs, milyen lesz: vacak vagy zseniális?
Maga az írás hihetetlenül gyámoltalan állapot. Hogy irodalmi példát mondjak, Baudelaire Az albatrosz c. verse, ahol a matrózok megalázzák, kigúnyolják a szárnyalásra született madarat, aki ugye egyértelműen a költő metaforája.

– Ezt Ön úgy fogalmazta: „A mese, akár a jó vers, kicsit elszáll a földtől”

– Esetemben a verseket és a meséket ugyanaz az „albatrosz” írja. A mese elemel a földtől, szemben a kicsit lúdtalpas prózával és az általam becsült, ámde nem igazán kedvelt szociográfiával. A mesében benne van minden: születés, halál, túlvilág, kaland, és nagyszerűen működnek az őskortól kezdve, szájról szájra járva, később aztán papírra vetve.

– Attól, hogy valami érthetően van megírva, még nem biztos,
hogy működik. Mitől kezd működni a mese?

– Attól, hogy még a legelrugaszkodottabb mesének is van valóságtartalma. Nincs olyan, hogy nincs valóság! Ahogy a természetben sincs légüres tér. Bármit ír az ember a papírra, mindenből kikerekedik valami. Erről most Weöres Sándor egyik verse jut eszembe, Az elveszített napenyő, jó hosszú vers, négy oldalon át nem szól az égvilágon semmiről, arról viszont zseniálisan.

– Egyszóval felkínálja, hogy mindenki értelmezze, ahogy akarja, asszociáljon amire akar vagy amire telik tőle.

– Pontosan. De visszatérve, hogy mitől működik egy történet, van néhány alaptechnika: nagyon fontos elem a figura. Jó figurákat kell kitalálni, jó szituációba kell helyezni őket.
Ifjúsági regényben, filmben figyelembe kell venni, hogy a gyerekek még túlzásra hajlamosak, tehát ehhez kell igazítani a karaktereket, aki gyáva az nagyon gyáva, aki bátor, az nagyon bátor.
Kicsit túlozni kell azért is, mert például ifjúsági könyv vagy film esetében nincs idő hosszas, több ezer oldalas jellem vagy jellemfejlődés ábrázolásra, ott a figura kvázi készen érkezik a történetbe.
Fontos még a jó névválasztás, és persze elengedhetetlen, hogy az olvasmány maga élvezetes legyen, különben a kutyát sem fogja érdekelni, akármilyen magvas mondanivalója van.

– Vegyük példának az új könyvet, a Berosált a rezesbandát.

– Egyik oldalon áll egy megszállott tanár, aki mindenáron zsenit akar faragni a gyerekekből,  a másik oldalon a gyerekek, akik egyáltalán nem akarnak zsenik lenni, nem akarnak kísérleti osztály lenni, ellenben szeretnének muzsikálni.
Ez azért jó szituáció, mert valahol mind a két félnek igaza van.
Riminyák nem feltétlenül negatív figura, hiszen ő alapjában véve jót akar
a gyerekeknek, akik viszont jobb szeretnék élvezni a gyerekkorukat. Ez a két egyenértékű álláspont csap össze.
Remélem, jól sül majd el a történetben lévő csavar, miszerint a gyerekek hiába szöknek meg, mert búvóhelyükön, a lerobbant laktanyában csöbörből vödörbe kerülnek.

– Érzékeny a kritikára? Egyáltalán, kapott már negatív kritikát?

– Negatívat nem, fanyalgót már igen, de amögött is, gyaníthatóan,
nagy adag irigység állt. Olyan nagyon egyébként az okoskodó kritikában sem hiszek, sokkal inkább a baráti olvasásban. Magam is így állok a kérdéshez,
ha mások műveit kell véleményeznem.

– Akkor is, ha nem tetszik?

– A legnagyobbaknak is vannak gyengébb írásaik.
Rossz íróról meg az ember eleve nem ír, mert feleslegesen nem koptatja a tollát. Annak látom értelmét, hogy egy adott könyvről informáljuk az olvasóközönséget. Meg annak, hogy engem is megvizsgáljon valaki más szemmel, hiszen önmagát senki nem látja tisztán.

– Köztudottan nagyon jó barátok voltak Lázár Ervinnel, akiről ön azt mondta: „Azért jó, hogy Ervin szintén gyerekeknek írt, mert versenyezni csak azzal lehet, aki hasonló kvalitású, az tudja csak inspirálni az embert.” Ma kivel versenyez Csukás István?

– Százméteres síkfutásban, ha egyedül indul az ember, biztos át fogja szakítani
a célszalagot, még akkor is, ha közben mérik az idejét, de sokkal érdekesebb,
ha legalább ketten startolnak.
Lázár Ervinnel kölcsönösen inspiráltuk, ugrattuk, olykor szívattuk is egymást. Amióta elment, úgy érzem, egyedül futok, és ez nem jó. Más műfajt művelő barátaim persze vannak, de a régi légkör, az nagyon hiányzik. Hiányzik az a fajta inspiráló versengés, ami például Karinthy és Kosztolányi kapcsolatát is jellemezte. Kicsit unalmas így az irodalmi élet légköre.

– Alapigazság már, hogy az előző korszak irodalmi jótéteménye, hogy remek írók fordultak a magyar gyerekirodalom felé, amelynek legjava egyfajta össznépi folklórként él tovább. És most nem csak arra gondolok, hogy kocsmát neveztek el Mirr-Murr-ról, hanem a mai élőbeszéd számtalan fordulatát, nyelvi leleményét, szlengjét, szállóigéjét köszönhetjük többek között Önnek is.

– Pont a nagy elődök köteleznek arra, hogy fenntartsuk a színvonalat, és igenis odafigyeljenek az illetékesek a magyar gyerekirodalomra, támogassák, segítsék. Nem szabad megfeledkezni a gyerekekről és az ő sajátos szemléletmódjukról.

– Arról nem is beszélve, hogy gyerekhősök által jobban, adott esetben szabadabban meg lehet mutatni, mennyire abszurd tud lenni a felnőttek világa.

– A gyerek más szemmel nézi a világot. Nem csak lelkileg, fizikailag is;
tessék, guggoljunk le, egy méter magasból minden más. Gondoljunk a zseniális Lóci versekre Szabó Lőrinctől. A gyerek, ahogy növekszik, mindent először lát, neki a világ még érdekes és izgalmas hely. Akkor tanul járni, beszélni, írni, olvasni, nézni, értelmezni.
A gyerekszem éles: látja, milyen furcsán viselkednek a felnőttek. Pontosan tudják, mikor hazudnak nekik, nem azt mondják, amit gondolnak.
A Rezesbandában is azért tűnnek lököttnek a felnőttek, mert a gyerekek szemüvegén át látjuk őket, és hát valljuk be, a felnőttek tényleg irtó idióták néha.
A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani.
A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.
Azt is sokan elvárják, hogy a gyerekirodalom végezze el a szülő meg a pedagógus dolgát, és neveljen, tanítson. Nem, nem ez a feladata, hanem az, hogy művészi élmény és katarzist adjon, és segítsen eligazodni abban a kérdésben, hogy: „hol a helyem a világban?”

– A világban, amelyről az alapinformációkat nagyon sok gyerek már az internetről nyeri…

– Igazán szomorúan tapasztalom, hogy sok a magányos gyerek. Hiába lóg a gépen naphosszat és hiába beszél azon keresztül számtalan emberrel, alapjában véve magányos. És számomra nincs szomorúbb egy magányos gyereknél.

– Hiszen, hogy önt idézzem, „csak bandában érdemes élni”. Adott esetben például rezesbandában.

– Igen, jó lenne, ha nem maradna ki az életükből a valós játék, a bandázás,
a kaland. Egyedül nem lehet játszani, ahhoz minimum ketten kellenek.
Rendben, változik a világ, de ez örök igény, nem szabad megfosztani tőle a gyerekeket. A testközeli élmények kellenek, ehhez pedig valós, és nem virtuális közösség kell, csak ilyenben lehet igazán önmaga: azaz gyerek.

– Újfajta történetek, új képi megoldások bombázzák a gyerekeket. 
Az ön meséit megrajzoló Sajdik Ferenc otthonosan groteszk világához képest nagyon-nagyon mások.

– A modernkedést nem szeretem, nincs elavultabb, mint a tegnapi modern.
Az igazi művészet, az igazi tehetség nem modernkedik, hanem alkot, tehát nagy trükkökre nincs szüksége. Azok legtöbbje úgyis blöffnek bizonyul, és erre a gyerek is hamar rájön.
Sokkal inkább a gyerek fantáziáját kéne követni, nem pedig modernkedni mindenféle kunszttal, szörnnyel, torz formákkal.
A Berosált a rezesbandából kétféle filmverzió készült: tévéjáték és mozifilm is. Nemrég láttam, nagyon jónak tartom mindkét változatot, lendületes, visszaadja, amit én írás közben elképzeltem.

– A most megjelenő könyv a film forgatókönyve alapján készült, Katona Ildikó közreműködésével. Milyen érzés volt másra bízni a „megregényesítést”?

– Jaj, nagyon jó érzés volt Ildikóra testálni! Egyrészt mert „megkímélt” bizonyos pepecsmunkáktól. De a viccet félretéve, nagyon jó érzékkel, remek kézzel nyúlt az alapanyaghoz, nem csupán olvasmányossá tette, hanem sok új leleménnyel gazdagította. Minden szavát, ötletét boldogan elfogadtam, és jól tettem, mert úgy találom, így lett igazán élvezhető a végeredmény. Tulajdonképpen alkotótársamnak érzem Ildikót, olyannyira örültem a közös munkának, hogy remélem, lesz folytatása.

– A rezesbandát Szőnyi Gergely illusztrálta, akivel most dolgozott együtt először. Hogy tetszik a végeredmény?

– Gergő abszolúte profi. Az alkalmazott grafika kifejezést ma már nem nagyon szeretik, pedig igen jól körülírja a feladatot, ami bizony nem egyszerű, hiszen nem elég jó grafikusnak lenni, hanem még pluszban alkalmazkodnia kell egy másik ember agyában megszülető történethez. Szőnyi Gergely ezt remekül megoldotta. Nem csak figurákat rajzolt, hanem egy-egy rajzában sikerült visszaadnia az egész szituációt, mint valami pillanatfelvételt.
A jó hangulatú illusztrációk segítenek, hogy még jobban beleélhesse magát az olvasó a történetbe. Nagyon tetszik a borító is. Őszintén mondom, mindennel maximálisan meg vagyok vele elégedve.

– Van egy kedvenc Csukás idézetem, elég régről való.
Így hangzik: ”Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni!
Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el.
Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod!” Szóval, most, 77 évesen még mindig ott középen áll?

– Persze, hogy ott állok. Hol másutt állnék? Ott, középen. Mint a gyerekek.

 

Garamvölgyi Katalin"


2013. március 12. kedd

Interjú Aszódi-Ordódy Eszterrel...

 

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam Nektek Aszódi-Ordódy Eszter, alias A.O. Esther első könyvéről, ami nagyon nagyon tetszett.

Készítettem az írónővel egy rövid interjút, hogy jobban megismerhessük őt.

Fogadjátok szeretettel!

Forrás

Kérlek mutatkozz be pár szóban!
Aszódi-Ordódy Eszternek hívnak. 2012 végén jelent meg az Összetört glóriák című romantikus fantasy sorozatom. A történet alászállt angyalokról szól, akik halandó testbe bújva élik az életüket és harcolják meg a maguk háborúit, ki-ki a maga hite szerint… az első rész Elijah és Sophiel, a két főszereplő meglehetősen drámaian induló kapcsolatát mutatja be, kalandos utazások és fordulatok közepette. Eddig két részt adtunk ki: Elveszett lelkek, illetve Hívogat a fény címmel, utóbbi épp e héten kerül a boltokba.

Mikor kezdtél el írással foglalkozni? Mi volt az első írásod?
Amióta az eszemet tudom, az írás volt a mindenem. Senki sem tanított írni-olvasni, mégis, óvodás koromban folyékonyan ment mindkettő. Amikor csak tehettem, egy régi írógépen írtam, kisiskolás koromtól kezdve. Dalszövegeket, kisregényeket, verseket, de ezeket a "fióknak" készítettem. Az első komoly írásom a Hölgyvilágban jelent meg. Vág Bernadett volt a főszerkesztő a lapnál, nála kezdődött az újságírói pályafutásom 2003 magasságában. Az első regényem 2012 telén jelent meg, a fent említett sorozat első köteteként.

Mennyi idő alatt írod meg a könyvsorozatod egyes részeit?
Nagyon gyorsan írok, egy-egy kötet nagyságrendileg két hónapomba telik. Az utómunkák azonban legalább ugyanennyi időt vesznek igénybe.

Mi inspirált az írásban? Mi volt az, esetleg ki volt, aki segített egy-egy holtponton átjutni?
Nincsenek holtpontjaim, mindig tudok írni. A történeteim bennem élnek. Egyszerűen csak be kell csuknom a szemem, gondolatban a legutolsó helyszínre "repülnöm", és máris életre kelnek a szereplők, folytatódik a cselekmény. Nekem csak annyi dolgom van, hogy villámgyorsan elmeséljek mindent, amit látok. Minden inspirál. A hétköznapok során megélt élmények, az emberek, akikkel találkozom, zenék, amiket hallgatok, filmek, amiket megnézek, ízek, illatok, fények, hangulatok, a teljes, engem körülvevő világ. Mindent magamba szívok, és amikor írok, a saját lelkemben elraktározott szép dolgok közül válogatok.

Miért pont az angyalok a műveid főszereplői?
Azt gondolom, a ma emberének nagy szüksége van arra, hogy megtanuljon hinni és megérezze az angyalok semmihez sem fogható, végtelen szeretetét. Ők nem kitalált lények, ők tényleg léteznek, és mindig velünk vannak. Azokkal is törődnek, akik nem hisznek bennük. Mindig is imádtam őket és rajongtam minden olyan történetért, ami róluk szólt. Adta magát, hogy az angyalokról írjam az első sorozatomat. Általuk nemcsak kalandos utazásra hívom az olvasóimat, hanem elgondolkodtatom őket az élet legfontosabb kérdéseiről: szerelemről, barátságról, az elmúlásról, a hitről és a bűn fogalmáról.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően a könyvírás terén?
Az Összetört glóriák mellett nekiláttam egy vikinges sorozatnak, aminek az első része ősszel fog kijönni, de legkésőbb idén télen. A viking kultúra lenyűgöz, ezért úgy gondoltam, elmerülök egy kicsit ebben a világban, és írok egy romantikus kalandregényt, ami persze fantasy alapokon nyugszik.

Az angyalokon kívül milyen szereplőkről, milyen témákban írnál szívesen?
Az angyaloknak mindig lesz helye a történeteimben, de szívesen írok ókori népekről is, és nyitott vagyok a mitológiai- és történelmi témájú regényekre.

Mit üzensz a könyvedért rajongó olvasóknak, illetve azoknak az embereknek, akik próbálkoznak az írással?
Az olvasóimnak azt kívánom, hogy a történetem minden egyes pillanatát utazásként éljék meg, és lélekben járják be mindazon helyeket, amiket én "odaát" megcsodáltam. Az írópalántáknak pedig azt üzenem, hogy ne gondolkozzanak túl sokat, helyette engedjék szabadon a képzeletüket, és hagyják, hogy szárnyalni kezdjen!

Kedves Eszter! Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és ezáltal kicsit közelebbről is megismerhettünk Téged és a világodat!

 

2012. november 14. szerda

Interjú Sylvia River írónővel

Ilyen még nem volt a blogon, de gondoltam, éppen ideje lesz belevágni...Interjút készítettem egy számomra kedves könyvsorozat, a Reményhajsza írónőjével, Sylvia Riverrel.

A beszélgetés alapján sok mindent megtudhatunk Róla és munkásságáról.

Fogadjátok szeretettel:

Elmondanád az olvasóknak és Nekem, hogy kezdődött az életedben az írás?

Nem mondhatom azt, hogy mindig erre készültem, mert nem lenne igaz. Valószínűleg az olvasással kezdődött, a betűfalással. Aztán az olvasott történetek képzeletbeli „újraírásával” folytatódott. Majd „egy szép napon” álmodtam egy történetet, amelyet elkezdtem leírni. Először spirálfüzetekbe, majd számítógépre vittem. Mondanom sem kell, hogy a spirálos verzió és a számítógépes már csak nyomokban hasonlított, mert egyrészt a történet „újraírta” önmagát, másrészt nagy átíró-fenomén vagyok. Persze ehhez kellett némi idő is, mert voltak olyan évek, hogy egy betűt nem írtam. Innentől kezdve nincs mit csodálni azon, hogy „csekélyke” 11 év telt el az első spirálfüzetbe leírt betű, és a nyomtatott könyv megjelenése között.

Az íráson kívül mivel foglalkozol szabadidődben?

Szeretem a természetet, és a zenét. Természetesen az olvasás nagy szerelmem maradt mind a mai napig. Állatbarát vagyok, van kutyám, macskám.

Honnan jött a Sylvia River írói neved?

Talán két egész másodpercet gondolkodtam rajta. A Sylvia a keresztnevem egyébként is, a River pedig onnan jött, hogy egy szép, nagy folyó közvetlen közelében lakom. Nem szégyellem az eredetit sem, de hát mivel a Reményhajszának vajmi kevés köze van a valósághoz, úgy gondoltam, választok egy írói „álnevet”.

Mennyi könyved jelent már meg, és hol?

Kettő a Reményhajszából, és mindkét kötet lényegében magánkiadás.

A Reményhajsza I. már két kiadást ért meg. Az első, „ős” megjelenés 2005-ben, a Révai Digitális Kiadó segítségével látott napvilágot.

Az első kötet második kiadása 2011-ben, az Írásművek Kiadó gondozásában jelent meg. Mint említettem, nagy átíró-fenomén vagyok, így a második kiadás egy átdolgozott, javított verziója a Reményhajsza I-nek.

A Reményhajsza II. pedig a családnak, barátoknak, ismerősöknek készült, így csak nálam kapható – legalábbis úgy tudom.

Mellesleg egy másik területbe is belekóstoltam, egy versem megjelent egy antológiában, az ITEM Kiadó gondozásában.

Az „ős” Reményhajsza I. hátuljában, a regény történéseihez kapcsolódóan, néhány saját versem is helyet kapott, de azok a második kiadásba már nem kerültek bele. Holott büszke vagyok azokra is, de ez a büszkeség nem a szabályosságuknak, vagy a „mai verseszménynek” szól, hanem annak, hogy az első kötet egész cselekménye nyomon követhető a verseken keresztül.

Honnan jött az ötlet a Reményhajsza sorozat megírásához?

Megálmodtam a történetet, amelyet önző módon, saját szórakoztatásomra kezdtem leírni. Mert remek kikapcsolódás nem csak az olvasás, hanem az írás is. Amikor „leereszkedik a redőny” és az ember kezébe „beleköltözik a géppuska”. Az oldalak meg csak szaporodnak, a sztori kerekedik, még akkor is, ha az íróember pakol bele fordulatot, izgalmat bőven.

Azután megmutattam néhány barátnak, akik azt mondták (elnézést, szó szerinti idézet következik): „…jó hülye vagy, ha ezt visszacsukod a fiókba…”

Nem csuktam vissza, bár ez a tény az elmeállapotomat még nem minősíti :-) Összeszedtem az információkat, és nekiálltam összerakni a könyvet. A kiadási procedúra alatt pusztultak is az idegsejtjeim, őszült a hajam, szó se róla… De erre csak azt tudom mondani, hogy amennyiben csak 1 olvasónak tudtam segíteni kikapcsolódni, szórakozni, már megérte. A visszajelzések alapján úgy látszik, hogy többszörösen megérte beletenni az időt és az energiát.

A könyvben zenészek a főszereplők. A Te életedben is jelen van a zene valamiképpen?

Annyira mindenképpen, hogy szeretem a jó zenét. Elsősorban rockot hallgatok, illetve akad néhány zenész barátom. Ennek ellenére a könyvekben – mint az összes többi, a regényben érintett témakörökben – nincs értelme 1000%-os tényszerűséget keresni, mert az úgysincs benne. Szórakoztató műfaj, ráadásul fantáziatermék, amelynek a valósághoz vajmi kevés köze van.

Dolgozol most valamin? Tervezel mást is, mint a Reményhajsza sorozat folytatásait? Egyáltalán hány részes lesz a RH?

Pillanatnyilag RH3 megjelentetésének előkészítésével, illetve RH4 írásával foglalkozom. A Reményhajsza sorozat pedig annyi folytatást fog megérni, amennyit erőlködés, fantázia-facsargatás nélkül, könnyedén meg tudok írni. Amíg a történet és a karakterek „akarnak tőlem valamit” én engedek az unszolásuknak. :-)

Igen, írtam már mást is. Szarkasztikus hangvételű munkahelyi történeteket, a kutyám bőrébe bújva a jószág valószínűsíthető gondolatait, rólunk, emberekről, meséket és verseket ovisoknak.

Van egy blogom, ott bele lehet kóstolni az eddigi irományaimba, egyedül a versek nem kerültek fel még oda.

http://sylvia-river.blogspot.hu

Hol lehet hozzájutni a könyveidhez?

A legegyszerűbb engem megkeresni a sylvia.river0306@gmail.com e-mail címen, de a Google az egyéb elérhetőségeimet is ismeri, csak be kell írni a keresőbe a nevemet, vagy a regény címét.

RH1 második kiadását meg lehet rendelni az Írásművek Kiadó honlapján a webáruházban.

RH2 csak nálam elérhető.

Mit üzennél a jelenlegi és a jövendő olvasóidnak?

A Reményhajsza sorozat pörgős, élvezetes olvasmány. Egy rosszkedv elleni gyógyszer, ráadásul úgy van összerakva, hogy sokan megtalálják benne azt, ami kikapcsolja őket, amit szeretnek olvasni. Romantika, krimi, zene, akció mind van benne. Hitvallásom pedig az, hogy mindenki ízlését biztos, hogy nem tudom kiszolgálni, de azt kétlem, hogy senkiét sem sikerülne.

A blogon 9 fejezet van fent RH1-ből, RH2-ből és valószínűleg ennyit fogok felpakolni RH3-ból is. 9 fejezet bőven elég arra, hogy az ember eldönthesse, akarja-e tovább olvasni, tetszik-e, vagy sem. Ennyit könyvesboltban sem lehet elolvasni annak eldöntésére, érdemes-e megvenni az adott irományt, avagy sem. Nem árulok zsákbamacskát, úgyhogy aki úgy dönt, hogy a fejezetek olvastán érdekelné a szereplők további – általam megálmodott – sorsa, ne fogja vissza magát, keressen meg!

:-)

FÉLCSINEK pedig köszönöm a lehetőséget arra, hogy ilyen formában is bemutatkozhattam!

SR