Szeretek a "túlvilági" lényekről olvasni, és szeretem azt is, hogy ha egy regényben fantáziadús leírások közepette találkozom ezekkel a lényekkel. Úgy vagyok ezzel, hogy igencsak tudom értékelni, ha egy író felépít egy világot, és abba én tökéletesen bele tudok illeszkedni, úgy érzem, hogy én is a történet szereplője vagyok. Éppen ezért szeretem a Harry Pottert, a Gyűrűk urát, és hiába is dobáltok kaviccsal, kővel, a Twilight saga-t is.

Erre az élményre vártam, mikor kézbe vettem Glen Duncan Az utolsó vérfarkas című könyvét, amit már az első beharangozók óta szerettem volna elolvasni. Mikor hozzájutottam, az első benyomásom csupa pozitív volt, nekem nagyon tetszett a borítója, az azt uraló hatalmas telihold, a színek.


Aztán jött a beltartalom, az már annyira nem varázsolt el, de azért szívesen olvastam.

Adott egy pasi, aki már 201 éves, és nem mellesleg vérfarkas, mégpedig mint az a könyv lapjain kiderül, az utolsók legutolsója...Jake Marlowe-nak hívják. (Mint Jake-et, (Jakob Black) a Twilight-ba...) Jóképű férfi, amolyan nők vágya, hiszen sokat sportol, elvégre el kell kapnia az áldozatait, illetve sokat szexel, mert ez is hozzátartozik Duncan szerint a vérfarkasléthez. Jake általában fizetett prostikkal kezd, lehetőleg olyanokkal, akik nem tetszenek neki igazán, akikhez nem kezd el vonzódni...hát ő tudja. Nagyon magányos egyébként, éppen ezért nem is értem, mért nem akar a könyv elején megismerkedni valakivel, aki egy kicsit jobban megérinti. Talán attól fél, hogy nem fogadná el az ő életmódját? De hiszen a szerelem vak...manapság pedig szinte mindent elfogadhatnak egymástól a szerelmesek. (Nem mintha nekem bármi morbidat el kellett volna fogadnom, de tudom, hogy így van.) Azért persze jön egy szerelmi szál...

Szóval Jake legszívesebben öngyilkos lenne néha, de nem olyan egyszerű ez, ráadásul úgy sem könnyű élnie, hogy élete a holdtölték körül forog.

Léteznek olyan társaságok, csoportosulások, akik a vérfarkasok kiírtásának célját tűzték ki zászlajukra. Na Jake-ünket is ilyen emberek üldözik, de valahogy mégsem ölhetik meg...mert oka van mindennek.

A nagy számok törvényének megfelelően sok olyan könyv van, ahol egy idő után "leül a hangulat". Valahogy így érzetem Jake sztoriját is...ez is olyan citlikusan jelenkezett, hol izgalmasabbá vált, hol pedig félre akartam tenni. Az pedig kifejezetten nem tetszett, hogy "csúnya" :-) szavakat is használ az író. Ez nekem sosem jön be...

Mindezeket egybevéve elolvastam a könyvet, és bár nem vált a kedvencemmé, lehet, hogy sokaknak az lesz, hiszen ízlések és pofonok...

Az utolsó oldalon leírtak viszont nagyon tetszettek, és úgy tűnik, talán folytatása is lehet a dolognak...mert felbukkan egy másik utolsó is...

Egyébként, ha a vérfarkasos sztorik érdekelnek benneteket, akkor pénteken kezdődik egy sorozat az AXN-en Tenn wolf - Farkasbőrben címmel...