Egyik nap chat-eltem drága Csabi csoporttársammal a fősuliról, aki megkérdezte, hogy milyen könyveket kaptam az Uramtól, mivel névnapom volt. Ismer már, jól tudta, hogy természetesen könyveket kértem. Felsoroltam a három ajándékkötet címét. Aztán végül nagy furfangosan kiszedte belőlem pár újdonság címét is, amit elolvasnék, de nincs meg nekem. Pár napra rá szociális jogból vizsgázni mentünk a fősulira, és felsorakozott a nagy banda, a Zsuzsi, a Csabi és a Sanya. (Egyébként a vizsgám 4-es lett. Halleluja! :-) ) Megvették nekem az új Leslie L. Lawrence könyvet. Ezúton is örök hála nekik érte!!!! Teljesen meghatódtam miatta. Nagyon szeretlek Benneteket!!! :-)))

Régebben minden LLL kötetet megvettem, mert szórakoztatnak, aztán abbahagytam a vásárlást, főként anyagi megfontolásból. Ekkor inkább az antikváriumokból szereztem be a régebben előtti példányokat, tehát amik hiányoztak a gyűjteményből. Néha meg vettem apunak 1-1 új, megjelenő kötetet ilyen-olyan alkalomra.

Szóval A villogó fények kolostorának nagyon örültem.

Azon gondolkodtam, hogy a szerző mögött micsoda termékeny írói pálya áll. Egyszer a nyáron neki kellene állnom összeírni az összes könyvét, meg azokat, amelyek megvannak nekem, illetve amelyek nincsenek. Remélem lesz rá időm.

Térjünk rá a könyvre, ami igazából két kötetből áll. Az elsőből és a másodikból. :-)))

A betűtípus, a stílus, a könyv külsején ugyanaz, mint "régen", de valahogy mégis másnak tűnt a külcsín. Aztán rájöttem, hogy talán LLL kiadót válthatott. (?) Ez a kötet a Stúdium Plusz Könyvkiadó gondozásában jelent meg, puha borítóval, közel kétszer 300 oldalon.

Miután levizsgáztam, az első kötetet  nyomban elolvastam a hazafelé vezető buszúton.

LLL stílusa nem okozott meglepetést, ismertem már jól, tudtam, hogyan ír, és azon csodálkoztam kissé, hogy a kötet elején felsorolta az összes szereplőt, és mindről ír egy két sort, hogy mit kell/lehet tudni róla. Nem emlékszem, mikor találkoztam nála ilyesmivel, de mindenesetre nálam bejött a dolog.

A történet egyébként Ngagpa kolosorában játszódik, a legfőbb hős szokás szerint Leslie L. Lawrence, azaz Blobzang rinpócse, egy európai szerzetes. (Aki ismeri LLL munkásságát, az tudhatja, hogy könyvei nagy részében ő maga a főhős, és hogy több műve játszódik a Himalája csúcsai közt elterülő kolostorokban)

Ebben a kötetben is van egy segítője, mint mindig, Namszengpa személyében, aki mindig hősünk rendelkezésére áll, mellesleg riogatja a gyerekeket. De legalábbis egyet biztosan...

A történet tele van egyébként szereplőkkel, pl. a kolostort rehabilitálni szándékozókkal, kirándulókkal, szakállas pasikkal, akik úgy néznek ki, mint az ördögök  egy festményen. Feltűnnek a nyenek, és még Tesla találmányairól is olvashatunk a kötetben.

Ahol perse Leslie feltűnik, ott hullanak az emberek, kő kövön nem marad. Nem történt ez másként a könyvben sem. Hirtelen nem is tudom összeszámolni, hogy hányan haltak meg, vagy hányról hihettük a végkifejletig, hogy halott.  Némelyek egészen extrém helyen bukkannak fel, mint pl. a kondérban frissen főtt kása tetején. Így járt Ngagpa főapátja, Cshula is.

Különleges fények villódzak, démonfal jelenik meg, és tűnik el újra meg újra.  Persze a jelenségre a történet végén magyarázatot találunk.

Egy idézet, ami megmosolyogtatott, amikor a három szakállas, ördögképű fickó meglátja "vezetőjüket" a kondérban:

"A kondérhoz tántorgott, és belenézett. Készenlétben álltam, hogy odaugorjak hozzá, ha szükség lenne rá, de nem volt szükség. Mr. Dale belekapaszkodott a kondér szélébe, és úgy lógott rajta, mint egy fáradt denevér. Azzal a csekély különbséggel, hogy a denevérek fejjel lefelé lógnak."

Megosztok veletek egy másik idézetet is, amitől valahogy még mindig mosolyogni támad kedvem. :-)

"Valami a számba ment a szemem helyett. A következő pillanatban úgy elkezdte marni a fogínyemet, hogy fájdalmasan felkiálltottam.

Ám ez semmi volt Warton ordításához képest. Ha lettek volna a teremben alvó denevérek, bizonyára a falnak repültek volna rémületükben.

- Jaaj! Istenem! Megvakultam! Kiszúrta a szemem a fickó!

Jómagam úgy köpködtem, a megvakított Warton pedig egyfolytában ordított, a nyen természetesen lelépett.

- A szemem! - jajjgatta Warton. - Kifolyt a szemem!

- Talán nem - mondtam.

- Jézusom, úgy látja, hogy van még remény?

- Remény mindig van. Különben felhívnám a figyelmét, hogy Delphiben, a Dzsanpaton ismerek egy üvegszemkészítőt, aki az eredetihez megszólalásig hasonló műszemet készít. Ha párjával veszi meg, még engedményt is ad..."

:-)))

Szóval szerintem Lawrence humora utolérhetetlen. :-)

Egyébként biztos voltam abban, hogy tudni fogom előre már, hogy ki a legfőbb gyilkos a bandában, mert hogy több is van.  Véletlen gyilkos meg direkt gyilkos. Gondoltam mindezt azért, mert sok LLL könyvet olvastam. Hát vagy kijöttem a gyakorlatból, vagy Lawrence nagyon jól csűrte, csavarta a dolgokat. Főleg, hogy még a második kötet elején sem sejtettem, hogy végül mi lesz.

És bizony elég húzós fordulat van a végén. Nagyon tetszett a befejezés.

Ajánlom szeretettel Lawrence rajongóknak, és mindenki másnak, aki szereti a humoros krimiket.

Ha pedig tudja valaki, hogy mikor és hol dedikál a legközelebb a szerző, az ossza meg velem ezt az értékes infót. Régóta vadászom az autogrammra a könyveimbe, de általában lecsúszok róla. Nagy volt a sor, és nem tudtam kivárni, vagy pedig odaértem, már nem befejeződött a program.

Szóval nagyon szeretnék egy dedikált példányt. :-)

Megjegyzésként hozzáfűzném a bejegyzéshez, hogy az idézetek a szerződ engedélyével kerültek közzétételre, amit ezúton is nagyon köszönök Neki!