Minden nap szerettem volna Nektek egy-egy bejegyzéssel jönni, hiszen borzasztó lemaradásban vagyok, de már január 3-a van, és még egyet sem írtam idén...Ahogy elnézem, az elkövetkezendő 2-3 hétben hasonlóan el leszek maradva, mert elég kemény most a vizsgaidőszakom. Sajnos. Csütörtökön, pénteken vizsga, majd hétfőn szigorlat, és csütörtökön megint vizsga. Utána egy kis szusszanás, és 21-én lesz az utolsó remélhetőleg. Szóval addig is kérem a türelmeteket. :-)

Még a múlt évben, lakóhelyem könyvtárában - bár nagyon kicsi - mégis sok Jacqueline Wilson kötettel találkoztam az ifjúsági polcrészen. Többször forgattam is őket, de sorra nem kerültek még az olvasásban, mert úgy terveztem, hogy  a régen olvasott ifjúsági irodalmat nyálazom át újra. Ez folyamatosan meg is történik.

A szerző. Forrás: www.telegraph.co.uk

Ám karácsony előtt, az Animus Könyvkiadó jóvoltából hozzájuthattam Jacqueline egy 2011-es kiadású kötetéhez, A másik lányhoz, amit ezúton is hálásan köszönök.

A könyv 237 oldalas, gondoltam simán belefér a vizsgaidőszak alatt történő elolvasása. :-)


Ki is olvastam, nem vett el sok időt a tanulástól, főleg, hogy bár ifjúsági regény, mégis nagyon tetszett minden szava, és csak úgy faltam a betáket. A főszereplői 11 éves kislányok, mégis mély mondanivalókat dolgoz fel a szerző, és mindezt olyan köntösben adja elő, hogy az írása élvezetes lehet a 10 éves kislányoktól elkezdve az idős matrónáknak is. (Idős matróna alatt magamat értem, de a nálam még idősebbeknek is tetszene. :-) )

A könyv lapjain először Destinyvel ismerkedhetünk meg, épp akkor ünnepli a 11. szülinapját, mikor először találkozunk vele. Édesanyjával élnek kettesben, elég szerény és szegényes körülmények között. A lány az állítólagos apja egyik híres slágere, a Destiny után kapta a nevét. Mert az apukája Danny, a rocksztár.

Ám Danny-nek van egy családja, felesége és három gyereke. A legidősebb lánya Sunset, aki más, mint amilyen gyereket elképzelt volna egy rocksztár és családja magának. Sunset szomorú is emiatt, érzi, hogy nem felel meg az elvárásoknak, amik őszintén szólva elég nevetségesek...

Aztán a két furcsa nevű kislány majdnem véletlenül találkozik egymással. Destiny élete kezd jobbra fordulni, legalábbis úgy tűnik egy iskolai fellépés alkalmával, míg Sunset egyre rosszabb helyzetbe kerül, hisz a szülei egy csúnya válás előszobájában állnak. Az anya a legkevésbé sem viselkedik anyaként, az apja meg összejön egy fiatal lánnyal.

Hogy hová tart a két lány barátsága, arra választ ad a kötet, és még sok minden másra is. Elolvasása után bennem maradt még 1-2 tisztázatlan kérdés, amit szívesen megbeszéltem volna valakivel. Nyilván elsősorban az írónőt kérdezgettem volna.

Mivel ez volt az én első Wilson regényem, így nem tudhattam azt, amit a Moly-ról mégis sikerült kideríteni - hogy Jacqueline Wilson gyakran hagyja nyitva a történetei végét, hogy az olvasó magában lezárhassa azt, és elgondolkodhasson a sztorin.

Én le is zártam magamban, de abban biztos vagyok, hogy keresni fogom a Wilson könyveket. Csak legyen már vége a vizsgaidőszaknak...