Talán még emlékeztek, hogy néhány napja írtam egy könyvbemutatóról, amin magam is részt vettem október 3-án. Nagyon vártam ezt a bemutatót, ahogy a többit is, hiszen szeretek új szerzőket megismerni, megtudni, mit miért írtak, és egyáltalán rábukkanni valami újdonságra. (Persze általam már "ismert" író bemutatóira is elmegyek, ha tehetem, de Lázár F. Katalint eddig még nem volt szerencsém "ismerni".)

A bemutató előtt már lézengett a helyszínen, a kőszegi könyvtárban pár ember, kicsit aggódtam, hogy az érdeklődés lanyha lesz, de örömmel tapasztaltam, hogy a kezdésre gyakorlatilag megtelt a terem.


Mögöttem idős hölgyek ültek, akik beszélgettek arról, hogy vajon milyen helyszínek bukkannak fel a kötetben. Aztán megegyeztek abban, hogy mindenkinek az életéből lehetne regényt írni, csak éppen valaki ezt meg tudja tenni, mert tehetséges, és valaki nem.

Hogy ez miért is fontos? Pusztán azért, mert a Hol lennél jó helyen? című könyv egy önéletrajzi történet, az írónő megdöbbentő és megrázó életútját mutatja be.

Forrás: a szerző Facebook profilja

Lázár F. Katalin személyében a bemutatón egy végtelenül szimpatikus, kedves és intelligens embert ismerhettek meg az érdeklődők, és bár első körben nem voltam benne biztos, hogy megveszem a kötetet (anyagiak miatt, nem álltam épp a helyzet magaslatán), de mire a program befejeződött, az első voltam, aki várt a dedikálásra. Nem véletlenül, hiszen az, amit hallottam, a kötet keletkezési körülményei meggyőztek, hogy nekem való mű, és a polcomon van a helye.

A könyv 2011-ben jelent meg magánkiadásban Szombathelyen, s először úgy indult a dolog, hogy a szerző a gyermekeinek akarta elmondani a saját történetét, amiről addig nem beszélt nekik igazán. Aztán a kis történetből több lett, egy kerek egész könyv.


A szerzőnek nehéz gyermekkora volt, szeretetlenségben, nevelőszülők "karmai" között élt, de nagyon vágyott a szeretetre, egy igazi családra. A kötetből megtudhattam, hogy volt ugyan édesanyja is, akivel találkozott is rendszeresen, de nála sem találta meg azt az érzést, melyet egy szerető édesanya adhat.

Kemény élete volt, kisgyermek korától része volt megaláztatásokban, ember feletti munkában, gyermeknevelésben, hiszen a család gyerekeire állandóan neki kellett vigyáznia. Nevelőanyja kettős személyiség volt, a külvilág számára elbűvölően bírt viselkedni, azonban a négy fal között igazi "szörnyeteggé" vált. (Kemény szavak ezek tudom, de én így érzem.)

Ahogy olvastam a kötetet, állandóan összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy ez a kicsi lány mit élhetett át ebben a légkörben. Angyibabám olvasás közben aludt, de amikor felébredt, nyomban biztosítottam arról, hogy őt szeretjük a legjobban a világon, és remélem boldog felnőtt lesz belőle. Mert Lázár F. Katalinnak ez sajnos nem jutott osztályrészül.

Viszonylag fiatalon azonban sikerült a saját lábára állni, megőrizve gyermeki tisztaságát, emberségét boldogan élte az életét, tanult, tapasztalt, majd megismerte a férjét, akiben egy életre társat talált magának. Itt úgy tűnik, hogy az élete sínre kerül, de korántsincs így. Még számtalan rossz és tragédia érte. Sokan nehezen dolgoznák fel, hogy beteg gyermekük születik, a házaspár három gyermeke közül a legidősebb bizony kihívásokkal küzd a mai napig, de a szülők ugyanolyan szeretettel gondozták, ahogy az egészséges másik kettőt. Így ezt a történést a szerző természetesen nem tragédiaként élte át, ahogy én sem, hiszen vallom, hogy kihívásokkal küzdve is lehet teljes életet élni. A nagy tragédia akkor jött, mikor a család feje váratlanul elment...Fiatalon, gyerekeket hagyva maga után egy kevés halszálka és az orvosok "jóvoltából" Katalinnak a továbbiakban egyedül kellett boldogulnia, felállnia, és szinte újra kezdenie az életét.

Ez jellemző is volt rá, hogy több alkalommal is költözött, újra kezdte a dolgokat, és minden egyes felállás után is ugyanolyan tiszta ember maradt, mint annak előtte. Hitt  és a hit nagyban segítette őt a tragédiák, az élete történései feldolgozásában, melyek nem maradtak annyiban, és később egyik gyermekét is érintették.

Katalin felnevelt tisztességben három gyermeket, s most is kemény, és szerető támasza nekik. Nem törte meg az élet, bár voltak olyan pillanatai, amikor depresszióval küszködött, de ő mégis felállt és tovább küzdött.

Méltó példa lehet mindannyiunk számára az, amit ilyen "gyökerekkel" sikerült elérnie.

Egy másodpercre sem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, és azt gondolom, hogy mindenkinek a polcán kellene, hogy legyen ez a hiteles, szép és megrázó történet.

Csak a hab a tortán, hogy a szerző csodálatosan ír, szavaival békét varázsol az ember lelkébe. Nagyon remélem, sőt kívánom a családnak, hogy ne érje őket több tragédia, és életük biztonságos mederben, nyugalomban folytatódjék.

Szeretettel ajánlom  hát mindenkinek!!!

A kötet adatai:

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás helye: Szombathely

Kiadás ideje: 2011

Oldalszám: 272 p

ISBN: 978-963-08-2632-7

Borító: puhatáblás, ragasztott

Ár: 2990 ft

Forrás: saját vásárlás, dedikált példány

Elérhetőség: www.hol-lennel-jo-helyen.hu (A honlapon beleolvashattok a könyvbe, információkat találhattok róla, valamint meg is tudjátok rendelni!)