Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2013. augusztus 25. vasárnap

Eoin Colfer - Meglőve

Most, hogy végre van netem, van egy kevés időm, feljöttem a blogomra, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire régen írtam érdemi bejegyzést. Emiatt elnézést kérek Tőletek, a továbbiakban tényleg, de tényleg igyekezni fogok...:-)

Ma egy régen aktuális könyvről szeretnék írni Nektek egy keveset, melyet egy (számomra) különleges nevű író Eoin Colfer tollából olvashatunk.

Colfer már nem elsőkönyves író, én mégis most találkoztam a munkásságával először, ezért kicsit utána is néztem a neten.

A szerző...Forrás

Ezt írja a Wikipédia:

"Niall "Eoin" Colfer (Írország, Wexford, 1965. május 24. - ) ír író, az Artemis Fowl sorozat szerzője.

Niall Colfer 1965. május 24-én az ír Wexford városában látta meg a napvilágot. Apja történelemkönyv-író volt, míg anyja színdarabokat írt. Első írását már fiatalon, hatodik osztályos korában írta a vikingekről, ám első komolyabb művei csak az 1990-es évek vége felé jelentek meg (Benny and Omar, Benny and Babe, The Wish List).

Az igazi áttörést a 2001-ben kiadott, Artemis Fowl: Tündérekkel életre-halálra című fantasy-sorozat első része hozta meg neki, mellyel a New York Times bestsellerjei

közé emelkedett. A sorozatnak azóta 6 része jelent meg. Colfer nem tartja helyesnek, hogy művét a Harry Potter "tündérmeséjével" hasonlítgatják össze.

Jelenleg Írországban él feleségével és két gyermekével. Nagyon szereti a családját, a heavy metál zenét, az Apple számítógépeket valamint természetesen az írást. Ellenben ki nem állhatja "büdös" zöldségeket, a sorokat és a vasalást."


E kis kitekintőt olvasva azon gondolkodtam, hogy biztos bennem van a hiba, amiért nem varázsolt el a szerző első krimijével, de én valahogy nem vagyok kifejezetten krimirajongó. Ezt már sokszor írtam Nektek. Agatha Christie, újabban a skandináv krimik jelentik nekem a műfajt, és nehezen szánom rá magam más hasonló könyv olvasására.

A kötet főhőse Daniel McEvoy, aki kidobóember, és eléggé kemény élete volt, mindenki ismeri és ő is ismer szinte mindenkit, hiszen ez amolyan munkahelyi ártalom nála. Elég hiú a pasi, hiszen napi szinten zavarja a kopaszodása is, ami számomra nem volt túl kardinális kérdés a regény olvasása közben...

Mindenesetre mindennapjai a kaszinóban telnek, ahol mindenféle emberrel találkozik, jókkal, rosszakkal is, néha bizony fel kell lépnie határozottan, mint az egyik este is, amikor egy nagyszájú ügyvédet dob ki többek között.

Hogy legyen egy kis lamour is a történetben, Daniel munkahelyén dolgozik egy nő, aki iránt hősünk gyengéd szálakat táplál, de a lányt egy napon holtan találják, ráadásul eltűnik Dan barátja is, aki nem csak barát, hanem orvos is. Zeb  egyszerűen szőrén-szálán eltűnik. Sajnálatos módon Daniel lesz az a "balek", akinek el kellene vinnie a balhét, akit a gyilkossággal gyanúsítanak. Persze az az igazság, hogy nem ő tette...hanem valaki más. Ennek ellenére menekülnie kell, és végig kell gondolnia azt is, hogy másszon ki a csávából...

A sztoriról többet nem írnék, olvassátok inkább el. Elsősorban persze férfi olvasóknak ajánlom a hangulata, a témája, a számomra nem igazán értékelhető humora miatt. (Na de persze ez sem a könyv hibája, én nem szeretem a "humor-Haroldokat"...)

Gyorsan olvasható, a maga nemében izgalmas könyv, de én nem sok mindent tudtam vele kezdeni, ennek ellenére érdemes rászánni az időt annak, akit a szerző előző műveiben már meggyőzött.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Plugged

Fordította: Bori Erzsébet

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 364 p

ISBN: 978-963-689-658-4

Ár: 2990 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kiadótól

2013. március 17. vasárnap

Kate van Dyke - Valóra vált rémálom

Már jó ideje küzdök önmagammal, hogy a lemaradásaimat behozzam. Most jöttem rá, hogy van pontosan négy darab könyv, amikről már ezer éve kellett volna írnom, de elkeveredtek az íróasztalomon, és most, hogy megpróbálok rendet tenni az életemben, a házunkban, a szobámban (na jó, a férjemmel közös szobában :D) és mindenhol, előbukkantak ezek a kötetek. Nagy-nagy rémületemre, mert én abban a hitben voltam, hogy ezek a könyvek nem maradtak ki, ezekről már régen írtam, és egyáltalán, hogy történhetett ez meg???

Hát úgy, hogy a kis két és fél évesem rápakolgatta a csodás rajzait a kupacra, és azok csak gyűltek és gyűltek, én meg vizsgáztam és vizsgáztam, és nem foglalkoztam azzal, hogy rámdől a temérdek rajz, hiszen azok úgyis csak rajzok, nem pedig féltéglák...:-)) Na ma elkezdtem foglalkozni a témával, és jött a felismerés és a megrökönyödés... ennek köszönhetően pedig itt a postom végre a Valóra vált rémálomról is. :-)

Kate van Dyke előző könyvéről, a Tűzmadár sorozat első kötetéről már írtam Nektek, sőt a blogomon volt egy játék is a kötetek kiadójával, az Álomgyár kiadóval, úgyhogy akik rendszeresen olvasnak engem illetve a blogomat, azoknak a kedves olvasóknak nem újdonság az írónő neve, aki izgalmasan, fordulatosan ír, és akinek a könyvei címlapján elég borzongató képek vannak.


Ennek a kötetnek az elején pl. egy vérbe fagyott hulla látható. Egy nő...onnan tudom egyébként, hogy vérbe van fagyva, hogy a kés, amit tart, igencsak véres, ráadásul egyik cipője is hiányzik. Mindenesetre a bizarr címoldal megint egy nagyon izgalmas és szinte letehetetlen könyvet takar.

Ez a könyv, akárcsak az előző, szintén 18-as karikás, nagyon bejön, hogy már a címoldalon láthatjuk, hogy nem gyenge lelkű olvasóknak szól a történet, és nem is az ifjúság épülésére szolgál, hanem igencsak a felnőtteknek szól.

A történetben tovább követhetjük nyomon a Sinclair család életét, köztük Ronét, aki a kötet kezdetén börtönben ül, mert gyilkossággal vádolják, persze aztán kiengedik, mert nem áll meg a vád...nincs elég bizonyíték a bűnösségére. Eközben Peggy, aki fontos karakter a kötetben, a fiával bújdokol Ron elől, de valaki más megtalálja, és megfenyegeti ezzel azzal.

Azt már tudjuk, hogy Sinclare-ék nem épp egyszerű figurák, és azt is tudtam, hogy az apát, Jamest utáltam eddig is, de ebben a kötetben megbizonyosodtam arról, hogy sosem fogom megszeretni ezt az arrogáns, nagyképű, hatalmaskodó ...-t (bácsit. :D)

A sztoriról igazából nem írnék többet, inkább bemásolom a fülszöveget, mindenesetere annyit megjegyeznék, hogy én azért azt nem gondoltam, hogy úgy fog végződni a könyv, ahogy végződött. :-))


"A Tűzmadár-sorozat első kötetéből, a Vérzivatarból megismert Sinclair család megpróbáltatásai folytatódnak. James cselekedeteit nem a hétköznapi logika, hanem bosszú és hatalomvágy irányítja. Céljai érdekében a morál és az etika minden szabályát felrúgja, s fiát, Ront is erre próbálja kényszeríteni. Az apa-fiú párharc során sötét titkokra derül fény. Régi, fájdalmas sebek szakadnak fel, s végül Ronban is fellángol a bosszúvágy…

Hiába a fényűzés, a csillogás, a fiatalabb Sinclairtől szinte mindent elvesz a sors. Magánéletét kétes szerelmi viszonyok kísérik, kettős gyilkossággal gyanúsítják. Talán nem alaptalanul…

Zsarolás, bosszú és szerelem jellemzi Kate Van Dyke a Csontgolyó(Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzőjének fordulatos, kétkötetes krimijének második részét."


A történet valójában elég egyszerű (jó értelemben), de a szerző nagy tehetséget mutat abban, hogy izgalmasan, sodró lendülettel ábrázolja a szereplőket, hogy sosem unatkozzunk olvasás közben.

Nekem ugye (ahogy sokszor mondtam már) Agatha Christie jelentette sokáig a KRIMI-t csupa nagy betűkkel. Aztán megismerkedtem skandináv kollégáival, akiknek a munkássága szintén nagyon tetszett, és most itt van Kate van Dyke is. Ha most megkérdeznék tőlem, ki a legkedvesebb krimiíróm, egyértelműen most is Agatha nénit emlegetném, de kétségtelen, hogy hozzátenném, hogy ha magyar írót kéne mondanom, akkor Kate van Dyke a favorit.

Olvassátok el a könyveit!

A kötet adatai:

Kiadó: Álomgyár kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Ár: 2990 ft

Oldalszám:  301 p

ISBN:  978-615-5252-06-8

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kiadótól

 




2012. december 20. csütörtök

Kate Van Dyke - Vérzivatar, Tűzmadár 1.

Nem túl régen sikerült megismerkednem egy új kiadóval, az Álomgyár kiadóval, akikkel együttműködve itt a blogon volt is egy játék, melynek eredményét a Facebookon hirdettem ki. (Aki a Facebookos bejegyzést nem olvasta volna, annak elmondanám itt is, hogy Vincze Rita volt a szerencsés, most őneki kedvezett a sors, és kapja meg a kiadó által felajánlott művet. A többieknek ezúton is köszönöm szépen a játékot. Ritát pedig majd megkérem, hogy a blogom berkein belül fejtse már ki a véleményét a nyereménykönyvéről. :-))

Na szóval az Álomgyár kiadó elsőkönyves írókkal foglalkozik, de máris megdőlni látszik eme állításom, hiszen Kate van Dyke, a Vérzivatar sorozat írónője már jelentetett meg köteteket, tehát igazán nem lehet kezdőnek neveznünk. 2006-ban jelent meg a Csontgolyó, 2009-ben pedig A latin démon c. kötete.

A két új könyvét, a Tűzmadár 1-et és annak folytatását már az Álomgyár kiadó gondozásában olvashatjuk.

Ahogy azt már annyira sokszor elmondtam, a lemaradások miatt van az, hogy bár ezt a kötetet is már napokkal, sőt héttel ezelőtt befejeztem, de nem volt rá módom, hogy írjak is róla, így most pótlólag születik ez a bejegyzés is.

Mindig azt mondogattam, hogy sosem olvasok krimit, csakis Agatha Christie-t, de ahogy visszaolvasok a blogomban, rá kell jöjjek, hogy ez bizony igencsak másként van, hiszen megszerettem a Skandináv-krimiket is például, úgyhogy nem aggódtam annyira, hogy ismét krimi lesz a terítéken. Az azért kicsit aggasztott, hogy a borítón a 18-as karikát olvastam/láttam.

Arra gondoltam, hogy csak nem 18-as karikás lesz a sztori, ez csak amolyan megelőzés. Pedig de... Vagyis elég véres egy történet, csak úgy kapkodtam a fejemet a pörgős cselekmények, és az állandóan felbukkanó újabb és újabb nevek hallatán. Ez persze csak az elején okozott gondot, utána már elég könnyen felvettem a fonalat. A címoldal viszont szerintem elég merészre sikeredett... Véres kés, női lábak és test derékig. Olyan provokatív...Figyelemfelkeltő.


A könyv főhőse egyébként Ron Sinclair és a testvére Dean. Ron a Sinclair szállodalánc alelnöke, Dean pedig egy szerencsétlen genetikai probléma miatt törpenövésű, de nagyon sikeres művész. A világ azonban úgy tudja, hogy Dean helyett Ron a művész, de egy napon, egy bemutató kapcsán a fiúk születésnapján Dean besokall, és kitálal mindarról, amit az apjuk James rákényszerített a fiúkra. Ezzel egy lavinát indít el, s közben még az egyik alkalmazottal is összeszólalkozik, aki a szeretője volt, legalábbis eddig a pillanatig. A nő persze megjátsza magát, úgy tesz, mintha Ron leütötte volna...pedig nem is...Amikor pedig megtalálják Kitty holttesét, minden gyanú Ronra terelődik...arról meg ne is beszéljük, hogy mi lesz, mikor "jön"  a következő holttest...Ráadásul a családja tagjai közül kerül ki...és nem ez lesz az utolsó haláleset a könyvben.

Mindebből láthatjátok, hogy valódi véres irodalommal van dolgunk, amihez azért kell idegzet és nyugalom. Nyugalom azért, hogy a pörgős történetet követni tudjuk, idegzet pedig azért, hogy megfelelőképpen reagáljuk egy-egy véres eseményre.

Én nem sokára kezdem a következő kötetet, őszintén remélem, hogy Nektek is tetszeni fog, mert nekem nagyon "nem tetszett" ennek a résznek a befejezése, és kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik a könyv. :-)

A kötet adatai:

Kiadó: Álomgyár kiadó

Kiadás éve: 2012

Kiadás helye: Budapest

ISBN:  978-615-525-205-1

Ár: 2990 ft

Oldalszám: 310 p

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kiadótól

2012. november 25. vasárnap

Jeff Lindsay - Dupla Dexter

Hétfővel megkezdődik a szakdolgozatos hajrám, ami azt jelenti, hogy össze kell kapnom magamat, el kell készítenem a maradék, eddig még kimaradt dolgokat a dogába, táblákat gyártok, interjút készítek, formázok. December 14-ig készen kell lennie cakkumpakk. Kötve, cd-re írva...stb. Úgyhogy van mit csinálnom, annak ellenére, hogy a lábléces szövegeken kívül is van már szóközökkel 82.954, szóközök nélkül 71.778 karakterem, úgyhogy egészen jól állok. Azonban a jövő hétre elegendő bejegyzést kéne most írnom, ami nem tuti, hogy sikerülni fog, de azért megpróbálom. :-)

Sosem szoktam nézni a TV-ben a Dexteres sorozatot, pedig úgy hallottam, hogy sikerrel vetítik/vetítették...(nem tudom, most fut-e)

Dexterről írt Jeff Lindsay könyvsorozatról is csak annyit mondhatok, hogy egy kötetet olvastam belőle, a Dexter dicsfényben címűt, ami nagyon tetszett, szórakoztató volt, így ezt a számomra második részt is szívesen vettem a kezembe.

Előző Agave Könyvek gondozásában megjelent Dexter-könyvek az alábbiak:

- Dexter dühödt démonai

- Drága dolgos Dexter

- Dermedt dacos Dexter

- Dexter darabokban

és a már említett

- Dexter dicsfényben.

Szóval ez a rész is hozta azt a hátborzongató humort és kalandot, amit már "kedvenc" éjszakai sorozatgyilkosunktól, nappal pedig vérfoltelemzőként dolgozgató Dexterünktől várhattunk.

Mostanában gyenge lehet az idegzetem, mert már mindjárt a könyv elején kishijján lefordultam a székről, amikor Dex becserkész magának egy pasit, hogy most akkor őt szépen elteszi láb alól. A fickó egy undorító pedofil és gyilkos, úgyhogy nem épp szánnivaló teremtménye a Földnek. Nem is ezzel volt a gondom, hanem azzal, mikor megismertük a kisgyermekekről szóló gondolatait...

Mondjuk ezt már tényleg megszokhattam volna, mert az előző kötet nagyrészt teljesen kiverte nálam a biztosítékot.

A lényeg lényege, hogy Dexter elvégzi a "rá mért" melót, úgy ahogy azt kell, de közben valami malőr történik.

Sőt nem is kicsi malőr...

Úgy érzi, hogy valaki megláthatta a tevékenykedését...

Pár napig izgul, majd eldönti, hogy ő, Dex, majd elébe megy a dolgoknak, és ő fogja előbb megtalálni és "elintézni" a "kukkolót". Nagyon nem szeretne ugyanis lebukni. Ezt senki sem szívesen tenné, főleg, ha van két nevelt gyermeke és egy egynéhány hónapos kis töpörtyű kislánya, aki miatt érdemes élni. Szabadon, és nem a rácsok mögött.

A kötetben persze hemzsegnek a megoldásra váró ügyek, úgyhogy Dexternek nem csak a saját "démonával" kell megküzdenie, aki lemásolja a gyilkossági módszereit, hanem a munkahelyén is helyt kell állnia.


A könyv adatai:

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Eredeti cím: Double Dexter

Fordította: Farkas Veronika

ISBN: 978-615-504-9927

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 343 p

Ár: 2980 ft

Forrás: kiadótól

2012. november 3. szombat

Rory Clements - Bosszúálló

Nagy rajongója vagyok William Shakespeare munkásságának, úgy két évvel ezelőtt sikerült is beszereznem egy Shakespeare összes kötetet, bár használtan, de gyakorlatilag ki sem nyitott állapotban, melyben a nagy író összes, de tényleg az összes műve benne található, és ráadásul még gyönyörű is a könyv, nem csak hasznos a számomra. Lényeg az, hogy szeretem. :-)

Az Agave Könyvek kiadó gondozásában nem régen jelent meg a Bosszúállók, és szerettem volna elolvasni, bár már ezelőtt megjelent egy kötet a sorozatban, a Mártír, melyet szintén Rory Clements írt.


Hogy ennek a könyvnek mi a köze a bevezetőmben említett William Shakespeare-hez? Csak annyi, hogy Rory Clements könyveinek főhőse nem más, mint W.S. testvére, John, aki nyomoz, és akit nagyon megszerettem Clements történelmi krimije olvasása után. Olyan nagyon, hogy szeretném majd az első kötetet, a Mártírt is elolvasni, és minden ezután következő könyv is kell az írótól.

Rory Clements ügyben is szűz voltam.

Eddig minden Rory, akit ismertem, annak Rory Gilmore volt a neve....:-) Na de most elmondhatom, hogy végre "ismerek" egy másik Rory-t is, aki férfi, és aki a Bosszúálló c. kötetéért elnyerte az Ellis Peters-díjat, ami a legjobb történelmi kriminek jár minden évben. Nem csodálkozom, hogy megkapta, ugyanis, én eddig kizárólag Agatha Christie rajongó voltam, majd jöttek a skandináv krimik és íróik, de ezeken kívül nem igazán olvastam, csak néha napján egy-egy krimit. De ebbe a történetbe beleszerettem. Tetszett, hogy fordulatos, hogy pörgős, hogy olvasás közben gyakorlatilag az 1592-es évben érzem magam, érzem a szagokat és illatokat, hallom a kerekek "zúgását" (nem tudom, mit csináltak akkor a kerekek...csattogtak?) A szerző annyira jól ír, hogy az ember teljesen beleéli magát a történetbe.

Eddig még csak a körítésről írtam, szó sem esett a sztoriról, csak a főhősről. Azért néhány szóban ezt is ismertetném, hiszen fontos része a könyvnek. :-)

John Shakespeare (párszor mellékszereplőként egyékbént feltűnik a nagy kedvencem William is. :-))) jelenleg (1592-ben járunk) iskolamesterként keresi kenyerét, és él viszonylagos békében, amikor egy napon felkeresik, és egy szinte megoldhatatlannak tűnő ügyben kérik a segítségét. Azt túlzás volt állítanom, hogy a segítségét kérik, mert inkább azt kellett volna leírnom, hogy követelik...Mindenesetre ott a feladat, melyet Shakespeare Uramnak meg kell oldalnia. Hogy mi is ez? Roanoke szigetére vitt egy hajó egy sereg telepest, akik aztán szőrén szálán eltűntek, szinte minden nyom nélkül, majd egyesek látni véltek egy hölgyet London utcáin, aki a telepesek között volt, s most nem tudják mire vélni felbukkanását. Ám Londoban nem egyszerű felkutatni egy olyan nőt, aki nem akarja, hogy megtalálják, s így Johnnak nincs könnyű dolga. Már csak azért sincs, mert kétfelé "szolgál", egyrészt Essex grófjának dolgozik, másrészt viszont Sir Robert Cecil is számít a munkájára.

John meg is tesz mindent a siker érdekében, pedig már a családja élete is veszélyben forog, úgy a testvére William élete, ahogy a közvetlen vele együtt élő családtagjainak élete is.

Ahogy már írtam, a könyv tele van fordulatokkal, cselszövésekkel, izgalmakkal, persze némi szerelem is helyet kap a kötetben, és rengeteg gyilkosság, halál is felbukkan.

Nem is tudom megmondani kinek ajánlom inkább... mert bizony ezt a kötetet szívesen olvassa majd minden bizonnyal idős és fiatal, nő és férfi egyaránt...

A kötet adatai:

Eredeti cím:  Revenger

Fordította: Török Krisztina

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

Kiadás helye: Budapest

Oldalszám: 465 p

ISBN: 978-615-504-9910

Ár: 2980 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: Kiadótól

2012. augusztus 3. péntek

Baráth Katalin - A borostyán hárfa

Elég sok kötetet olvastam már az Agave Könyvkiadó jóvoltából, és őszintén szólva jobban favorizáltam a külföldi írókat. Talán valami ostoba előítélet miatt? Nem tudom. Mindenesetre Baráth Katalinról annyi sok jót olvastam, hogy épp ideje volt megismerkednem az ő munkásságával is. Jobb később mint soha, nem igaz?

Hogy mit lehet az írónőről tudni?

Hát ezeket az infókat pl. amelyek forrása az Agave Könyvek oldala:


"Baráth Katalin 1978-ban született.
Gyerekkorát Magyarkanizsán töltötte, amely város az utóbbi száz évben legalább hat különbözô államalakulathoz tartozott, anélkül, hogy egy centimétert is mozdult volna. Azóta, hogy elvégezte a történelem és magyar szakot az ELTE bölcsészkarán, reklámszövegíróként dolgozik Budapesten.
Első, felnőtteknek írt regénye  A fekete zongora, amely kivételes sikert aratott mind a kritikusok, mind az olvasók közt. Tervei szerint az olvasók még számos könyvben olvashatnak Dávid Veronról."

Én két Baráth Katalin kötetről maradtam le eddig, mégpedig A fekete zongoráról és A türkizkék hegedűről. Nagyon sajnálom mindezt, úgyhogy igyekszem majd pótolni az elmaradásaimat ez ügyben.


Mindebből látszik is, hogy az első Baráth könyvem A borostyán hárfa volt. Nem gyakran van ez így, de tulajdonképpen gyakorlatilag az első két oldal után tudtam, hogy szeretni fogom a történetet és az írónőt mindenek előtt.

Imádtam a stílusát. Olyan különlegesen ír...egyszerűen ott érzem magam 1912 karácsonyán én is, ahol a történet kezdődik. Mindig is vágytam a világháború előtt élni, s tudni, hogy hogyan léteztek az akkori emberek. Hát ebből a kötetből sok mindent megtudhattam a régi Ókanizsáról, hiszen főhősünk Dávid Veron, a fiatal zsurnaliszta innen szakadt el a fővárosba.

Több alkalommal is megoldott már bűnügyeket, valahogy vele született érzéke van az ilyesmihez. Nagyon tetszik az észjárása, ahogy próbálja ellesni a "nagyoktól" a nyomozás taktikáját.

Mert hogy Veronnak ismét nyomoznia kell.

Hazaérkezik Ókanizsára, s kiderül, hogy az egykori udvarlója nősülni készül... Ez persze nem igazán tetszik hősünknek, de próbálja ellenérzéseit leplezni, több-kevesebb sikerrel. Azért Pistának a lovagnak megmondja a véleményét amolyan Veronos stílusban.

Mint később kiderül, kár volt "elárulni" az érzelmeit az üggyel kapcsolatban, mert tragédia történik a menyasszonnyal. Konkrétan meghal, és hogy, hogy sem, de Veron is gyanúsított lesz...

Ez nem tesz túl jót a reputációjának, de azért nekilát a nyomozásnak, hátha ismét mellé szegődik a jószerencse és kiderítheti, hogy mi történt...

Azt gondolom, hogy mindenkinek élvezetes olvasmány lehet Baráth Katalin bármelyik írásműve, és megéri elolvasni,  hiszen új kedvenceket avathatunk mint az írónő, mint pedig a főhős, Veron személyében.

A könyv adatai:

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

ISBN: 9-786155-049750

Ár: 2980 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott

Forrás: kiadótól

2012. július 22. vasárnap

Saskia Noort - Az ínyencklub

Mostanában egészen sok skandináv krimit olvastam, és tetszettek az ilyen jellegű könyvek, pedig sokáig nekem a krimi egyenlő volt csak és kizárólag Agatha Christie-vel. Most már nem jelenteném ki ezt ilyen egyértelműen. Megszerettem Jo Nesbo-t, Jussi Adler Olsen-t is.

Az ínyencklub írója személyében újabb (majdnem) skandináv írót ismerhettem meg, ezúttal egy hölgyet, Saskia Noort-ot, aki hollandiai. Tanulmányozni próbáltam a honlapját, a www.saskianoort.nl-t, de rá kellett jöjjöm, hogy nem értek hollandul.

A szerző...forrás: www. parool.nl


A kötettel egyébként a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában találkozhatunk, azon belül is a Grand Selection, Fekete Macska Regénytár egy tagjaként üdvözölhetjük.

Ahogy már említettem, megszerettem ismét a krimiket, így miután sokat olvastam erről a kiadványról, nem féltem belevágni, s jól esett egy-két szerelmes regény után krimit is olvasni.

Sokan írták már előttem, hogy annyira látszik, hogy ha egy krimit nem férfi, hanem nő írja...nos, most valóban igazat adok az előttem szólóknak. Annyira más hangulata volt, mint mondjuk Jo Nesbo könyveinek. Más volt, nem tudom megmondani, hogy miben, de más...Ám ettől függetlenül nem volt rosszabb,mintha férfi írta volna. És még mielőtt jobban belebonyolódok ebbe a kijelentésbe, inkább hagyom is a témát. Egy biztos, tetszett a könyv, tetszett a hangulata, tetszettek a szereplők, és az is, hogy nagy meglepetésemre nem tudtam kitalálni, hogy ki lesz a rosszfiú avagy rosszlány a történet végén. Pedig mondhatom nektek, nagyon magabiztos voltam a könyv felénél már, biztosra vettem, hogy ezúttal végre tényleg nem tudott kifogni rajtam az író, és rájöttem a "gonosz" kilétére...Hát nem jött össze.

A kötet főhőse egy asszony, Karen, aki férjével kiköltözött Amszerdamból egy vidéki villanegyedbe, ahol nem voltak barátai. Majd egy napon megismerkedett más nőkkel, akikkel elkezdett összejárni, összebarátkozni, együtt ettek-ittak, megalapították az Ínyencklubot. Mint kiderült, mindnek a férje sokat dolgozik, és azt is megtudhatjuk, hogy minden férj valamiképpen kapcsolatban áll a gazdag üzletember Simonnal, az egyik nő férjével.

Egyszer csak tragédia történik, mely alapjaiban rázza meg a "klubtagokat". Meghal Evert, akiről kiderül, hogy pszichiátriai problémái voltak. Magára gyújtja a házat, s a felesége a két gyerekkel éppen hogy ki tud menekülni. Aztán nemsokára az a nő is eltűnik, akit Karen a legjobb barátjának tartott. Nem érti a dolgot, és önkéntes nyomozásba fog. Vagyis inkább csak nyomozgat, de ezzel nagyon felforgatja a társaság életét, s a csapat nem is nézi ezt jó szemmel...sőt.

Számomra megdöbbentő módon viszonyt is kezd Simonnal, aki egyre jobban belekeveredik az ügybe, egyre több kétes értékű információ kerül napvilágra a férfiről...

Az ínyencklub egy klassz, nőknek szóló krimi, és ajánlom is szeretettel minden nőtársamnak, aki egy kicsit ki akar szakadni a szerelmesregények világából. Kifejezetetten szórakoztató, izgalmas regényt olvashat az, aki a kezébe veszi a Könyvmolyképző kiadó kiadványát.


A kötet adatai:

Eredeti cím: De eetclub

Fordította: Csokonai Attila

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

ISBN: 978-963-245-455-9

ISSN: 2060-4769

Oldalszám: 296 p

Borító: puha, ragasztott

Ár: 2999 Ft ám a Könyvmolyképző Kiadó weboldalán meg tudjátok rendelni már 2549 forintért!

Forrás: Kiadótól

2012. június 21. csütörtök

C.J. Sansom - A bosszú nyilai

Csütörtökön azt hiszem, nagy vagányan megígértem a facebook-on, hogy én aztán most már minden nap, nap mint nap írok legalább egy postot, hogy a nagymértékű lemaradásomat behozzam. A nagy ígéretre ráadásként aznap meg is írtam három bejegyzést. Jött a péntek, és nullára futottam...:-) Aztán utána még inkább...Megbízhatatlan vagyok, igaz? Ezért is álltam neki most mindenképpen írni, és Sansom új könyvét választottam az írásra, A bosszú nyilait. Ennek is több oka van. Az első az, hogy nagyon tetszett, és szeretem a történelmi jellegű regényeket, a második az, hogy már jó pár hete elolvastam, de nem került sor az elmúlt időszakban felsorolt okok miatt az írásra.

Szóval Sansom...már találkoztunk egyszer az Agave Könyvek egyik sikerszerzőjével. Sajnos csak egyszer, de más már többször is olvashatott tőle könyvet, hiszen az írótól már megjelent a Kard által, a Sötét tűz, Az uralkodó és az Apokalipszis is. Nekem az első regényem az Apokalipszis volt, és azzal meg lettem győzve. ("jó magyarosan" mondva. :-))

Nagy boldogan fogtam most bele A bosszú nyilaiba, főleg mert az is tetszett, hogy jó vaskos kötetet kaptam kézben. Pontosabban 613 oldalasat. Az is tetszett, hogy a kötet bár egy sorozat részének számít, mégis olvasható önmagában is, s ez így volt az Apokalipszissel is szerencsére.


Eme mű főhőse ismételten az a Matthew Shardlake, akit már régebben is megismerhettünk, s ő ismételten nyomoz különféle ügyekben, melyek során egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik hősünk, sokszor az élete is veszélyben forog. Mivel történelmi háttérbe ágyazott krimiről van szó, így szót kell ejtenem erről a háttérről is. A sztori 1545 nyarán játszódik, amikor VIII. Henrik (az én kedvenc angol királyom...:-) Nem mintha valami nagyon szimpatikus lenne, de mégis szeretem.) uralkodik a szigetország trónján. Előzőleg Franciaországot támadta, a franciák pedig viszont támadnának. A király és csapatai a Portsmouth-i kikötőben várja az ellenség hadiflottáját.

Matthew pártfogója Parr Katalin, Henrikünk felesége, s ő adja a férfi számára azt a megbízást, melytől a életveszély mindennapossá válik számára.

A történet valahogy lassan indul be, de ahogy Shardlake egyre közelebb kerül a nyomozásban a megoldáshoz, egyre izgalmasabbá válik. Az biztos, hogy azok az olvasók, akik szeretik a történelmi témájú köteteket, ez a könyv telitalálat lesz, hiszen rendkívül sok mindent megtudhatunk az akkor történtekről, betekintést nyerhetünk, a királyukért harcolni kész sereg mindennapjaiba is, azon kívül, hogy Shardlake személyében megismerünk egy zseniális "nyomozót".

Egyszóval ajánlom mindenkinek, hogy mélyedjen bele Sansom munkásságába. Érdemes.

Néhány infó pedig a szerzőről, az Agave Könyvek honlapjáról kimásolva:


"C. J. Sansom angol regényíró, 1952-ben született. A birminghami egyetemen történelemből először bölcsészdiplomát, majd PhD-fokozatot szerzett. Később átképezte magát ügyvéddé, egy ideig Sussexben praktizált, jelenleg is ott él. Munkájával azért hagyott fel, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. A Shardlake-sorozat a Kard által című, 2003-ban megjelent nagy sikerű regényével indult útjára, amelynek a Sötét tűz című folytatása 2005-ben elnyerte a brit Crime Writers’ Association (CWA) legjobb történelmi krimijéért járó Ellis Peters Historical Dagger-díját. Két évvel később Az uralkodót is jelölték, ezúttal a Dagger In The Library-díjra. Sansom szívesen kísérletezik új műfajokkal is: két történelmi krimije közt között időt talált arra is, hogy 2006-ban megírja Winter in Madrid című regényét, amely kémtörténet, és a spanyol polgárháború után, 1940-ben játszódik.

A Shardlake-sorozatból eddig öt rész látott napvilágot, az utolsó kötet (Heartstone) 2010 szeptemberében jelent meg Nagy-Britanniában. A BBC már megrendelte a Kard által filmadaptációját, amelyben Shardlake szerepét a tervek szerint Kenneth Branagh fogja játszani."

2012. május 24. csütörtök

Hjorth & Rosenfeldt - Ingovány

Lassan-lassan behozom magam, már ami a blogbejegyzéseket illeti, mert az olvasással, mint mindig jól haladok. :-) Szépen elém tettem a Moleskine-emet, és elhatároztam, hogy begépelgetem végre a már elkészült postokat, mert éppen itt az ideje, sőt, illetve már annyiszor megfogadtam, hogy naponta írok, amíg el nem fogynak a kész anyagok...Hát ezt a fogadalmamat sajnos nem igazán sikerül betartanom, pedig ez az egyetlen járható út a cél felé...Úgyhogy ismét megfogadom...:-))

Szóval jöjjön most az Ingovány...

(Vagyis csak a könyv jöjjön, mert én magam mindig félek attól, hogy kiránduláskor ingoványos területre tévedek, úgyhogy inkább ne jöjjön. :-))) )

Ahogy már többször is említettem, nagyon megszerettem a skandináv krimiket, szinte falom őket, amikhez hozzájutok. De valahogy megvannak a "bejáratott kedvencek", mint Jo Nesbo illetve Jussi Adler-Olsen. Mikor az Ingoványt a kezembe vettem, s elolvastam a szerzőt, rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy szerzőről van szó, hanem kettőről, és egyik sem a kedvenceim közül való...Na...gondoltam, érdekes egy könyv lesz. Valahogy előítélet fogott el. Nem tudom miért, de megtörtént.

Leküzdöttem azonban, és nekiláttam az olvasásnak. És milyen jó, hogy ezt tettem...az Ingovány nagyon tetszett. Pörgős volt, izgalmas, fordulatos, meg még egy csomó kedvcsináló szót fel tudnék sorolni, de nem teszem. Egyszóval nagyon élvezetes olvasmány volt. (Csak azért nem fogom a szerzőket felsorolni a kedvenceim közé, mert szerintem nem bírom megjegyezni a nevüket...:-) Nem túl jó a névmemóriám sajnos. Illetve úgy tűnik, hogy Nesbo-t és Adler-Olsen-t senki nem tudja lezavarni a trónról. :-))

Egyébként nagyon csodálkoztam most is, mint minden alkalommal, mikor többszerzős művet veszek a kezembe, hogy az írók hogyan is tudnak ennyire egyforma stílusban írni...én a könyv lapjain sosem éreztem azt, hogy ezt az egyik, azt a fejezetet meg a másik szerző írta. Egyszerűen egy egységet alkottak. Ezek a szerzők vagy társak az életben, és azért ismerik annyira egymás gondolatait, vagy barátok...vagy fogalmam sincs kicsodák micsodák egymásnak, de hogy jól tudnak együtt működni, az már egyszer biztos...

A kötet egyébként egy debütáló kötet a szerzőpárosról, akik Sebastian Bergman kriminálpszichológus eseteit dolgozzák fel a sorozatukban, és ezt a sorozatot a svéd tévé a ZDF-fel együttműködve megfilmesít.


A történet ott kezdődik, hogy az erdőben egy cserkészekből álló gyerekcsoport megtalál egy holttestet, amit brutális kegyetlenséggel csonkítottak meg. Kiderül, hogy egy elit iskola tanulója a fiú (vagyis volt), és pár napja tűnt el. Valahogy a rendőrök nincsenek a helyzet magaslatán, nem is úgy nyomoznak, ahogy az elvárható lenne, nem is találják meg élve a srácot. Höglund felügyelő megjelenik Stockholmból a városba, és nyomozásba kezd, majd találkozik egy "régi" ismerőssel, Sebastian Bergmannal, aki felajánlja a segítségét a nyomozáshoz, amire nem számít senki...Arra szintén nem számítanak a rend őrei, hogy mennyire nehéz kibékülniük a kriminálpszichológus stílusával és munkájával, valamint arra sem, hogy egyre több ember kerül a képbe, akinek lehetett indítéka megölni a fiút...Persze közben más is meghal, nem természetes módon, így a nyomozók igazán nem unatkozhatnak...

Az Animus Kiadó 447 oldalas könyvét ajánlom minden krimiszeretőnek, s olyanoknak is, akik csak most ismerkednek a műfajjal.

Annyit még itt megjegyeznék, hogy érdemes meglátogatni a Kiadó megújult honlapját, mert igényes, könnyen átlátható, és jó kis könyvekkel gazdagíthatjuk a könyvtárunkat.

2012. május 7. hétfő

Jussi Adler-Olsen - Fácángyilkosok - A Q-ügyosztály esetei II.

Megszerettem a skandináv krimiket. Nem azért, mert krimik.

Azért, mert jók. Nagyon jók! Izgalmasak, és szerintem tökéletes húzás volt az Animus kiadótól, hogy belevágtak a skandináv krimi könyvek kiadásába.

Eddig egyébként azt hittem, hogy Jo Nesbo a kedvencem, de most azt hiszem, hogy Jussi Adler-Olsen az. :-))

Nevezett Adler-Olsentől eddig csak egy könyvet olvastam, melyből a Q-ügyosztályt ismerhettem meg, és az volt a kedvenc könyvem akkor léppen. De most, hogy a nyomozó ügyosztályról szóló második kötetet is elolvastam, már tényleg egyértelmű volt, hogy Jussi Adler-Olsen a kedvenc skandináv íróm. :-)


Nehezen írok most róla, mert a könyvvel történt egy kis malőr. Ugyanis a hétvégén a nagymamámnál voltam, és volt nálam 6 könyv. Ötöt kölcsönadásra vittem el a nagynénémnek, akivel a mamámnál találkoztunk. Nálam volt a Fácángyilkosok is, hiszen mindig magammal cipelem az aktuális olvasmányaimat. Na a nagynénim párja horgászni indult, összecsomagolta a kölcsönkönyveket, hogy ne a Szilvinek kelljen cipelnie, ha busszal hazamegy...Én pedig hazaindulásomkor kerestem a kötetet, ami szőrén szálán eltűnt...aztán kiderült, hogy nem eltűnt, hanem csak elment horgászni...:-))

Szóval most a könyv nélkül írok a könyvről. Most először...

Ahogy már említettem, nagyon tetszett a történet. Izgalmas, pörgős volt, örültem, hogy újra találkozhattam Carl Morck-kal. Szeretem ahogy nyomoz, érdekes az észjárása, ahogy az asszisztensének is, aki mindig másnak adja ki magát, mint ami...néha helyettesnek, néha ennek, annak...de nagyon hatékony a pasi.

Ebben a részben arról van szó, hogy még régebben meggyilkolnak egy jómódú testvérpárt, és furcsa módon hagyják a holttestüket az erdei házukban...Valahogy a testvérpár kapcsolatban volt egy elit iskolai klubbal, ahol a "klubtagok" mind a saját területükön vezetők, egymás között pedig undorítóan gusztustalan, és beteges dolgokat művelnek...(legalábbis szerintem) Persze nem buknak le, tudják nagyon jól, hogy ha egyik bukik, mind bukik. Volt egy lány, Kimmie, aki szintén tagja volt a bandának...de eltűnt...Őt most a csapat elszántan keresi. A nő csinos volt, gazdag, s ezzel nagyon ellentmondásos az a tény, mi szerint hajléktalanként járja a várost, kemény és nehéz sorsa volt, a banda férfitagjait előszeretettel látogatja, bizonyos szinten sakkban tartja őket., pszichésen is hat rájuk..Nem csoda, ha meg akarják találni...

A régi gyilkossági ügy újra előkerül, nyomozónk Morck és segédje Assad kezéből pedig nem kerül ki olyan ügy, amit így vagy úgy, de ne oldanának meg...

Ez most is így történik, s számtalan fordulat után megoldásra lelünk.

Ahogy már említettem, nagyon szeretem az írót, és alig várom a következő könyvét. Addig pedig számtalan skandináv krimi közül választhatunk, hiszen meglehetősen bőséges az Animus Kiadó kínálata. A könyvet pedig hálásan köszönöm nekik!