Gergely Mártától olvastam már más ifjúsági regényt is, főleg pöttyös könyveket.

A női hősök, történelmi személyiségek pedig mindig is a kedvenceim közé tartoztak, kedvelt témáim.

Kertész Erzsébet Teleki Blanká-ját olvasva ismertem meg kisség Brunszvik Teréz munkásságát. Aztán mikor drága Férjem nagymamája örökre eltávozott közülünk, rám maradt a könyvtárának 90%-a. (Ennek nagyon örültem...) Köztük ez a kötet is. Azóta több mint egy év teljt el, és a könyv a polcomon figyelt, várta a sorát. Hát most nem régen eljött az ideje, hogy belekezdjek, és mondhatom, a könyv éppen olyan, mint amilyennek elképzeltem.

Egyébként az én példányom 1972-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó jóvoltából, 576 oldalon.

Az egész könyv Brunszvik Teréz kalandos, izgalmas, "világboldogító" életéről szól. A bevezetőben néhány oldalon a sógornője ír Terézről, vagyis inkább panaszkodik. Nem tetszik neki az idős hölgy ott léte a martonvásári kastélyban. Panaszkodik rá, közben ezt mondja: "Mit összeírt ő egész életében. Igazában ezt választotta hivatásául. Ez szinte természetes olyan gyermeknél, aki szenvedélyesen szeretett olvasni, már 7-8 éves korában, és egész hosszú életén át, mindig! Semmi nem szerez oly tartós gyönyörűséget, mint az olvasás, habár természetésen ennek is vannak hátrányai. Bizonyára sokféle erőt ellankaszt az emberben, ha nagy-nagy utakat tesz meg mások képzeletének szárnyain."

Ez az idézet engem nagyon megfogott. Mintha rólam szólna. Csak én még korábban kezdtem szenvedélyes olvasásomat. Még nem voltam első osztályos...És az írás is ilyen nekem. Mindig írok...naplót, verset, könyvet, recepteket, blogot, listát a házi teendőkről, jegyzeteket, leveleket...stb. Sokan nem értik ezt az olvasási és grafomániát, de ez vagyok én...Édes férjem csak mosolyog rajta(m) és szerencsére elfogad ilyennek, amilyen vagyok. :-))

Na de térjünk vissza gróf Brunszvik Terézhez, akinek az életét nagyban meghatározta, hogy elsőszülöttként látta meg a napvilágot a Brunszvik családban.  Imádott édesapját azonban 17 évesen elveszítette, és idős matróna korában is apja szegény árvájának érzete magát, neki akart megfelelni. Sosem ment férjhez, sosem voltak saját gyerekei, ám testvére gyerekeivel kiterjedt levelezést folytatott, imádta őket, mindent megtett értük. Kedvence Teleki Blanka volt, akivel balsorsuk összefonódott. Gergely Mártak kevesett ír közös sorsukról, de akit érdekel egy ilyen magányos, de teljes élet, amilyen Terézé volt, annak szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Tetszeni fog neki.

Tudni kell Terézről, hogy Magyarországon, és egész Európában ő alapította az első kisdedóvókat, véleményem szerint mégsem becsülték eléggé. Híres zenerszerzőkkel, a kor nagy embereivel is kapcsolatot tartott, sokak által vitatott kapcsolat volt közte és Beethoven között is...

 

Rusz Károly metszete a www.wikipedia.hu oldalról.