Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2011. május 29. vasárnap

Jane Austen naplója

Nagyon szeretem Austent, és eddig is igyekeztem elolvasni tőle és róla mindent, ami a kezem ügyébe került. Bár pénzem nem volt rá, nézegettem a Kelly Kiadó honlapján ezt a kötetet sokáig. (Nem mintha sokba került volna, mert nagyon jó akcióik vannak...Követendő példa!!!)

Már majdnem megvettem, mikor az erzsébeti könyvtárban rábukkantam teljesen véletlenül. Nagyon megörültem neki, nyomban ki is kölcsönöztem, de a költözésem miatt egy ideig a polcomon álldogált szegény.

Mivel utaztunk vissza az új lakásból a régibe, és vissza kellett vinnem a kölcsönzött köteteket a könyvtárba, eljött az ideje, hogy gyorsan elolvassam. Ment is a dolog, gyorsan kivégeztem, több okból is. Az első ok például az, hogy nem volt túl hosszú, a második, hogy érdekelt a téma, és így igyekeztem gyorsan a végére érni, a harmadik ok pedig, hogy nagyon tetszett. :-))

Amíg csak bírta leánykám a gyűrődést, addig neki olvastam fel, de amikor elaludt, úgy döntöttem, hogy elsőbbséget élvez Jane, és a az ő naplója, így hátra hagyva minden házimunkát, tényleg nagyon rövid idő alatt elolvastam.

Ahogy már írtam, nagyon tetszett. Különösen az, hogy keveredett benne a valóság a fikcióval. Mindig is szerettem az olyan történeteket, melyeknek van/volt egy kis valóság alapjuk. A stílus Jane-é volt, pedig az írónő csak az emlékiratait használta fel a kötethez, melyekre egy padláson lévő ládában bukkantak.

Austenről az a hír járta, hogy "vénkisasszonyként" halt meg, úgy, hogy a szerelmet még csak hírból sem ismerte. Ez a könyv, és az alapját szolgáltató naplófeljegyzések azonban másra engednek következtetni. Volt ugyanis egy bizonyos Mr. Ashford, aki megdobogtatta a mi Jane-ünk szívét. Hogy valójában így hívták-e? Nem tudni. Csak az írónő fantáziájának az eredménye e név? Mindez és még sok egyéb is kiderül a kötetből, ami kedves, könnyed, szórakoztatást nyújt minden Austen rajongónak. Szeretettel ajánlom.

Egyébként ami még megfogott a könyvben, az az volt, hogy az elején megtaláljuk Austen családfáját, Angliájáról egy térképet, életének kronológiáját, sőt idézeteket is összegyűjtrve más műveiből.

A borítója pedig egyszerű de nagyszerű. :-) A kedvenc borítóm mostanában. (Ugye mondtam, hogy tetszik a könyv...)

Kedves idézetem a könyv legelejéről:

"Nem tudom megmondani, miért érzek váratlan késztetést arra, hogy tollat és tintát ragadva beszéljek egy mélységesen személyes természetű kapcsolatról, amelyet korábban  sosem vallottam be. Talán az utóbbi időben ismételten rám támadó őrjítő kór, amely fortélyosan emlékeztet mulandóságomra, kényszerít, hogy valahogyan megörökítsem a történeteket, megakadályozandó, hogy emélkük eltűnjön memóriám süllyesztőjében, onnan pedig örök időkre a történelemből, elenyésszen, mint kísértet a homályban."

Íme egy kis ajánló a www.kellykiado.hu oldalról:

"Szép számú szóbeszéd kering egy titokzatos úriemberről, aki állítólag Jane életének szerelme volt. Talán most feltárul az igazság... Mi volt Jane Austen titka? Elegendő volt pusztán az istenáldotta tehetség, a sorstól ajándékul kapott rendkívüli érzék az iróniához, hogy a sokgyerekes angol vidéki lelkész vénkisasszony lányának sercegő lúdtolla alatt olyan fordulatos regények szülessenek, amelyek ma is világszerte a sikerlisták éllovasai, s amelyeket révült boldogsággal bámulunk, ha filmvászonra vagy éppen televíziós képernyőre kerülnek? Hogyan tudhatott egy nő - akinek alig volt módja valóságos élményeket gyűjteni - olyan életteli figurákat teremteni, akikre mindmáig úgy gondolunk, mint közeli ismerőseinkre? S főként: hogyan tudhatott akkora beleérzéssel írni a szerelemről, ahogyan tette, hiszen e téren végképp nem volt tapasztalata? Nos, az utóbbi kérdésre ad választ kitűnő regényében a sikeres amerikai író, Syrie James, aki felhasználja, hogy Jane Austen életrajzából hiányzik valami, ez életének egy olyan szakasza, amelynek minden dokumentumát gondosan eltüntették a családtagok. Ebben az időszakban az élet megajándékozza Austen kisasszonyt egy csodálatos, lobogóan szenvedélyes szerelemmel. Ennek hol vidám, hol fájdalmas, bonyodalmakban bővelkedő történetét hagyja az utókorra egyik bátyja padlásán, vén tengerészládába elrejtett, s a közelmúltban megtalált emlékirataiban Jane Austen. A tetőt javító munkások fedezték fel a kéziratokkal telepakolt ládát. Az alján valami oda nem illő lapult: aprócska bársonytokban egy finom mívű rubinköves aranygyűrű..."

2010. május 18. kedd

A Jane Austen könyvklub

(2009-11-13 10:18:11)

A már oly sokszor említett Erika kolléganőm szerzeménye volt ez a könyv a már oly sokat emlegetett könyvtárból. :-)  Megnézte, kikölcsönözte, elolvasta, kölcsönadta. Ahogy az már közöttünk szokássá vált...

Én is elolvastam, és tetszett. Nem olyan "haladós" történet, melyekkel néhány óra alatt végzek, ez eltartott vagy három délután.

Mivel szeretem az Austen könyveket, ezért örömmel forgattam, és ezt ajánlom a többi rajongónak is. :-)

Sőt!

Most a HBO-n is ment az azonos című film, amiről én egyelőre sajnos lecsúsztam...De talán másnak több szerencséje lesz, és talán újra játszák majd!

"Öt nő és egy férfi havonta egyszer találkoznak,hogy Jane Austen regényeit megvitassák. Ez idő alatt nem csak a regények különböző aspektusai elevenednek fel, hanem a résztvevők vágyai és törekvései is felszínre kerülnek. Az a közös bennük, hogy se nem boldogok de nem is boldogtalanok, valami bántja őket és egy kicsit össze vannak zavarodva, ami a szerelmet illeti. Amíg a klub keretében találkoznak, házasságokat vizsgálnak, gyengéd szálak szövődnek és tragédiákkal kell megküzdeniük. A könyvekből és egymásból merítenek vigaszt, erőt és bölcsességet, és rájönnek, hogyha szerelemről van szó, elég feltenniük a következő kérdést: Mit tenne Jane? Elegáns, kedves, humoros könyv. "

www.bookline.hu

2010. május 18. kedd

Meggyőző érvek

(2009-10-15 08:41:19)

Lévén nagy Jane Austen rajongó, ezt a könyvet nem hagyhattam ki.

Nem is lett volna érdemes. A szokásos stílus, a szokásos cselekmény, mégis nagyon élvezetes, és kedves könyv. Bár nekem nem ez a kedvenc Austenem, mégis a könyvtári példány helyett meg fogom vásárolni. Hogy otthon is mindig olvasgathassam, amikor csak szeretném.

Szeretettel ajánlom mindenkinek!

"Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem...A Meggyoző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény. "

www.libri.hu

2010. május 18. kedd

A Watson család története

(2009-07-14 10:27:02)

Nagy Jane Austen rajongó vagyok, tehát nem igazán mérvadó a szavam...:-)

Mégis azt ajánlom, mindenki olvassa el ezt a művet. Nekem tetszett...!

"Jane Austen regénytöredékét Merryn Williams az írónő stílusában fejezte be. Hűen követi az eredeti elképzelést, és úgy folytatja a regényt, ahogyan ő annak idején elmondta a nővérének. Austen ismét egy nagyszerű hősnőt állít elénk, akinek el kell döntenie, hogy a szívére hallgat inkább, vagy a kényelmes, előkelő életet választja?"

www.bookline.hu

 

2010. május 17. hétfő

A mansfieldi kastély

(2009-06-25 14:15:01)

Gondolom mindenki hallott már Jane Austen-ről, akinek a neve fogalom a világirodalomban. Ha mégis idetévedt volna egy vándor, aki olvassa a blogomat, és nem tudja ki ő, annak "mesélek egy kicsit" róla a wikipédia segítségével:

"Jane Austen (néhol tévesen Jane Austin) (Steventon, Hampshire, 1775. december 16. – Winchester, Hampshire 1817. július 18.) angol regényírónő. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.

A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Austen, apja George Austen tiszteletes (1731-1805), anglikán plébános volt. Jane a nyolcfős családba hetediknek született, öt báty, egy öcs és egy nővér mellé. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját. 1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták. 1785-1786 közt Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, mely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. 1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően belészeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be.

1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southampton-ba költöztek, ahol 1809-ig éltek.

1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptála, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta.

Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Wither-lel, de az eljegyzést később felbontották.

Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatalan Addison-kórban szenvedett, melyen következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából.

1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A Winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én."

A könyvről a www.polc.hu segítségével:

"A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria kisasszony Sir Thomas Bertram felesége és a Mansfield Park úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy Mansfield Park fényűző környezetében "szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.
Jane Austen lenyűgöző regényei szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesélnek, miközben gyakran kaján képet festenek a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat."