Már jó ideje elolvastam ezt a könyvet, de valahogy még nem írtam róla. Mondjuk mostanában szokásommá vált az is, hogy néha hagyom lecsengeni a dolgokat, mert úgy a jó írni, hogy vagy akkor teszem közzé az irományt, amikor még kevesen foglalkoztak vele, vagy pedig akkor, amikor már kicsit lecsengett a nagy érdeklődés az adott mű körül. E körül pedig igencsak nagy volt az érdeklődés, mindenki imádta, és főleg a Cor Leonis kiadót imádtuk, mert volt olyan kedves és drága, hogy átvette a kiadást Kellyéktől, így nem maradtunk tündérek nélkül. Sokat olvastam arról, hogy a blogger-kollégák és az olvasók is háborognak, amiért a régi kiadó nem akarja tovább kiadni a sorozatot. Nem értettem a dolgot, hiszen ami sikeres, azt mért is kéne abbahagyni? Na mindegy, ehhez valószínűleg nem vagyok elég okos, mindenesetre a Cor Leonis kiadótól nagyon jó lépés volt, hogy a legnagyobb kétségbeesés közepette felkarolta ezt a Moning sorozatot. Arról is olvasgattam, hogy az olvasók nagyon elégedettek az új kiadóval (én is. :-)), mert a kötet kinézete nem változott, már ami a stílust és a méretet illelti, állítólag beleillik a sorba. Ehhez hozzászólni sajnos nem tudok, mert éppen akkor jött be ez a sorozat, amikor nekem nem volt igazán anyagi forrásom, hogy megvásároljam, a könyvtárban pedig nem jutottam hozzá, így csak vágyakoztam utána, majd el is feledtekztem róla, hiszen annyi hal van még a tengerben...:-)

Így amikor a Cor Leonis kiadó közzé tette a hírt, hogy kiadja a következő részt, ismét fellángolt bennem a vágy, hogy ezt a sikeres könyvsorozatot nekem is el kellene olvasnom. Szerencsére volt lehetőségem hozzájutni a könyvhöz, így hamar bele is vághattam.


Nem volt könnyű dolgom több szempontból sem. Egyrészt azért, mert már annyian annyi szépet írtak róla, hogy nem volt egyszerű überelni. Nem is nagyon akarom, bár megmondom őszintén, éppen annyira tetszett nekem is ez a rész, mint mindenki másnak...szóval nagyon. A másik nehézség, ami felmerült olvasás közben, az az előző részek olvasásának hiányából fakad, hiszen nem ismertem az előzményeket, nem ismertem a szereplőket sem, s így több idő kellett, hogy abszolváljam a feladatot, amit a kötet elolvasása jelentett, hiszen többször előfordult, hogy egyes szereplőknél visszalapozgattam, hogy biztos legyek benne, hogy tudom kicsoda az illető...stb. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy a kötet végén található egy "Glosszárium Mac naplójából", ami igencsak megkönnyítette a dolgomat, hiszen Mac volt olyan előrelátó, hogy felsorolta a személyeket, akikkel kapcsolatba került, leírt róluk mindent, amit tudott, s a személyeken kívül jelentős tárgyakat, helyszíneket is körbeírt, felvázolt, hogy mégis képben legyek. Így mondhatom, hogy Mac rám gondolhatott naplóírás közben, s arra, hogy mindenképpen glosszálnia kell, hogy könyedén vehessem az akadályokat.

:-)

Mac emlegesésére a Tündérkrónikák többi olvasója előtt felsejlik egy kép a lányról, de aki "krónikaszűz" még, ahogy én is az voltam még egy kis idővel ezelőtt, az nem tudhatja, hogy Mac az egyik főszereplőnk. A másik főszereplőnek én Barrons-t érzem, szavaztam is rá a kedvenc könyves álompasi szavazáson. :-))

Ő Barrons...jó pasi, igaz? :-) A kép forrása a kiadó facebook oldala.

Mac tisztességes neve MacKayla Lane, aki rossz sorsra számíthat, hiszen Dublint ellepték a mindenféle furcsa és undorító lények, valamint néhány herceg, akik Prí-yát csináltak belőle, azaz egy csupán szexuális vágyakból álló akaratnélküli bábot. Csak a szexre éhes, semmi más nem érdekli, sem a megalázottság, sem pedig ez a kicsinyes élet, amiben része volt. Elfeledi önmagát, azt, hogy eddig azért harcolt, hogy megölje testvére gyilkosát.

Aztán felbukkan Barrons, aki úgy dönt, hogy kihozza a lányt ebből a helyzetből, és hosszú időn keresztül szexel vele, tanítja, s valahogy visszhúzza a fényre, s mikor Mac végül rájön, hogy mi lett belőle, bosszút esküszik, s még elkeseredettebben kezd harcolni a démonaival, s a város valóságos szörnyeivel egyaránt.

Megismertem a kötetből Dani-t is, aki egy szupergyors lány, sidhe-látó, igazából még gyerek, de komoly támasza Mac-nek, s a kedvencemmé vált. Nagyon bejöttek a teleportáló tükrök, s más hasonló vagány dolgok, amiknek én is nagy hasznát tudnám venni. :-) De amikor a szereplők Unseelie-húst ettek, hát forgott a gyomrom rendesen. :-)) Erre azt hiszen nem tudnátok rávenni...Főleg azért aggasztott az unseelie hús dolog, mert a kötet legvégén receptekkel is találkozhattunk. Voltam olyan elvetemült, hogy eljátszottam a főzés gondolatával, de mikor láttam mindenhol az unseelie husit mint összetevőt...hát...meggondoltam magam. :-)

Mindenesetre annyi sok újat és izgalmat adott a könyv számomra, hogy nagyon várom ak következő rész megjelenését szintén a CorLeonis kiadónál. A jó hír az, hogy nagyon hamarosan aktuális lesz.

Íme az új rész címlapja:

Összességében annyit mondhatok, hogy imádtam a könyv minden sorát, és bánom, hogy nem ismerkedtem meg a sorozattal már előbb is. S még egy dícséretet majdnem kifelejtettem innen: nagyon szuper minőségű a könyv. Imádom a lapjait, a színét, és azt is, hogy akármennyit is forgattam, nem tudtam elnyűni. Egyszerűen nagyszerű. Köszönöm!

Olvassátok el Ti is! Érdemes!

A kötet adatai:

Eredeti cím: Dreamfever

Fordította: Laskay Ildikó

Kiadó: Cor Leonis Films Kft.

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 398 p

Borító: puhatáblás ragasztott

ISBN:978-963-89572-0-7

Ár: 2980 ft

Forrás: kiadótól