Fullasztó a meleg, még most, este nyolc után is, így nagyon nehezemre esik nekilátni a blogolásnak, pedig még ma estére számtalan feladatom van.

Nem is tudom hol kezdjem...de azt hiszem legjobb az lesz, ha Annával indítok. :-)

Kendare Blake könyvéről annak idején a megjelenéskor, és előtte nagyon sokat olvastam. Mindenki borzasztóan várta, izgult, és még olvasatlanul is "mindenki" kedvencévé vált a kötet.

Mint ahogy azt mondani szoktam, én szeretek mindenről - pozitív dolgokról és negatívakról is - magam meggyőződni, így természetesen mielőbb olvasni akartam a Vérbe öltözött Annát, már a címe miatt is. Nagyon tetszett.

Aztán amikor kicsomagoltam a kötetet - postán érkezett - egyszerűen bele szerettem. Igazából nem olvastam arról, hogy a többi olvasó végülis hogyan vélekedett a kötetről, a sztoriról, de azért várni akartam, hogy az én bejegyzésem ne addigra íródjon meg, mikor mindenki másé. Olyan unalmas tud lenni, ha egymás után hatszáz Annás bejegyzést "kell" elolvasnia az embernek. Így direkt később írom mindezt Nektek. Azt remélem, hogy nem csengett még le az Anna-őrület, viszont azt is, hogy már nem írnak olyan sokan róla. :-) Na most, hogy nagyszerűen megbonyolítottam eme mondatomat  még saját magamnak is, (remélem azért értitek, mit akartam mondani az előbbiekkel) ideje, hogy némi konkrétumról is meséljek.

Szóval írtam, hogy belezúgtam a könyvbe...elsőre persze a külsejébe. Nagyon tetszett, és most is nagyon tetszik a borongós, szürkés, feketés, fehéres borító, rajta háttal Annával, akinek bizony véres a ruhája szegélye...:-) Aztán amikor kinyitottam a kötetet, még jobban szerelmes lettem, imádtam ugyanis, hogy a lapokon a szöveget vérvörös "tintával írták". Annyira illett ez a külcsíny a kötethez, hogy úgy voltam vele, hogy ha nem is tetszik majd annyira, akkor is a kedvenc köteteim közé kerül.


Neki is láttam olvasni, és gyakorlatilag pillanatok alatt végeztem vele... épp olyan gyors voltam, ahogy Anna ölte a népet...Most mit mondjak? Számomra szuper volt, izgalmas, kicsit morbid, főként a szerelmi szál miatt, és tényleg minden szavát és betűjét élveztem.

Néhány szó a sztoriról:

A kötetben megismerhetünk egy srácot, aki 17 éves és halottakat öl. (Tudjátok, mint a Winchester fiúk, csak nekik a repertoárjuk kicsit tágabb...Apropó: Láttátok, hogy végre újra játszák a Supernaturalt-t azt hiszem az RTL Klubon. Már alig bírtam kivárni, hogy mi lesz Deannel a pokolban...)

A srác apja is ezt csinálta, szóval ez amolyan családi vállalkozás jellegű dolog, ám Mr. Lowood sajnos már nincs a fiával, hogy segítsen neki, ugyanis balul ütött ki egy küldetés. Cas most egyedül néz szembe országszerte a számtalan szellemmel, kísértettel...mert van belőlük bőven. Azért annyira nagyon még sincs egyedül, hiszen édesanyja boszorkány, és a macskájuk is megérzi a szellemek jelenlétét. Egyszóval nem egy átlagos család a Lowood familia, nem is élnek átlagosan. Főként, hogy Cas össze-vissza utazik. Történetünk kezdetén kap egy infót, melynek birtokában érkezik Thunder Bay-be Ontario államban, ahol megkezdi a felkészülést, hogy megölje a már több évtizede meggyilkolt Annát, aki bárkitől elveszi az életét, aki csak átlépi a háza küszöbét.

Ahogy Annát először megpillantottuk, láttam én is magam előtt, a sztori nagyon jól esett a képzelőerőmnek. :-)

Szeretném tovább írni, hogy még mi minden történt vadászunkkal, hiszen lenne miről írni. A fiú ugyanis új iskolába jár, jóképű, magánakvaló, és persze felkelti a többiek érdeklődését a suliban. Azt persze senki nem tudja, hogy ő nem elsősorban tanulni ment oda, hanem ölni...

Szerettel ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, de talán főként a fiatalabb korosztály fogja megszeretni. Én pedig alig várom a következő részt, mert sorozattal van dolgunk...:-)) A következő kötet címe pedig: A rémálmok lánya...Jól hangzik, igaz?

A könyv adatai:

Eredeti cím: Anna dressed in Blood

Fordította: Bíró Júlia

Kiadó: Geopen Kiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 284 p

ISBN:978-963-9973-69-5

Borító: keménytáblás védőborítóval

Ár: 2999 ft

Forrás: Kiadótól