Sok kritikát szoktam olvasni Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatával kapcsolatban, és sokan egyre laposabbnak és egyre 18-as karikásabbnak érzik a történetet, viszont Merry Gentry sorozatát az írónőnek általában nagyon jónak tartják mások. Kevés elmarasztaló írást olvastam a kötetekről.

Én sajnos a hét kötetből csak hármat olvastam eddig, így nem látom teljes egészében és fényben a sztorit, de azok a könyvek, amelyek nekem is megvoltak, mind tetszettek annak ellenére, hogy én inkább Anita Blake mint Merry Gentry rajongó vagyok. :-)


Ez a kötet is nagyon jó volt egyébként, olvasmányos, ahol kellett izgalmas, és még olvastam volna belőle jócskán pár oldalt. :-)

Meredithtel úgy találkozunk újra, hogy kórházban van, s ott próbál pihenni szeretőitől körbevéve, akik mind gyermekei apjai. Fura helyzet, de ebben a világban már csak így mennek a dolgok. Merry egyik pasiját, Fagyot elveszítette, vagyis szarvassá változott, így evidens, hogy nem tudja többet a gyerekek felett az apaszerepet betölteni.

A többi fickó megvan, az életük árán is védelmezik a hercegnőjüket és szeretőjüket, és valahogy mind egybehangzóan állítják, hogy ők közösen az apák, mind szeretik Merryt meg ilyesmi. Nekem ez egy kicsit fals, nem hiszem el, hogy abszoltút nincs meg bennük a "hímekre" oly jellemző versengés...:-)

Én ezekért a fickókért nem igazán voltam oda, az egyetlen, aki egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet, az Sholto, a Sluagh udvar ura, ahol az éjfekete éjrepülők származnak. Ő számomra különleges személyiség és teremtmény.

Egyébként ez az a kötet, ahol kiderül, hogy végülis királynő lesz-e Merryből, és én az elején megtippeltem, hogy igen-e vagy sem, és bizony eltaláltam. Pedig nem nem szokásom kitalálni a végkifejletteket. :-) Egyébként szerintem jól döntött a főhősünk, talán nem is dönthetett volna másként, hiszen szívében és lelkében megvannak a prioritások.

Valahogy, az eddig olvasott könyvekből nem igazán emlékszem Merry nagymamájára, viszont itt a könyvben találkozhattam vele, és meglepő volt számomra, hogy miféle lény. Próbáltam magam elé képzelni, és nem tudom, hogy ment-e, mindenesetre a lény, akit elképzeltem, eléggé elütött a mindennapi teremtményektől. :-)

A könyv most is bővelkedik harcban és indulatokban, mert vagy meg akarják ölni Merryt és a babákat, vagy maguknak követelik Merryt és a babákat, vagy pedig szeretik és védik Merryt és a babákat. :-)

Mindenesetre ez egy olyan rész, ami beillene simán zárókötetnek is. De állítólag nem az, az írónő még tesz hozzá ezt-azt. Kíváncsi leszek, még mi mindent lehet megtudni Merryről és a világáról, mert én már így is úgy éreztem, hogy ez a maximum. Annyira fel van építve ez a világ, és a szerzőnek olyan fantáziája van, hogy nem tudom elképzelni, hogy mit tudna még bemutatni nekünk.

Olvassátok el Ti is!

A kötet adatai:

Eredeti cím:  Swallowing Darkness

Fordította:  Hodász Eszter

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

ISBN: 978-615-504-99-65

Ár: 2980 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 343 p

Forrás: kiadótól