Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2015. december 1. kedd

Eva Kavian - Nem akartam vele élni

A mostanában olvasott könyveimet nem igazán írtam össze. Nem foglalkoztam úgy a dolgokkal úgy, ahogy régebben szoktam, és ez zavar...nem tudom, tudok-e ezen mostanában változtatni, de igyekszem.

Szerencsére (idézőjelben értem ezt) késésben vagyok a könyvtári könyveimmel, így összeírás nélkül is tudom, hogy a Nem akartam vele élni című könyvön túl vagyok, de még nem írtam róla. Mielőtt azonban visszarohanok a könyvtárban, gyorsan átnézem újra a kötetet, hogy tudjak valamit írni Nektek róla.

Én egyébként azt képzeltem, hogy ez a könyv más...úgy értem, hogy nem olyannak gondoltam, mint amilyen volt valójában. Zavaros vagyok, igaz?

Mikor a könyvtárban levettem a polcról, elolvastam a fülszöveget,akkor az agyamban kialakult egy sztori, és valahogy olyasmit vártam. Nem tudom, másnál van-e ez így, hogy vár valamire, és csalódik, ha a könyvben nem azt kapja...mert én most pont így jártam.


A könyv főszereplője Sylvia, aki fiatal lány, és elvált szülei lakásai között ingázik, de elege van az egészből. Ez nem csodálom, de valahogy én nem így oldottam volna meg a dolgot, ahogy Sylvia tette, aki egészen egyszerűen felhívta az apját, és telefonon közölte vele, hogy mit szeretne. Vagyis inkább azt, hogy mit nem szeretne. Nem akar többé vele élni...Nem is tudom, ez olyan, mint a telefonos szakítás...valahogy nem az igazi.

Hamar meg is bánta ezt a telefont, hiszen ahogy az apjával beszélt, végig hallgatta, ahogy balesetet szenved és meghal a férfi. Borzasztó lehetett...borzasztó lehet...

Mindenesetre kimondta azt, amit talán nem is akart igazából, de visszavonni már nem tudta a dolgot, hiszen elveszítette az édesapját.

Furcsa volt, hogy éppen az édesapjával nem akart élni a lány, én a helyében inkább nála maradtam volna, de ugye nem én vagyok a főszereplő. Mindenesetre a baj már megtörtént, és Sylvia magát hibáztatja érte. Úgy hiszi, hogy ha nem telefonált volna, az édesapja még mindig élne.

A temetés után elkezdi felszámolni az apja lakását, az ottani holmikat átnézi, régi leveleket talál, régi emlékek jönnek elő, és egyre jobban hiányzik neki az apa. Rájön, hogy mennyire szerette őt, és mekkora űrt hagyott a férfi az életében.

Igazából erről szól a könyv...s arról, hogyan változik meg egy fiatal lány gondolkodásmódja a szüleivel kapcsolatban. s hogyan gyászolja meg különféle szertartások szerint az elveszített szülőt. Persze mindeközben Sylvia magánéletében történő változásokba is betekintést nyerhetünk.

Összességében azt mondhatom, hogy nem varázsolt el ez a történet. Nem tudom megmondani, hogy mit vártam, és milyen sztorit akartam olvasni. De valahogy hiányérzetem volt a könyv végén. Mindenesetre nem bántam azért meg, hogy elolvastam. Kíváncsi lennék, hogy másnak mi a véleményre róla.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Ne plus vivre avec lui

Fordította: Farkas Ildikó

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

ISBN: 978-963-373-655-5

ISSN: 2060-4769

Sorozat: Vörös Pöttyös Könyvek

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 138 p

Ár: 1999 ft - most a kiadó oldalán 1669 forintért is meg lehet vásárolni.

Forrás: könyvtárból

Ajánló: 14 éven felülieknek, elsősorban lányoknak ajánlanám

2014. december 28. vasárnap

Anna Sheehan - Hosszú álom

 

Ezt a könyvet, a Long, long sleep-et még a kőszegi könyvtárból kölcsönöztem ki egy eszeveszett könyvkölcsönzési hullámomban, de nem írtam róla a blogon, csak a blogos Moleskine-emben volt róla jegyzet. (Nagyon sok ilyen írásom van egyébként, majd szép lassan megosztom Veletek ezeket is, ha valakit érdkel…)

Szóval a Hosszú álomnak van egy fiatal lány főszereplője. Rosalinda. Gyakorlatilag tinilány. Látszólag. Mert egy időkapszulaszerű izében ébred fel, és rá kell döbbennie, hogy lefekvése óta eltelt hatvankét év, és azóta ő csak aludt és aludt, senki nem él már a szerettei közül, és teljesen elveszve érzi magát. Ráadásul ő az UniCorp cég örököse is, amely cég a hibernációs dolgai révén gazdagodott meg, és ami a szülei birtokában volt 62 évvel ezelőtt.

Természetesen nagy szenzáció, hogy Rosalinda felébredt, mert nem tudta senki, hogy ő hibernálva van. Hiszen jött a Sötét Korszak…túlélő pedig kevés volt. A Sötét Korszak után pedig a kevés túlélő nekiállt az ujjáépítésnek. Egy ilyen világba kell a lánynak egyes egyedül beilleszkednie. Igazából törékeny az egészsége, és nem nagyon tudja, kiben bízhat, mert amíg nagykorúvá nem válik, valaki más irányítja, segíti az életét. Nem könnyű neki. Főleg mert van egy Plasztin nevezetű robotféleség, amibe beletáplálta valaki, hogy pusztítsa el a lányt. Ez azért ciki helyzet, mert ha a Plasztinba ezt beletáplálják, akkor az a gép addig nem áll le, amíg valami módon végre nem hajtja a küldetését…

A könyvben egyébként folyamatosan olvashatunk arról is, hogy milyen volt a világ a Sötét Korszak előtt, és azt is megtudhatjuk, hogy Rosenak volt egy szerelme. Akit szintén elveszített. Vagy mégsem??? Ha elolvassátok a könyvet mindenre fény derül, sőt még annál is több dolgot megtudhattok. Például Rosalinda szülei sem lesznek túl szimpatikusak szerintem senkinek, és most ezzel enyhén fogalmaztam. Szerintem borzalmas dolgot műveltek folyamatosan lányukkal…


Ez a könyv egy nagyon jól megírt történet, egyszerűen mindenkinek el kellene olvasnia. Pörög a cselekmény, nem unatkozunk egy percig sem olvasás közben. Imádtam. És ha valakit nem zavar az, hogy mondjuk a karácsonyfa alá nem a legújabb megjelenésű kötetet kapja meg a Könyvmolyképző Kiadó ajánlatai közül mondjuk, az bátran kérje ezt a könyvet az Angyaloktól és a Jézuskától! Nem fog csalódni. (Írtam ezt kb. két héttel ezelőtt...most már vége a karácsonynak, sajnos...Remélem azért volt olyan olvasó, aki ezt a kötetet megtalálta a fa alatt...vagy megvette magának. :-))

Könyv adatai

Eredeti cím: Long, long sleep

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje: 2013

ISBN: 9789633734827

Oldalszám: 368 p

Sorozat: Vörös Pöttyös könyvek

2014. február 23. vasárnap

Szurovecz Kitti - Gyémántfiú

A Gyémántfiú már nem mai gyerek, ha értitek mire gondolok...2010-ben jelent meg a könyv, és őszintén szólva elég sok negatív kritikát olvastam róla, így nem is érdelkelt a dolog. Aztán a Rukkolán egy kedves "régi ismerőstől" elhappoltam a Gyémántfiút. Mármint a könyvet, nem a srácot. :-) Azóta is a polcomon pihent a kötet a maga féltégla nagyságával. Bár ha belegondolok , inkább nem is féltégláról, hanem egy egész hagyományos tégláról beszélhetünk jelen esetben. :-)

Na szóval azért kezdtem bele az olvasásba, mert a könyvtárban még ezer éve előjegyeztettem valamiért a második részt, a Borostyánkönnyet, és ha már így alakult csak nem fogom szégyenszemre a második kötettel kezdeni az olvasást...?!Persze, hogy nem, így szépen leemeltem a polcról és nekikezdtem...

Csak olvastam és olvastam, amíg a végére nem értem. Közben tudatosan nem akartam gondolkodni a sztorin. Gondoltam, majd a végén véleményt formálok.

Nem is tudom, tényleg elég sok volt a negatív kritika, szidták a könyvet rendesen. De azt már régóta tudom, hogy ízlések és pofonok különbözőek, úgyhogy nem hagytam magam befolyásolni.

Mi a végső diagnózis? Összességében tetszett a könyv, de voltak benne olyan részek, amiket nem tudtam hová tenni...


Hogy mi nem tetszett?

Néha kidolgozatlannak találtam a történetet, néha pedig nagyon untatott a dolog, ráadásul az baromira idegesített, hogy Robert Pattinson élete volt  az inspirációja az írónőnek. Úgy tűnt, hogy a szerző próbálta meglovagolni a Twilight sikereit. Valószínűleg ezt is tette, nem csak úgy tűnt, hiszen a híres színész nevével "reklámozta" a kötetet.

A könyv főhőse két híres színész: Heily Anderson és Nicholas Richards, akik a Fényemberek mozifilm forgatásán ismerkednek meg, és szeretnek egymásba. Akárcsak Robert Pattinson és Kristen Stewart. Nagy a szerelem, de a siker, a nyomás, a rajongók pokoli viselkedése sok mindent megváltoztat, s Nick hamarosan a drog foglyává válik. Hell akármennyire is szeretné kimenteni ebből az egész őrületből kedvesét, nem sikerül neki...Az sem könnyíti meg a pár helyzetét, hogy Heily anyja kifejezetten utálja a fiút.

Egy filmes rendezvényen aztán a lányt keményen helybenhagyják Nick rajongói, elveszíti a méhében hordott gyermeket, akiről párja még nem is tud. Nick pedig eltűnik a Föld színéről...Az újságok szerint meghalt...

Mire idáig eljutunk a történetben, a könyv szinte felénél járunk, úgyhogy egy csomó esemény még hátravan. Ezeket mind nagyon szívesen elmesélném, de akkor oda az "izgalom". Úgyhogy nem lövöm le a poént, ami egyébként nem is olyan vicces.

Összességében ez egy szinte Rómeó és Júlia jellegű történet, mai köntösbe bújtatva, melyből bepillantást nyerhetünk a sztárok gyakran irigyelt, de korántsem könnyű életébe, és rájöhetünk arra, hogy nem minden a gazdagság, a csillogás...

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje: 2010

Oldalszám: 596 p

ISBN: 978-963-9708-45-7

ISSN: 2060-4769

Borító: puhatáblás, ragasztott

Sorozat: Vörös Pöttyös könyv

Forrás: Rukkoláról magánkönyvtárba

Ár: 2999 ft

Ajánló: 16+

2014. január 18. szombat

L.J. Smith – Vámpírnaplók – Stefan naplója 1. rész, A kezdetek

 

Hú,  jó hosszú címe van ennek a könyvnek. Mindenesetre már ezer éve a polcomon várta a kötet, hogy végre elolvassam. A Rukkolán szereztem, amikor még Rukkoláztam, még a legelején a dolognak. Most már nem foglalkozom vele, főleg, hogy egy csomó viszonylag új könyvemet elhappolták, én meg már szinte nem találtam helyettük mást, úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Azért persze találtam néhány jót én is, köztük volt a Stefan naplója, amit már régóta el szerettem volna olvasni. Mondjuk mindig ezt csinálom…szeretnék elolvasni egy könyvet, minden követ megmozgatok érte, megveszem, aztán meg hónapokig, évekig a polcomon pihen. Elég sok ilyen kötetem van, úgyhogy remélhetőleg szép lassan el is olvasom őket. Majd csinálok is hozzá egy kihívást. (Sajnos Lobo 2014-es kihívásáról lemaradtam, de majd magamnak készítek egyet.)


Na de térjünk is vissza Stefanra meg a naplójára. Gondolom sokan néztétek a Vámpírnaplók sorozatot. Én legalábbis néztem, és nagyon szerettem, majd különböző csatornákon néztem az ismétléseket is, aztán belefáradtam. Most már nem rögzítek Vámpírnaplókat, csak könyvben keresem azokat a köteteket, amiket még nem olvastam el. Tényleg, majd ennek utána is kell néznem, hátha találok egyet s mást. :-)

Stefan naplója tetszett, bár azt el kell mondanom, hogy este fél kilenckor kezdtem el olvasni, és a férjem kb. fél 10-re ért haza, én pedig már túl is voltam rajta. Ez nálam kb. azt jelenti, hogy eléggé tetszett, meg hát nem is volt valami vastag, és még időm is volt olvasni. Ebből kiindulva rá kellett döbbennem, hogy jobb is, hogy nem vettem meg, hanem cseréltem a könyvet, mert nem érte volna meg az árát. Egy óra olvasás 3299 forintért? Na nem…

A könyv alcíme A kezdetek, és nem is véletlenül, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy hogyan éltek a Salvatore fiúk, mielőtt vámpírrá váltak volna. Képzeltétek volna, hogy Stefannak volt egy menyasszonya, aki az esküvő előtt pár nappal halt meg? És tudtátok azt, hogy a híres Katherine-nel hogyan ismerkedtek meg a srácok? Ha nem, akkor érdemes elolvasnotok a könyvet, és egy csomó friss infót megtudhattok a jóképű vámpírfiúk halandó életéből.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Stefan’s Diaries: The Origins  L.J. Smith regényei, valamint Kevin Williamson és Julie Plec televíziós sorozata alapján

Fordította:  Antoni Rita

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje:  2011

Oldalszám:  219 p

Ár: 3299 ft

ISBN: 978-963-245-542-6

ISSN: 2060-4769

Borító: keménytáblás, fűzött, védőborítóval

Ajánló:  16 éves kortól ajánlott a kiadó szerint, de szerintem már 15 évesek is olvashatják. :-)

Forrás: magánkönyvtár

2014. január 18. szombat

Maryjanice Davidson - Egy haláli szingli meséi

Már jó ideje nem olvastam vámpíros könyveket. Ez nem azt jelenti, hogy besokalltam tőlük, csak annyit, hogy nem kerültek a kezembe. De most...Voltam a könyvtárban (tudjátok Chernel Kálmán Városi Könyvtár Kőszeg), és találtam egy csomó klassz kötetet. Vámpíros is volt köztük, de a haláli szinglit a kolléganőm asztalán találtam. A lánya, Kinga olvasta, és én pedig visszavittem a könyvtárba, mert letelt a kölcsönzési idő. Gyorsan mondtam kedvenc Erikámnak, hogy vinném is haza. :-) Megkaptam, vittem, és gyakorlatilag néhány óra alatt vége volt. A könyvnek és nekem is.

Mit is mondhatnék…imádtam. :-) Nagyon-nagyon tetszett. Friss volt, fiatalos, vicces és klassz volt a sztori.

A könyv főhőse egy épp munkanélkülivé váló titkárnő, Betsy Taylor, hivatalosan Elizabeth Taylor. :-) Igen, kap is megjegyzéseket rendszeresen B. híres druszája miatt… Szóval Betsy titkárnő, menedzserasszisztens, akit életének utolsó napján kirúgnak, és aki egy hullaházban ébred öregasszonyos sminkben, és cipőben. Fontos, hogy a cipője ciki, főleg úgy, hogy ő maga imádja a szebbnél szebb lábbeliket. Nem is érti, hogy mi van rajta, amikor felébred. Mert bár meghalt, baleset érte, mégis csak „feltámad”, méghozzá csini vámpírként. Ugyanis halála előtt megtámadták, de csak egy rendőr tartotta ezt a tényt hosszabb távon fontosnak. Senki nem gondolta, hogy a támadásnak később jelentősége lesz, hiszen egy támadástól nem lesz vámpír az ember lánya. Viszont Betsy az lett. Nagyon tetszett, hogy olyan könnyen vette a dolgokat, az új életével együtt járó problémákat. Például azt, hogy mennyire hatással van az emberekre. Mindenki odavan érte, az ő gondolatait pedig újdonsült vérszomja tölti be annak ellenére, hogy hányingere van a vértől. Mindig is rosszul volt tőle. Most pedig ezzel kéne táplálkoznia…

Mindenesetre azért kezd megbarátkozni a gondolattal, és nem igazán tudja fékezni magát, hazamegy a lakásába, és megmutatja magát a barátnőjének is a dúsgazdag Jessicának. Neki is szinte természetesnek tűnt Betsy új élete, nem is teketóriázott sokat, megvette a lány lakását, a kocsiját, hogy legjobb barátnőjének addig is legyen hol laknia. Duójukhoz csatlakozik még egy meleg orvos is, akit B egy háztetőről szedett össze. Persze ezek csak az emberi társak. Megjelennek hamarosan a vámpírok is, és két oldalról próbálják meg a lányt beszervezni. Ez először nem igazán megy, hiszen Betsyt nem olyan fából faragták, hogy csak úgy behódoljon másoknak. Persze az egyik oldal tudja, hogyan hódítsa meg a szívét. Lefizeti őt jobbnál jobb designer cipőkkel. :-) Így Betsy nagyjából megállapodik a sötétség egyik oldalán, ahol kiderül, hogy királynőként istenítik, megjövendölték eljövetelét…

Nem akarok többet írni a történetről, mert a végén még elárulok minden hadititkot. Ajánlom, mindenképpen olvassátok el a sztorit, és ha túl vagytok rajta, tuti biztos vagyok abban, hogy annyira fogjátok várni a sorozat következő részét, ahogyan én is várom. Nagyon. (Főleg, mert az első két fejezet kedvcsinálóként benne van a kötet hátuljában…)

A kötet adatai:

Eredeti cím: Undead & Unwed

Fordította:  Beviz Boglárka

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje:  2011

Oldalszám:  326 p

Borító: puhatáblás, ragasztott

ISBN:  978-963-245-421-4

Sorozat: Betsy királynő 1.

Ár: 2999 ft

Ajánló: felnőtteknek a könyv szerint, de szerintem már 16 éves kor felett olvashatjátok J

Forrás: könyvtár

2013. december 30. hétfő

Victoria Forester - A lány, aki tudott repülni

Hogy rehabilitáljam magam a nem túl rég történtek miatt (ugyebár elveszítettem egy csomó publikálásra váró postot), úgy döntöttem, hogy írok gyorsan egy könyvről, aminek az olvasását néhány napja fejeztem be.

A repülő lány, Piper (akárcsak a Bűbájos boszorkákban, csak az ottani Piper nem repülni tud.) történetével már jó ideje szemezgettem, de valahogy sosem vettem rá magam, hogy elolvassam. Azonban már annyiszor a kezem ügyébe került, hogy nem várhattam tovább, jött velem haza a könyvtárból.


A főhős, (mint már említettem) Piper, aki egy napon ráeszmél, hogy tud repülni! Egyszerű mezőgazdász vagy más szóval paraszti életmódot folytató szüleinél ez eléggé kiveri a biztosítékot... Idős szülők egyke gyermeke ő, ám különösen bánnak vele és talán szellemileg nem is érik fel egyszer gyereküket, akinek a lelkére kötik, hogy ne repüljön, mert az nem természetes dolog. Egy ideig minden jól is megy, de Piperünk olyan szituációba kerül, ahol egyszerűen repülnie KELL, persze nem múlik el életében nyom nélkül ez az eset, sem pedig a lowlandi emberekéből.

Ettől kezdve a kislány élete teljesen megváltozik. A sajtó megneszeli a dolgot, és felbukkan dr. Letitia Hellion, aki meggyőzi a MCLoud szoülőket, hogy a lánynak jobb helye lenne egy szupertitkos helyen, ahol tanítják, engedik, hogy fejlődjön.

Így kerül el Piper MCLoud Lowlandből egy másik helyre, egy iskolába, ahol már élnek más gyerekek is. S kiderül, hogy mindegyik tud valamit...

Piper próbál beilleszkedni, ami nem megy zökkenőmentesen, és rá kell jönnie arra, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik.

Engem már sokszor megdöbbentett az érzéketlenség, az a furcsa szeretet, ahogy Pipert szerették szülei, de gondolom nem ő az egyetlen gyermek akivel furán bánnak. Annyit azért még elmondanék, hogy a történetben Piper szülei voltak a legkevésbé furák...

A könyvet úgy olvastam végig, hogy egy percig sem untam. Szuper kis történet ez, érdemes elolvasni.

A kötet adatai:

Eredeti cím: The Girl Who Could fly

Fordította: Pásztor Judit

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje: 2011

Borító: keménytáblás, védőborítóval (legalábbis az én példányom)

Oldalszám: 294 p

ISBN: 978-963-9708-53-2

ISSN: 2060-4769

Sorozat: Vörös Pöttyös könyvek

Ár: 3.999 ft

Ajánlott: 14 éves kortól

Forrás: Chernel Kálmán Városi Könyvtár Kőszeg

2013. december 20. péntek

Alex Flyn - Beastly - A szörnyszívű

Mostanában a Könyvmolyképző Kiadó kötetei egymás után landolnak a kezeim közé, és rá kell jönnöm, hogy bár sok KK könyvet olvastam, mégsem eleget. :-)

A Beastly egy modern Szépség és Szörnyeteg sztori, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle a szerző.


New Yorkban járunk, egy suliban, amely tele van beképzelt sznobokkal, akik észre sem vesznek mást magukon kívül. A bunkók közül a legbunkóbbak egyiket főhősünk, Kyle Kingsbury. Gazdag, jóképű, rajonganak érte a lányok, vele randizik a legjobb csaj a suliból, és persze átgázol mindenkin. Álruhában beépül a suliba egy boszorkány, aki Kyle-t figyeli, és akit a fiú csúnyán megaláz, cserben hagy egy bál alkalmával, és a megalázáshoz hű társa a barátnője. Kyle házvezetőnője nem tud a barátnőnek (Kyle báli partnerének) drága virágot szerezni, így a fiú egy egyszerű rózsát ad át neki. Sloannak persze ez nem tetszik, balhét csap, a srác pedig odaadja inkább a virágot egy másik lánynak. A lányt ez boldoggá teszi, de a fiú persze csak szánalomból tette ezt a gesztust.

(Ennek a cselekedetnek azonban lesz még hatása a jövőre nézve...)

A rosszuls sikerült partit követően Kendra, a boszorkány megjelenik Kyle szobájában, és innentől a srác élete örökre megváltozik. Olyan szörnyeteg lesz belőle, ami nem hasonlít semmilyen más állatra a világon. Egyszerűen olyan csúf lesz kívül is, mint amilyen belül eddig is volt.

Kyle apja TV-s, borzasztóan szégyenli fiát, akinek rá kell döbbennie arra, hogy apjának is csak a külsőségek számítanak, s nem törődik igazán vele, a gyerekével.

Egy házat vesz neki, ahol Kyle a házvezetőnővel lakik együtt, és persze apja feléje sem néz...

Gondolom mind ismeritek az alapsztorit...A könyvben sem történnek másként az események, csak hát az egész történet a XXI.századra van optimalizálva. Mondjuk nekem azért még így is sok, hogyan kerül a 16 éves "Szépség" a szintén fiatalkorú "Szörnyeteg" házába... Mindenesetre jó kis mese volt, kikapcsolt egy rövid időre. Az is tetszett egyébként benne, hogy a Szörnyeteg pl. egy chatszobában panaszkodott sorsáról folyamatosan más hasonlóan "megbélyegzett" emberkének.

Eredeti cím: Beastly

Fordította: Farkas Veronika

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje: 2010

Ár: 2999 ft

Oldalszám: 266 p

Sorozat: Vörös Pöttyös Könyvek

ISBN: 978-963-245-285-2

ISSN: 2060-4769

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kőszegi könyvtár

Ajánlom: 14 éven felülieknek

2013. szeptember 29. vasárnap

Simone Elkeles - A vonzás szabályai

Simone Elkelestől már olvastam, mégpedig a Tökéletes kémiát. Azt a könyvet imádtam, és gyakorlatilag csak felfaltam, és már adtam is tovább, vissza annak, akitől kaptam. Emiatt még időt sem szántam arra, hogy írjak róla Nektek, pedig kellett volna…

Mindenesetre még egyszer nem követem el ezt a hibát, most, hogy elolvastam a Tökéletes kémia folytatását A vonzás szabályait. Ezt a kötetet is nagyon hamar kivégeztem, és borzasztóan tetszett. Azt persze nem tudom, hogy Carlos Fuentes, a mexikói szleng, a történet, vagy Simone Elkeles miatt voltam úgy oda érte, de gyanítom, hogy a rosszfiú Carloson akadt meg a szemem. :-)


A Tökéletes kémiában Alex Fuentes és Brittany kapcsolatát ismerhettük meg, ebben a részben Alex öccse, Carlos kerül terítékre. Carlos épp olyan balhés srác, mint Alex volt még a lecsillapodása előtt. Jóképű és örök lázadó. Alex most Colorado államban él és egyetemre jár, Carlos pedig utána költözik, mert otthon balhéi voltak. Persze nem tetszik neki a dolog, főleg, hogy szabályokhoz kellene tartania magát. Végül Alex tanáránál köt ki, ő lesz a gyámja, mert persze az új lakóhelyén is hamar bajba kerül szinte önhibáján kívül. Új lakóhelyén együtt lakik Kiarával és Brandonnal a két testvérrel, s azok szüleivel, akik a fiú számára lehetetlen szabályokkal, és nagyon jó körülmények között élnek. Carlos kineveti Kiarát, nem tetszik neki, hiszen nem olyan mutatós, mint azok a lányok, akikhez szokott. Legalábbis nem látszik rajta, hogy csinos lenne, hiszen bő pólókban, nem túl lányos cuccokban jár. Ezen kívül van egy meleg haverja, és autókat szerel. Valami mégis alakul köztük, bár a fiú próbálja lerázni magáról az érzelmeket. Azoknak azonban, mint tudjuk nem lehet parancsolni. Élik a tinédzserek mindennapjait, Carlos a kábítószeres balhéja miatt „próbaidőt” kap, a REACH programban vesz részt, hozzá hasonló problémás tinik közé. Kiara kitart mellette, mint barát, de egyre mélyebben érez a fiú iránt, aki úgy tűnik, csak szórakozik a lánnyal. Még azt is megbeszélik egymással, hogy Kiara lesz Carlos álbarátnője, hogy a suli menő csaja Madison lekopjon róla. Csak hát, ahogy lenni szokott, az álbarátnőből legtöbbször igazi lesz, a fiatalokkal is ez történik. Kezdenek rájönni, hogy az érzelmeik valódiak, amikor a fiút megzsarolják, és belekényszerítik egy újabb kábítószeres balhéba…

Hogy mi lesz a sorsuk, sikerül-e kilábalniuk a bajból, vagy Carlos örökre eltűnik? Ha ezekre a kérdésekre kíváncsiak Vagytok, olvassátok el a könyvet, szerintem nagyon megéri. Ráadásul a Fuentes fivéreknek van még egy kisöccsük, Luis, akiről a következő rész szól majd…

A kötet adatai:

Eredeti cím: Rules of Attraction

Fordította: Neset Adrienn

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás ideje: 2012

Oldalszám: 363 p

Borító: puhatáblás, ragasztott

ISBN: 978-963-245-642-3

ISSN: 2060-4769

Sorozat: Vörös pöttyös könyvek

Ár: 2999 ft

Forrás: kőszegi könyvtár

2013. szeptember 23. hétfő

Amanda Hocking - A vér szava

Könyvtárban járásaim alkalmával annyi sok jó könyvet találok mostanában, hogy alig győzöm őket elolvasni. De az olvasásra nem is panaszkodom, mert az igazán megy nekem, inkább az írással vannak gondjaim sajnos. Nem jön az ihlet, nincs időm, ha meg mindkettő megvan, akkor rendszerint internet elérhetőségem nincs. Mostanában nem tudom mi van a (számomra) pink színű szolgáltatónál, mert elég gyakran előfordul, hogy reklamálni kell, meg telefonálni…Na mindegy is.

Ott tartottam, hogy jó kis könyveket szerzek. Most is sikerült egy Könyvmolyképző Kiadós kötetre rábukkannom, ami nagyon szórakoztatott. Azt olvastam rajta, hogy egy Amazonon véleményt alkotó Michelle nevű hölgyemény szerint jobb, mint az Alkonyat. Na én, mint nagy alkonyat rajongó, ezt talán kissé cáfolnám, mindazonáltal tényleg jó kis kötet. Egy gond azért volt vele, mégpedig az, hogy elég rövidke, így hamar a végére jártam, bár az jó hír, hogy sorozat, de én még nem találkoztam a további részekkel, így nem élem bele magam abba, hogy hamarosan folytatódik a sztori.

Ami egyébként vámpíros. Nekem kicsit egyszerű, és túl sok minden nem is történik benne.


Azért valamit mégis mesélek a történetből: van két barátnő, akik szórakozni mennek, találkoznak valakivel, és egyszer csak felbukkan egy srác rózsaszín tornacipőben, akitől minden élőlény elalél. Megmenti a csajokat a valakitől, s ezután az egyik lány, Alice elmaradhatatlan „tartozéka” lesz. Együtt bandáznak, nevetnek, szórakoznak, de csak mint barátok. Fura volt nekem ez az egyoldalú dolog, de aztán rájöttem, hogy miért is így történt…Szóval Jack elviszi magukhoz, vámpírékhoz a lányt, ahol a család nagy szeretettel, vagy inkább túl nagy szeretettel fogadja Alice-t…nem csoda, hisz valami tervük van vele…Itt találkozik Alice Jack bátyjával, Peterrel, aki bár goromba, mint egy pokróc, mégis borzasztóan jóképű, és iszonyatos módon vonzza Alicet, sőt Peternek is bejön a lány, de mégsem akar vele lenni.

Nem is lenne ezzel semmi gond, csak kiderül, hogy Jack is odavan a lányért, és az is, hogy Alice-nek sem közömbös Jack. Meg Peter sem…Érdekes…:-) Mindenesetre a könyv végére nem derül ki, mi lesz a háromszög sorsa, gondolom, azt majd a következő kötetben olvashatjuk el.

Őszintén szólva ennél többet nem igazán tudok elmondani a történetről. Talán még az fontos lehet, hogy Alicenek nagyon rossz a kapcsolata az anyjával, aki sokat dolgozik, általában alig látják a nőt a tesójával, akiről egyébként az is kiderül, hogy meleg.

Ha szeretitek a vámpírrománcokat, amelyek főként az ifjúságnak íródtak, akkor ez a Hocking-kötet Nektek íródott. Én mindenesetre várom a következő részt…

A könyv adatai:

Eredeti cím: My blood approves

Fordította: Marczali Ferenc

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 295 p

ISBN: 978-963-245-585-3

ISSN: 2060-4769

Borító: puhatáblás, ragasztott

Ár: 2999 ft

Forrás: kőszegi könyvtár

Sorozat: Vörös Pöttyös könyvek

2013. június 14. péntek

Interjú Csukás Istvánnal

A Könyvhéten jelent meg Csukás István új könyve a Berosált a rezesbanda című kötet. Ennek apropóján készített a szerzővel interjút Garamvölgyi Katalin a Könyvmolyképző Kiadótól.

Forrás: Könyvmolyképző Kiadó

"REZESBANDA ÉS ALBATROSZ

Beszélgetés Csukás Istvánnal

– Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg legújabb vidám története,
a Berosált a rezesbanda a Könyvmolyképző Kiadónál.
Mióta tart és hogyan alakult a kapcsolatuk?

– A Könyvmolyképzőnek először a neve tetszett meg. Nagyon imponált, hogy valaki egy ilyen kedves nevet mer választani a sok idegen hangzású névtől presztízst remélő kiadók korában.
2009-ben „igazoltam” át hozzájuk, nem állíthatom, hogy hosszú hányattatás után, hiszen mindig volt kiadóm, de a Könyvmolyképzőnél az első perctől fogva éreztem az őszinte érdeklődést, nem pusztán a személyem, hanem az iránt is, amit csinálok. És azóta is változatlan a lelkesedés, nem csak Katona Ildikó kiadóvezető, hanem munkatársai részéről is.

– Állítólag akkor határozta el végleg, hogy író lesz, amikor először látta a nevét nyomtatásban. Még mindig akkora élmény borítón látni a nevét,
amikor már ezerszer láthatta, és rengeteg díjat besöpört, többek közt a Kossuth-díjat és a Prima Primissimát?

– Tulajdonképpen nagyon jó, afféle késő kamaszkori érzés volt először olvasni, hogy „írta Csukás István”. De az elhatározásnak komolyabb előzménye is akadt. Sokszor elmondtam már, hogy bár egy ideig hegedűművésznek készültem,
a zene mellett életem meghatározó élménye volt a könyv, a betű, a vers,
a regények, egyszóval az irodalom.
Nincs kedvenc műfajom, mindent elolvastam, és ma is falom a betűket,
a legócskább krimit is, mégpedig azért, mert az olvasás egyfajta gyakorlás, például felébrednek bennem háttérbe szorult, elfelejtett szavak.
Bartók, amikor gyakorolt, nem a saját műveit vette elő, hanem Bachot játszott. Számomra a legvacakabb könyvben is akadnak váratlan fordulatok,
érdekes szókapcsolások. Teljesen el tudom engedni magam olvasás közben, lubickolok a szövegben.
De hogy a kérdésre válaszoljak: persze, örülök ma is, ha nyomtatásban látom
a nevem, és nem pusztán hiúságból, hanem mert egyfajta visszaigazolást látok benne. Amikor például ilyen-olyan díjat kapok, akkor annak elsősorban azért örülök, mert úgy érzem, ezek az elismerések talán igazolják, hogy jó, amit csinálok. Fontos visszajelzések, hiszen az írás nagyon magányos szakma,
ül az ember az papír előtt, írni kezd és fogalma sincs, milyen lesz: vacak vagy zseniális?
Maga az írás hihetetlenül gyámoltalan állapot. Hogy irodalmi példát mondjak, Baudelaire Az albatrosz c. verse, ahol a matrózok megalázzák, kigúnyolják a szárnyalásra született madarat, aki ugye egyértelműen a költő metaforája.

– Ezt Ön úgy fogalmazta: „A mese, akár a jó vers, kicsit elszáll a földtől”

– Esetemben a verseket és a meséket ugyanaz az „albatrosz” írja. A mese elemel a földtől, szemben a kicsit lúdtalpas prózával és az általam becsült, ámde nem igazán kedvelt szociográfiával. A mesében benne van minden: születés, halál, túlvilág, kaland, és nagyszerűen működnek az őskortól kezdve, szájról szájra járva, később aztán papírra vetve.

– Attól, hogy valami érthetően van megírva, még nem biztos,
hogy működik. Mitől kezd működni a mese?

– Attól, hogy még a legelrugaszkodottabb mesének is van valóságtartalma. Nincs olyan, hogy nincs valóság! Ahogy a természetben sincs légüres tér. Bármit ír az ember a papírra, mindenből kikerekedik valami. Erről most Weöres Sándor egyik verse jut eszembe, Az elveszített napenyő, jó hosszú vers, négy oldalon át nem szól az égvilágon semmiről, arról viszont zseniálisan.

– Egyszóval felkínálja, hogy mindenki értelmezze, ahogy akarja, asszociáljon amire akar vagy amire telik tőle.

– Pontosan. De visszatérve, hogy mitől működik egy történet, van néhány alaptechnika: nagyon fontos elem a figura. Jó figurákat kell kitalálni, jó szituációba kell helyezni őket.
Ifjúsági regényben, filmben figyelembe kell venni, hogy a gyerekek még túlzásra hajlamosak, tehát ehhez kell igazítani a karaktereket, aki gyáva az nagyon gyáva, aki bátor, az nagyon bátor.
Kicsit túlozni kell azért is, mert például ifjúsági könyv vagy film esetében nincs idő hosszas, több ezer oldalas jellem vagy jellemfejlődés ábrázolásra, ott a figura kvázi készen érkezik a történetbe.
Fontos még a jó névválasztás, és persze elengedhetetlen, hogy az olvasmány maga élvezetes legyen, különben a kutyát sem fogja érdekelni, akármilyen magvas mondanivalója van.

– Vegyük példának az új könyvet, a Berosált a rezesbandát.

– Egyik oldalon áll egy megszállott tanár, aki mindenáron zsenit akar faragni a gyerekekből,  a másik oldalon a gyerekek, akik egyáltalán nem akarnak zsenik lenni, nem akarnak kísérleti osztály lenni, ellenben szeretnének muzsikálni.
Ez azért jó szituáció, mert valahol mind a két félnek igaza van.
Riminyák nem feltétlenül negatív figura, hiszen ő alapjában véve jót akar
a gyerekeknek, akik viszont jobb szeretnék élvezni a gyerekkorukat. Ez a két egyenértékű álláspont csap össze.
Remélem, jól sül majd el a történetben lévő csavar, miszerint a gyerekek hiába szöknek meg, mert búvóhelyükön, a lerobbant laktanyában csöbörből vödörbe kerülnek.

– Érzékeny a kritikára? Egyáltalán, kapott már negatív kritikát?

– Negatívat nem, fanyalgót már igen, de amögött is, gyaníthatóan,
nagy adag irigység állt. Olyan nagyon egyébként az okoskodó kritikában sem hiszek, sokkal inkább a baráti olvasásban. Magam is így állok a kérdéshez,
ha mások műveit kell véleményeznem.

– Akkor is, ha nem tetszik?

– A legnagyobbaknak is vannak gyengébb írásaik.
Rossz íróról meg az ember eleve nem ír, mert feleslegesen nem koptatja a tollát. Annak látom értelmét, hogy egy adott könyvről informáljuk az olvasóközönséget. Meg annak, hogy engem is megvizsgáljon valaki más szemmel, hiszen önmagát senki nem látja tisztán.

– Köztudottan nagyon jó barátok voltak Lázár Ervinnel, akiről ön azt mondta: „Azért jó, hogy Ervin szintén gyerekeknek írt, mert versenyezni csak azzal lehet, aki hasonló kvalitású, az tudja csak inspirálni az embert.” Ma kivel versenyez Csukás István?

– Százméteres síkfutásban, ha egyedül indul az ember, biztos át fogja szakítani
a célszalagot, még akkor is, ha közben mérik az idejét, de sokkal érdekesebb,
ha legalább ketten startolnak.
Lázár Ervinnel kölcsönösen inspiráltuk, ugrattuk, olykor szívattuk is egymást. Amióta elment, úgy érzem, egyedül futok, és ez nem jó. Más műfajt művelő barátaim persze vannak, de a régi légkör, az nagyon hiányzik. Hiányzik az a fajta inspiráló versengés, ami például Karinthy és Kosztolányi kapcsolatát is jellemezte. Kicsit unalmas így az irodalmi élet légköre.

– Alapigazság már, hogy az előző korszak irodalmi jótéteménye, hogy remek írók fordultak a magyar gyerekirodalom felé, amelynek legjava egyfajta össznépi folklórként él tovább. És most nem csak arra gondolok, hogy kocsmát neveztek el Mirr-Murr-ról, hanem a mai élőbeszéd számtalan fordulatát, nyelvi leleményét, szlengjét, szállóigéjét köszönhetjük többek között Önnek is.

– Pont a nagy elődök köteleznek arra, hogy fenntartsuk a színvonalat, és igenis odafigyeljenek az illetékesek a magyar gyerekirodalomra, támogassák, segítsék. Nem szabad megfeledkezni a gyerekekről és az ő sajátos szemléletmódjukról.

– Arról nem is beszélve, hogy gyerekhősök által jobban, adott esetben szabadabban meg lehet mutatni, mennyire abszurd tud lenni a felnőttek világa.

– A gyerek más szemmel nézi a világot. Nem csak lelkileg, fizikailag is;
tessék, guggoljunk le, egy méter magasból minden más. Gondoljunk a zseniális Lóci versekre Szabó Lőrinctől. A gyerek, ahogy növekszik, mindent először lát, neki a világ még érdekes és izgalmas hely. Akkor tanul járni, beszélni, írni, olvasni, nézni, értelmezni.
A gyerekszem éles: látja, milyen furcsán viselkednek a felnőttek. Pontosan tudják, mikor hazudnak nekik, nem azt mondják, amit gondolnak.
A Rezesbandában is azért tűnnek lököttnek a felnőttek, mert a gyerekek szemüvegén át látjuk őket, és hát valljuk be, a felnőttek tényleg irtó idióták néha.
A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani.
A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.
Azt is sokan elvárják, hogy a gyerekirodalom végezze el a szülő meg a pedagógus dolgát, és neveljen, tanítson. Nem, nem ez a feladata, hanem az, hogy művészi élmény és katarzist adjon, és segítsen eligazodni abban a kérdésben, hogy: „hol a helyem a világban?”

– A világban, amelyről az alapinformációkat nagyon sok gyerek már az internetről nyeri…

– Igazán szomorúan tapasztalom, hogy sok a magányos gyerek. Hiába lóg a gépen naphosszat és hiába beszél azon keresztül számtalan emberrel, alapjában véve magányos. És számomra nincs szomorúbb egy magányos gyereknél.

– Hiszen, hogy önt idézzem, „csak bandában érdemes élni”. Adott esetben például rezesbandában.

– Igen, jó lenne, ha nem maradna ki az életükből a valós játék, a bandázás,
a kaland. Egyedül nem lehet játszani, ahhoz minimum ketten kellenek.
Rendben, változik a világ, de ez örök igény, nem szabad megfosztani tőle a gyerekeket. A testközeli élmények kellenek, ehhez pedig valós, és nem virtuális közösség kell, csak ilyenben lehet igazán önmaga: azaz gyerek.

– Újfajta történetek, új képi megoldások bombázzák a gyerekeket. 
Az ön meséit megrajzoló Sajdik Ferenc otthonosan groteszk világához képest nagyon-nagyon mások.

– A modernkedést nem szeretem, nincs elavultabb, mint a tegnapi modern.
Az igazi művészet, az igazi tehetség nem modernkedik, hanem alkot, tehát nagy trükkökre nincs szüksége. Azok legtöbbje úgyis blöffnek bizonyul, és erre a gyerek is hamar rájön.
Sokkal inkább a gyerek fantáziáját kéne követni, nem pedig modernkedni mindenféle kunszttal, szörnnyel, torz formákkal.
A Berosált a rezesbandából kétféle filmverzió készült: tévéjáték és mozifilm is. Nemrég láttam, nagyon jónak tartom mindkét változatot, lendületes, visszaadja, amit én írás közben elképzeltem.

– A most megjelenő könyv a film forgatókönyve alapján készült, Katona Ildikó közreműködésével. Milyen érzés volt másra bízni a „megregényesítést”?

– Jaj, nagyon jó érzés volt Ildikóra testálni! Egyrészt mert „megkímélt” bizonyos pepecsmunkáktól. De a viccet félretéve, nagyon jó érzékkel, remek kézzel nyúlt az alapanyaghoz, nem csupán olvasmányossá tette, hanem sok új leleménnyel gazdagította. Minden szavát, ötletét boldogan elfogadtam, és jól tettem, mert úgy találom, így lett igazán élvezhető a végeredmény. Tulajdonképpen alkotótársamnak érzem Ildikót, olyannyira örültem a közös munkának, hogy remélem, lesz folytatása.

– A rezesbandát Szőnyi Gergely illusztrálta, akivel most dolgozott együtt először. Hogy tetszik a végeredmény?

– Gergő abszolúte profi. Az alkalmazott grafika kifejezést ma már nem nagyon szeretik, pedig igen jól körülírja a feladatot, ami bizony nem egyszerű, hiszen nem elég jó grafikusnak lenni, hanem még pluszban alkalmazkodnia kell egy másik ember agyában megszülető történethez. Szőnyi Gergely ezt remekül megoldotta. Nem csak figurákat rajzolt, hanem egy-egy rajzában sikerült visszaadnia az egész szituációt, mint valami pillanatfelvételt.
A jó hangulatú illusztrációk segítenek, hogy még jobban beleélhesse magát az olvasó a történetbe. Nagyon tetszik a borító is. Őszintén mondom, mindennel maximálisan meg vagyok vele elégedve.

– Van egy kedvenc Csukás idézetem, elég régről való.
Így hangzik: ”Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni!
Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el.
Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod!” Szóval, most, 77 évesen még mindig ott középen áll?

– Persze, hogy ott állok. Hol másutt állnék? Ott, középen. Mint a gyerekek.

 

Garamvölgyi Katalin"