Már jó ideje meg akartam írni ezt a bejegyzést, de rengeteg dolgom volt, ráadásul a blogger nem akarta engedni, hogy képet töltsek fel a könyvről, így vártam és vártam. Pedig érdemes lett volna frissiben belevágni, mert ezt a könyvet egyszerűen imádtam. A fülszövege nagyon tetszett, de szkeptikus voltam, mivel valami miatt nem szeretem a német írókat. Na most ezt rosszul írtam...Mert nem a német írókat nem szeretem, hanem azt, mikor Günterekről meg Manuelákról írnak...:-) Valahogy mindig is zavartak ezek az echte német nevek a regényekben...én már csak ilyen vagyok...

Nagyon tetszett, hogy a Könyvmolyképző Kiadónak pszichotriller is van a tarsolyában.

Belekezdtem a könyvbe, és annak ellenére, hogy 398 oldalas, szinte pillanatoknak tűnt az olvasása, annyira izgalmas, pörgős, eseménydús volt. Párszor azt hittem, tudni fogom, mi lesz a vége, de sosem lett igazam...És ez nagyon bejön. Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire tetszett volna, és természetesen rögvest felkerült a kedvenc könyveim polcára, s úton útfélen ajánlom annak, aki egy kicsit is fogékony rá...

Néhány szó magáról a sztoriról.

A kötet első lapjain találkozunk egyik főhősünkkel, (akinek viccesen Jan a neve...) amikor szerelme Leoni eltűnik az életéből. Megjegyzem elég furmányosan...

Ezek után megismerjük Ira Samint is, a másik főszereplőt, aki túsztárgyaló, és aki éppen az öngyilkosságát próbálja meg kivitelezni, ám egy telefonhívás mindent megváltoztat.

Kiderül, hogy egy pszichopata, aki mellesleg jól menő pszichiáter magánrendelővel, elfoglalt egy berlini rádióállomást, túszokat ejtett, majd közli a játékszabályokat. Óránként felhív találomra egy telefonszámot, és ha az a valaki, aki a telefont felveszi, nem a megfelelő jelszót mondja be a kagylóba, úgy kivégez egy túszt. Elég neccesen hangzik, és az is volt...Kicsit aggódtam, mi lesz ebből.

A rendfenntartók pedig hívják Irát, hogy tárgyaljon az emberrel. A nő elég rossz állapotban van, de azért belemegy a dologban.

Kiderült, hogy Jan a túszejtő, és addig akar gyilkolni, míg a menyasszonyát, Leonit elő nem kerítik. Mindez rendben is lenne, de Leoni halott...Mindenféle papír van róla, de Jan ezt valahogy másként gondolja.

Megkezdődik a Berlin szerte hallható tárgyalás, rengeteg titokra fény derül mindkét fél életéből...Semmi nem az, aminek látszik, és a végén persze rálelünk a megoldásra.

Tényleg nagyon jó könyv, úgyhogy mindenki olvassa el szépen, mert érdemes! A 10 pontból 10-et kap!

A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!!!


(A kép a szerzőt ábrázolja a www.sebastianfitzek.com oldalról)