Azt mondom, olvasni jó...

Nagy szenvedélyem az olvasás, olvasok éjjel és nappal, ébren és álmomban, a kádban és az ágyban, lányomnak és lányommal a kezemben, ha boldog vagyok, ha szomorú. Kedvenc helyem a könyvesbolt és a könyvtár, az a tér és idő, amiről épp olvasok...

By Lisa Lindale - Köszönöm! :-)

Az ÉV könyves blogja 2012 - VERSENY

Olvassatok velem továbbra is!

Bemutatkozás

„A könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza.”
(Nodier)

"Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára."
(Rotterdami Erasmus)

Szeretek olvasni, szeretném másoknak is bebizonyítani, hogy olvasni jó. Blogom a szubjektív véleményemet tükrözi, így lehet, hogy valami nekem szörnyen tetszett, de másnak nem fog, és lehet mindez fordítva is. Rengeteg könyvre - melyeket olvastam vagy amelyek a könyvtáramat gazdagítják - még nem került sor...
Előfordulhat néha, hogy hosszabb időre eltűnök, de igyekszem mindig visszatérni!
Köszönöm, hogy olvastok!



""""""

Statisztika

2011. július 12. óta

blogspot statistics

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

az oldalletöltések száma:

48611

2010. 07. 11 - 2011. 07. 11-ig

a látogatók száma:

37582

 

 

Hírlevél

Molyos kihívások

 

- Francia história
2014. december 31., 23:59

- Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit.
2014. december 31., 23:59

- Éljen a magánkönyvtár!
2015. december 31., 23:59

- Boszorkányok, márpedig vannak! – És össze is gyűjtöttük őket.
2016. július 3., 14:03

- Támogassuk a Molyos írókat!
2016. december 31., 23:59

- Banned Books Week
2016. december 31., 23:59

- Ta-mia Sansa: Gender Krónikák
2016. december 31., 23:59

- Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
2016. december 31., 23:59

- Random a Molyon
2014. december 4., 21:55

Amit a legutóbb mondtatok...
  • vajó sándor: Sajnos még nem tiudtam megszerezni, de érdekel
    (2017-04-15 12:27:13)
    Jean Sasson - Szerelem a terror árnyékában
  • Coffee (A másik világ): Néha még idejövök örömködni a díjamnak. :D (Mármint a blogodra sűrűn jövök, de ehhez a poszthoz is néha. :D)
    (2016-11-24 18:08:41)
    Díjat kaptam!
  • Félcsi: @csillag0413: Írtam a privát címemről a címedre. :-)))
    (2016-07-28 11:15:58)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Mindegyik üzenetemből az emailcímemet kitörli a rendszer. Megprópálom így: melissa83kukaccitromail.hu.
    (2016-07-28 10:16:15)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Pedig elküldtem.
    (2016-07-28 07:57:06)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Csillag, drága! Kérnék egy mailt a címeddel, és postázok. :-)
    (2016-07-26 19:32:47)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Jaj, de örülök
    (2016-07-26 17:15:19)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag!
    Megtaláltam a könyvet! :-)
    F

    (2016-07-21 14:11:51)
    Értékelés módja nálam
  • Félcsi: @csillag0413: Szia Csillag! Köszi, hogy írtál. Most így fejből nem tudom, hogy meg van-e még, de otthon megnézem. Ha megvan, szívesen Neked adom ajándékba is. :-) Hamarosan írok. Szép napot Neked. F.
    (2016-07-07 09:57:07)
    Értékelés módja nálam
  • csillag0413: Szia!

    Érdekes kérdéssel kereslek!
    Egy régi "Eladó könyveim" írásodban írtad Sandra Gulland-Adieu Bounaparte! c. könyvet. Tudom, hogy nagyon régi íromyánod, s talán nincs is már meg. De ha mégis, szívesen megvenném Tőled. Az első két rész megvan de az utolsót nem bírom beszerezni.
    Várom válaszod!
    Üdv!
    csillag0413
    (2016-07-07 09:47:05)
    Értékelés módja nálam
Ezek jönnek hamarosan...


Sándor Anikó - Pillangó a vállamon
E.L. James - A sötét ötven árnyalata
Helena I. Fénytörés
Bauer Barbara - Légikisasszonyok
Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem
Sylvia River - Reményhajsza III.
A.O.Esther - Megbocsátás

Várólistám 2015

Itt osztom meg Veletek, hogy melyek azok a kötetek, melyeket kiválasztottam abból a célból, hogy lekerülnek az olvasásra váró könyveim polcról.

Hamarosan töltöm fel a listát...

Kívánságlistám

- Sándor Anikó - Én igen nagy vétkem
- David Watkins · Meike Dalal
Kempingezés, túrázás
- Miranda Keneally- Kivédhetetlen szerelem
- Lisa Kleypass - Csábíts el pirkadatkor
- Sebők Aida - Pont mint te
- Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
- Kate Morton - Titkok őrzője
- Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
- Lauren Oliver - Pánik
- J.R. Ward - A király
- Rachel Vincent - Alfa
- Monica Murphy - Három megszegett ígéret
- J.A. Redmerski - Ének a szentjánosbogarakról
- Jessica Sosensen - Callie, Kayden és a véletlen
- Nagy Réka - Ökoanyu

Index
Feedek
Megosztás
2012. július 3. kedd

David Servan-Schreiber - A rák ellen

Nem túl régen ismerkedtem meg David Servan-Schreiberrel, aki agykutató, pszichiáterprofesszor, egyetemi oktató. Sajnos csak volt...31 éves korában diagnosztizáltak nála egy agydaganatot, mely feladta neki a leckét. Sokat küzdött, volt idő, mikor úgy tűnt, hogy győzött, de sajnos a betegség újra felütötte a fejét, és David elveszítette a küzdelmet. Személyével egy értékes embert veszített el a világ. Amikor először olvastam tőle, akkor teljesen magával ragadott a személyisége, életszemlélete, élni akarása...az utolsó könyvét tanulmányoztam, a Búcsúzni többször is lehet címűt. A könyv kiadás után ment el...

Már akkor tudtam, hogy mindent el szeretnék olvasni, amit csak írt, így nagyon vágytam a Rák ellen c. kötetére, melyhez volt szerencsém hozzájutni. Jó ideje elolvastam már, de csak most álltam neki, hogy írjak is róla. Most, amikor már harmadszor forgatom. Ebből is látszik, hogy valóságos Biblia lett belőle. A rák elleni életmód és az egészséges életmód bibliája. Legalábbis nekem, de szerintem, ha más is olvasná, ugyanígy érezne. Talán nem véletlen, hogy a kötetet 33 nyelven adták ki, és több mint egy millió eladott példány van belőle világszerte.

A borítóján azon kívül, hogy David képét láthatjuk, van egy mondat, amit mindenkinek eszébe kéne vésnie:

"Mindannyiunkban vannak rákos sejtek. De nem mindenki lesz rákos."


Én hiszek ebben, és próbálok eszerint élni. A rák nem örökölhető betegség, azonban a hajlam örökölhető. Ezt mondta nekem egy orvos, miután édesanyám meghalt. Ezzel talán figyelmeztetni akart. Bár ha nem mondja, attól én még óvatos vagyok. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy nálam ne üsse fel a fejét ez a kegyetlen betegség.

Nem vagyok orvos, ezért nem szeretnék orvosi szakkifejezésekkel dobálózni, mert úgyis bárki bele tudna abba kötni. Inkább csak az érzéseimet írnám meg a könyvvel kapcsolatban, illetve arról beszélnék, hogy mi mindent tanultam Davidtől.

A könyv azért is tetszett, mert nagyon sokat ír a szerző magáról, hogy hogyan élt azelőtt, hogy beteg lett volna, és hogy dolgozta fel azt, hogy végülis ő is "beállt a sorba" Ez nem jó dolog, de valahogy mégis vigaszt nyújthat a betegeknek, hogy a rák nem válogat. Gondolom mindenkinek, aki csak beteg, megfordult a fejében, hogy "Mért pont én??". Na ebből a könyvből ők is láthatják, hogy a betegség nem válogat. Megtámadja az egyébként is betegeket, és az egészségeseket, az időseket és a fiatalokat, a gazdagokat és a szegényeket, az orvosokat és az egyszerű munkásokat is.

A könyvben sok szó esik a statisztikákról, érdekes látni, hogy azok hogyan alakulnak. Viszont az egyik kedvenc fejezetem az, ami a rák gyenge pontjairól szól. Érdekes, ismeretterjesztő és érthető mindaz, amit David megoszt velünk. Sőt még egy egérrel is megismertet, aki folyamatosan túléli a rákos daganatot, aki tulajdonképpen túléli a rákot. Nagyon hasznosak voltak számomra azok a táblázatok, ahol a szerző pontról pontra összeszedi, hogy mi az ami küzdésre ösztönzi az immunsejtjeinket, és mi az, ami hátráltatja a működésüket. Hogy mi mindent tehetünk a mindennapi életünk folyamán, hogy mit fogyasszunk, és mit ne. Mindezt annak a tükrében, hogy hogy segítsünk önmagunkon és az esetleges küzdelmünkben. Az meg, hogy egy teljes fejezetet szán David a rák ellen ható élelmiszereknek, csak hab a tortán.

De nem csak az étkezéshez nyújt segítséget a kötet, hanem az életmódhoz is. Elmondja, hogy miben lenne jó változtatni, és mit kellene tenni ahhoz, hogy a betegség ellen hatékonyabban felvehessük a versenyt. Persze saját példáján keresztül tanácsot ad abban is, hogy miképp mondhatjuk el a családunknak, barátainknak a rossz hírt, ha az már bekövetkezett. Nagyon jó, hogy rengeteg példával mutatja az utat.

Én azt mondom, hogy érdemes volna mindenkinek elolvasnia. Betegnek, egészségesnek egyaránt. Ha pedig már betegek vagyunk, nem szabad homokba dugnunk a fejünket, hanem ötvözni kell a hagyomásnyos orvoslást a keleti tanokkal. Hiszem, hogy ettől nagyobb sikert várhatunk...

Davidtől sokféle félelemről olvashatuk könyvéből. Az egyik, ami nagyon megfogott, a következő:

"A félbehagyott történetektől való félelem:

A halál az utolsó utazás. Csak akkor távozhatunk békében, ha elbúcsúztunk. De sajnos nagyon nehéz becsukni a könyvet az utolsó oldal előtt, lemondani a beteljesületlen vágyakról, az utazással kapcsolatos álmokról vagy a valaha fontos, mégis túl hamar megszakított kapcsolatokról...."

A szerző könyvével nagyszerű örökséget hagyott ránk. A kételkedők mondhatják, hogy hiába dolgozott ki egy rendszert ez az ember, mégis meghalt. Ez így van, de az életét meghosszabbította, és mindent megtett azért, hogy tartalmasan éljen. Ez nagyon fontos, és ez kell, hogy lebegjen a szemünk előtt. Hogy mindent megtettünk...

A könyvért hálás köszönet illeti meg a Park könyvkiadót.

A kötet adatai:

Eredeti cím:Anticancer: A New Way of Life

Fordította: Gyárfás Éva

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kiadás éve: 2009

Oldalszám:354 p

Borító: füles, kartonált

ISBN:978-963-530-829-3

Fogyasztói ár:3500 ft (De a kiadó honlapján megvásárolhatjátok 2800 forintért is!)

Forrás: recenziós példány, magánkönyvtár

Fülszöveg:

"A szerző tehetséges és ígéretes agykutatónak indult, 31 éves korában azonban kiderült, hogy agydaganata van. Személyes hangvételű, mélyen megindító könyvében nem csupán a rákkal vívott küzdelmét kísérhetjük végig, de tanúi lehetünk annak a gyökeres átalakulásnak is, ahogyan a hagyományos orvostudomány kizárólagos hívéből az embert testi-lelki egységében szemlélő orvossá vált, aki felismerte: testünk természetes védekező rendszereinek sokoldalú mozgósításával igenis leküzdhető (sőt megelőzhető) a rák.

Könyvéből többek között megtudhatjuk:

- hogyan ötvözhetők a hagyományos orvosi kezelések az alternatív gyógyító eljárásokkal
- hogyan állítsuk össze étrendünket úgy, hogy kerüljük a rákkeltő ételeket, ugyanakkor növeljük a rák ellen ható, az immunrendszert erősítő élelmiszerek mennyiségét
- hogyan szűrjük ki környezetünkből a veszélyes anyagokat: rákkeltő háztartási szerek és helyettesítőik
- miképpen küzdhetjük le a rákkal szembeni tehetetlenség érzését, serkenthetjük pszichésen immunrendszerünk erőit, szerezhetjük vissza testi-lelki egyensúlyunkat
- milyen nagy szerepe van a rák elleni védekezésben a testmozgásnak, a jógának és a meditációnak

A szerző magyarázatai világosak és közérthetőek, érveléseit a legfrissebb tudományos adatokkal támasztja alá. Könyve egyszerre személyes hangvételű memoár, nívós ismeretterjesztő munka és önsegítő irodalom.

"A rák elsősorban nem genetikai eredetű – az életmódunkkal függ össze."

2012. május 9. szerda

Allison Winn Scotch - Talált vágyak osztálya

Azt hiszem, mindenkinek rémséges belegondolni, hogy milyen érzés, ha a barátja, a családja beteg, főleg, ha rákos. Borzasztó, ezt már tapasztalatból tudhatom.

Azt gondolná az ember - aki esetleg nem olvasott még a kiadó kínálatából - hogy a Pioneer Books inkább csak könnyed, nőies olvasnivalót ad ki, pedig ez nem teljesen van így, úgyhogy ha valaki csak ezért nem venné a  könyveiket, annak elárulhatom, hogy ezzel veszteség éri. Én nagyon szeretem a kínálatukat, mindig találok közöttük épp a hangulatomhoz illő könyvet.

Most például a kiadótól volt szerencsém megkapni a Talált vágyak osztálya című kötetet, amire nagyon vártam és vágytam. Az ajánlóját olvasva tudtam, hogy éppen nekem való.


És hogy mért is emlegetem a betegségeket, meg a rákot? Hát azért, mert ennek a kötetnek a főhőse sajnos ebben szenved. Épp ezért különleges ez a könyv, mert bár alapvetően vidám hangvételű, mégis komoly témát feszeget, és ahogy a címoldalon a Cosmopolitan előre jelezte, tényleg sokat nevet az ember, és egy kicsit sír is az olvasása közben.

Mélyen átérzetem a főszereplő,  Natalie helyzetét, pedig abszolút nem hasonlítunk egymásra. Nem élek New Yorkban (sajnos), nem vagyok egy szenátornő főtanácsadója (még jó, hogy nem), nem vagyok beteg sem (nagy szerencsémre). Mégis az író úgy tudta megírni ezt a kötetet, hogy az ember úgy érzi, róla írnak...

Szóval Natalie pörög ezerrel, dolgozik, a túlóra pedig szinte a mindene. Karrierista nő na!

A pasija bejelenti, hogy elhagyja, mikor kiderül, hogy Natnak mellrákja van. Elég szemét a fickó, ennél jobb időpontot nem is választhatott volna a nagy bejelentésre...A véleményem természetesen megvan. Mindenkiről, aki ilyesmiket csinál!

Na szóval Natalie beteg lesz, de a szakítás miatt még jobban a padlóra kerül. Orvosi (rákterapeutai) javaslatra naplóírásba kezd, mert hogy az segíteni fog neki feldolgozni az eseményeket. Épp ezért a könyv egy részét napló formájában olvashatjuk. Így mélyebben betekintést nyerhetünk Natalie gondolataiba.

Nagyon érdekes egyébként, hogy a nőgyógyásza a legjobb barátnőjének az exe. :-) És nagyon helyes srác. Úgy tűnik, hogy ezt Natalie is így gondolja, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz annak ellenére, hogy a lány azt hiszi, hogy nem szép, nem kívánatos, nem jár neki pasi, mert ő rákos.

Ahogy beteg lesz, úgy változik maga Natalie is. Más lesz fontos, és bár még próbálkozik a munkával, lassanként rá kell jönnie, hogy most már nem ez a fontos. A küzdelem a lényeg, és a túlélésért érdemes küzdeni. Közben arra  is rájön, hogy valamiért minden kapcsolata zátonyra futott...ezért ki akarja nyomozni, hogy mi mindent rontott el...

Az idő múlását pedig kemoterápiás időben érzékeljük, ahogy Nat szenvedéseit, és kínlódását a betegséggel.

Sok rákkal kapcsolatos könyvet olvastam, de ilyen vidám könyvhöz még nem volt szerencsém, és örülök, hogy hozzájutottam. Nekem nagyon tetszett, és ajánlom mindenkinek szeretettel, olvassátok el, hiszen sok mindenre megtanít. A szeretet hatalmát mutatja, s azt, hogy a legrémesebb helyzetből is lehet kiút...

2012. május 4. péntek

Rebecca Skloot - Henrietta Lacks örök élete

Szeretem az orvostudományt, imádom, ha egy könyvben olvashatok orvosi témákról, eredményekről, és ha ehhez még egy különös és érdekes életrajz is társul, akkor az a könyv nekem egy főnyeremény.

Épp ilyen főnyereménynek nevezném Rebecca Skloot Henrietta Lacks örök élete című művét.

El sem tudom mondani, mennyire vágytam erre a kötetre...A Park Kiadó pedig lehetővé tette a számomra, hogy hozzájussak, s hálás köszönet illeti meg őket ezért.


Hogy mért is szerettem volna olyan nagyon elolvasni ezt a történetet?

Fura, de nem szoktam hallgatni azokra a mindig hízelgő beharangozó 1-2 mondatokra, amelyeket a könyvek címoldalára, vagy elejére, esetleg a hátsó borítójára nyomtatnak. Most azonban másként történt. Hallgattam a The Guardian-re, "aki szerint": "Halott nő többet még nem tett az élőkért. Szívszorító történet, fontos könyv."

Ezt olvasva biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Hogy a halott nő emlegetése tette? Lehet, de én ettől a mondattól már beleszerettem a sztoriba, melynek főszereplője egy fekete asszony, akit senki, vagy mindenki ismer. Én személy szerint még sosem hallottam róla, szégyen, vagy sem. Pedig imádtam a biológiát, de ott sosem beszéltek nekünk a HeLa sejtekről, melyeket Henrietta Lacksból nyertek ki halála előtt...úgy, hogy nem tisztázott, vajon beleegyezett-e ebbe a mintavételbe. Vagyis ebbe beleegyezett, csak arra nem igazán kértek engedélyt az orvosok, hogy a rákos sejtjeit tovább tenyésszék. Mert bizony Henrietta Lacks rákos volt, méhnyakrákja volt, ami ellen manapság elég jó hatékonysággal védekezhetünk a HPV vírus elleni injekcióval.

Az ötvenes években viszont Henrietta sok mással együtt belehalt a betegségébe. Nem mintha azóta olyan sokan életben maradtak volna, de azért egy human papilloma vírus által okozott, időben felfedezett, kezdeti stádiumban lévő méhnyakráknál elég jók a túlélési esélyek szerencsére.

Akkoriban is persze megtettek mindent az orvosok, de be kell látnunk, hogy a tudomány még nem állt a helyzet magaslatán. (Bár szerintem még most sem ... de mindenhez idő kell...)

Henriettának nem volt, talál nem is lehetett esélye a rákkal szemben. Nem elég, hogy beteg volt, ráadásul színes bőrű is, egyszerű ember, pénze sem igazán volt. Talán nem is foglalkozott úgy magával és az állapotával, ahogy azt manapság a betegek általában teszik.

Forrás: www.solidarity-us.org

Henriettának eljött az ideje, alig túl a 30-on kicsi gyerekeket hagyva maga mögött szörnyű állapotban, és kínok között meghalt.

Ám sejtjei tovább éltek, sőt egyre jobban és jobban szaporodtak, az orvosok adták vették őket, kísérleteztek vele, s a HeLa sejtek alapoztak meg egy csomó kutatást, fellőttké az űrbe őket, részt vettek a klónozásban, a géntérképezésben, s számtalan betegségre a HeLa sejtek segítségével találtak gyógymódot. A sejtek mindenesetre "csodás karriert" futottak be. Csak kár, hogy Henrietta hátrahagyott családja semmit sem érzékelt ebből a csodából. Sokáig nem is tudtak semmiről, majd mikor kiderült, hogy Henrietta sejtjei tovább élnek a nő halála után is, hirtelen nem is értették, hogy mi történhetett... Hiszen egyszerű emberek voltak.

A szerző, Rebecca Skloot még középiskolában hallott először a sejtekről, majd nyomozásba fogott évekkel később, mert meg akarta ismerni Henrietta és a Lacks család életét.

A könyv tanúsága szerint nem volt könnyű dolga, de mégis véghez vitte a dolgot. Megismerkedett Lacks-ékkal, elsősorban Deborah-val, H. lányával, aki nem is ismerte szinte az anyját. Közösen nyomoztak, lépésről lépésre fedték fel a múltat, s közben súlyos etikai kérdések is felmerültek az orvosok viselkedésével kapcsolatban.

A kötet sokáig készült, alapos, tényszerű, de mégis elbeszélő jellegű, olvasmányos és érdekes mű. Sajnos Deborah Lacks nem érhette meg a megjelenését, én viszont nagyon örülök annak, hogy megismerhettem a HeLa sejtek történetét.

Annyit még meg kell jegyezzek, hogy véleményem szerint nagyon sok mindent tanítanak az iskolában, de jó volna, ha a biológia órák  keretében megemlítenék a HeLa sejteket is...Értékelném, ha a jövőben nem csak én mesélnék a lányomnak Henrietta Lacks-ról, hanem a biológia tanára is, hiszen sokat köszönhetünk neki...

2012. április 25. szerda

Rendhagyó post a Búcsúzni többször is lehet című könyvhöz...

Ahogy azt már olvashattátok, nagyon megérintett engem David Servan-Schreiber könyve, a Búcsúzni többször is lehet. Ahogy olvastam, szinte azonnal írtam is róla az érzéseimet.

Mint tudjátok, mindig nagyon várom a kommenteket a blogomba, hol jönnek, hol nem, de most jött egy, amit írójának Zoltánnak borzasztóan köszönök. Hosszú komment volt, tanulságos, megrázó és igaz...Szentelek neki egy külön postot, hogy mindnyájan olvashassátok, azok is, akik esetleg a blog nézegetése közben kommenteket nem olvasnak.

Íme Zoltán reakciója a könyvre:

"Nagyon megtalált engem ez az ember. Előző könyve (A rák ellen) olyan sok pontban keresztezte az életemet, hogy szerzőjét közeli ismerősömnek tudhatom. Akkor került a kezembe története, amikor éppen feje tetejére állt bennem minden, amit a rák orvoslásáról tanultam, és hajlottam elutasítani mindent, amit a nyugati gyógyászat művel a daganatos beteggel. Segített összefércelni a fejemben tudományos orvoslást, és annak alternatíváit. Mindenre nyitott holisztikus keresőt találtam benne, akinek tudományos háttere és alapossága segített kiválogatnom a kiegészítő gyógymódok kínálkozó tengeréből a hasznosat és használhatót. Kurkuma, málna, brokkoli és epigallokatekin-gallát tudományos hátterét tárja elém, amikor éppen elvesztem a vitaminok, és étrendi ajánlások áttekinthetetlen tengerében. A rezveratrol szerepét elemzi, mikor éppen megismerkedem Bertha András professzorrral, és egyik innovatív készítményével (Aquares). Első ismerkedő lépéseimet tettem a biofeedback technikáival, amikor a szívkoherencia jelentőségéről mesélt. Az EMDR (eye movement desensitization and reprocessing) technikájáról mesélt, amikor rádöbbentem, hogy a valódi pszichoterápia már régen messze jár a pszichoanalízistől. A meditáció jelentőségét elemezte, amikor Kabat-Zinn, majd Richard Davidson munkájával ismerkedtem. A stressz-kezelésről írt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy a valódi stressz-kezelés csaknem teljes egészében pszichoterápiát jelent. David valószínűleg jó kutatóból betegsége során változott jó orvossá. Beteghez és betegséghez viszonyulása együtt változott sajátoméval. Amint 22 évesen haldokló nőbetegétől tanulta a szép meghalást, úgy tanította nekem 28 éves, felejthetetlen betegem méltóságteljes halála a teljesebb élet kortalan bölcsességét. Aztán egy non-stop 30 órás önismereti utazás purgatóriumából és katharzisából hazatéve kedvesem ezzel vár. Búcsúzni többször is lehet. Meghalt David. 19 évig teljes erőbedobással hirdette, hogyan élhetünk együtt halálos betegséggel. Az igehirdetés stressze végül elpusztítja, de semmit sem bán meg. És tényleg: hány tízezer embernek mutatta meg ezalatt, hogy mire tanít a rákbetegség? Jó halála volt - mondanák az indiánok. Köszönjük a tanítást, és ég veled Dávid. Egyszer bizonyosan találkozunk.

www.vastagbel.hu

www.neuroterapia.hu"


A képen a könyv szerzője, David látható. Forrás: www.quillp.com

2012. április 18. szerda

David Servan-Schreiber - Búcsúzni többször is lehet

Senki nem mondhatja rám, hogy csak egyféle témakörből válogatom az olvasmányaimat. Nem csak vámpíros köteteket olvasok és nem csak szerelmes regényeket. Gyakran olvasok útleírásokat, életrajzokat, különböző témájú szakkönyveket is a teljesség igénye nélkül.

Most egy komoly könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Tudom, mostanában sokszor írtam, hogy az épp olvasott kötet a kedvenc könyvem lett, de erről nem tehetek. Nem az én hibám, ha annyi jó könyvvel hoz össze a jó szerencsém.

Bátran kijelenthetem, hogy ez a könyv is felkerült ama bizonyos kedvenc könyvek listájára. (már csak írásba kéne foglalnom a listát, amire sosincs elég időm...)

A Park Könyvkiadó jóvoltából jutottam hozzá a kötethez, és ahogy megkaptam, pici idő múlva még aznap ki is olvastam. Egyszerűen nem bírtam letenni, annyira meghatott, megrázott az abban leírt történet, amely egy igaz történet.


Nem tudom ismeritek-e a szerzőt, David Servan-Schreibert? Aki a rákkal mint témával behatóbban foglalkozott, vagy ne adja az ég, benne is van a küzdelemben, az előfordulhat, hogy találkozott már a nevével, ugyanis más rákkal kapcsolatos könyve is van. Én - bár sokat olvastam a témában - még nem találkoztam Vele, de épp itt volt az ideje, és szeretném nagyon A rák ellen című könyvét is magaménak tudni.

A szerző ezt a Búcsúzni többször is lehet c. kötetét annyi szeretettel, lelkesedéssel, bizodalommal írta...saját magáról. Őszintén hitt abban, hogy legyőzheti a rákot, hiszen mindent megtett ezért. Bár megjegyezte a kötetben, hogy volt időszak, a betegsége kiújulása előtt, mikor ő maga sem volt a 100%-os követője a saját maga kifejlesztett harcnak...

Tényleg érdemes volt olvasni, ahogy a doktor a saját elmúlásáról ír. Többször meg is könnyeztem, talán mert én magam is érintett voltam édesanyám révén a daganatos megbetegedések saját szemmel történő megfigyelésében. Ez a könyv újra felhozta bennem az emlékeket, de nem rossz értelemben. Sosem feledem az édesanyámat, a szenvedéseit, és a könyvet olvasva ráébred az ember, hogy sajnos majdnem mindenki végigcsinálja ezt, akit csak megtámadott a kórság. Sok dolog a könyvből megerősített abban, hogy annak idején anyával jól csináltam azt, amit csináltam,úgy viselkedtem, ahogy kellett, és a nyáron öt év távlatából elmondhatom azt, hogy az akkori beszélgetéseink témái is valószínűleg jót tettek a lelkének, hogy búcsúzni tudjon.

Való igaz, hogy Búcsúzni többször is lehet, és bizton állíthatom, hogy kell is. Ez a kötet mindenkinek érdekes lehet, de azt gondolom, hogy mindazoknak el kellene olvasni, akiknek rákbeteg a családtagjuk, barátjuk, mert sokat tud segíteni.

A szerző azt írja:

"Az INSERM (Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Intézet) egyik bizottsága felismerte: a környezeti tényezők nagymértékben felelősek a rák járványszerű terjedéséért. Ezek a tényezők a légkör szennyezettségétől és a sugárzástól kezdve a kémiai molekulák végtelen skáláján át mindenütt megtalálhatók körülöttünk. A problémát a gyökerénél fogva kellene kiírtani: véget kell vetni a környezetszennyezésnek, és meg kell reformálni az agrár-élelmiszeripart. Ehelyett kutatási erőfeszítéseink 97 százalékát a gyógyítási és elemzési módszerek kifejlesztésére fordítjuk...Én, sokakkal együtt, azt vallom, hogy egészségünk szervesen összefügg környezetünk egészségével. Gyógysítsuk meg bolygónkat, hogy meggyógyíthassuk magunkat!"

Forrás: www.tablespooning.com

David Servan-Schreibernek kiújult a daganata, és 13 hónapja volt még a búcsúra. Megtette, és megírta ezt a könyvet. Az elkészülte után 8 héttel távozott közülünk, ahogy annyian mások is. Orvos volt, pszichiáter, egy örök harcos, és a könyve alapján azt mondhatom, hogy nagyon jó ember. Még sokszor fogom lapozgatni a könyvét, amit hálásan köszönök a Park Könyvkiadónak.