Nagyon szívesen olvasom a Könyvmolyképző Kiadó könyveit, szinte mindig sikerül olyan köteteket  és történeteket kiadniuk, melyek maximálisan megfelelnek az ízlésemnek és az érdeklődésemnek.

Nem volt ez másként a Kóborok-kal sem. Nagy örömmel vettem kézbe a kötetet és nagyon tetszett a külseje. Tipikus Könyvmolyképzős borító, igényes, fantáziadús. Ezzel már a magam alkotta pontozásban előkelő helyre ugrott a könyv, anélkül, hogy elolvastam volna...


Íme az ismertetője a Kiadó oldaláról:

"MÁR CSAK NYOLC FOGAMZÓKÉPES NŐSTÉNY VÉRMACSKA VAN.ÉS ÉN VAGYOK AZ EGYIK.
Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója.Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott.Tudtam a kóborokról - a falka nélküli vérmacskákról - akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt.A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon… a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel - vagy bármivel - megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok - karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Miután tanulmányoztam a "fülszöveget", persze nyomban belevágtam az olvasásba...Maga a történet egy sorozat első kötete, 477 oldalon keresztül olvashatjuk Faythe, az egyetemista lány sztorijáról, aki nem hétköznapi lány, hanem vérmacsak. Sőt a nagyon kevés fogamzóképes, termékeny vérmacskák egyike, bár ő nem szeret amolyan "tenyészkancaként" gondolni magára. Sőt, egyre terhesebb számára ez a tudat, hiszen már egy ideje "elhagyta" a falkáját, suliba jár és egy mit sem sejtő emberfiú a pasija.

Egy este rátámadnak Faythe-re, és ő ügyesen megvédi magát. Ám ennél több is történik. Az apja hazarendelei, s a lány kénytelen kelletlen engedelmeskedik neki.

Kiderül, hogy veszélyben van, hiszen a Kóborok már elraboltak két másik nőstényt, s az egyik holttestét már vissza is juttatták a családjának. Csúnyán közszemlére téve és meggyalázva.

Faythe a valós veszély ellenére azt hiszi, hogy nem eshet bántódása, főleg a farmon, ahol számtalan fiútestvére és az apja alkalmazottjai, köztük a volt pasija is őt védi. Persze egy makrancos és önfejű lányt nem is olyan egyszerű megvédeni, s így Faythe hamarosan  bajba is kerül. Nagyobba, mint amit valaha is el tudott volna képzelni...

Nagyon tetszett a történet, alig várom a következő részt, hiszen ez az első kötet sokféle elvarratlan szálat tartalmaz. A szerző bámulatos mesélőkével van megáldva. Én kis naív azt hittem, hogy kb. a könyv közepétől kezdve tudom, hogy ki a rossz fiú...Hát most, ezúton is tájékoztatom a kedves nagyérdeműt, hogy nem jól tippeltem...

Egyébként a legkedvesebb részem a könyvben az volt, ahol a vérmacskákról mint fajról, az "anatómiájukról" olvashattam. Minduntalan rápillantottam a három cicukámra, akik olvasás közben a lábamnál hevertek, és az jutott eszembe, hogy vajon mi volna, ha ők is vérmacskák lennének, és egyszerre csak emberré változnának. :-) Persze ez megtörténni nem fog (sajnos), mégis jó volt ellamentálgatni róla. :-)

A kötet egyébként a Könyvmolyképző Kiadó egy viszonylag friss megjelenése, bár most a Könyvhéten számtalan újdonsággal gazdagodhatotott a könyvtárunk.  A Vörös Pöttyös könyvek sorozatban jelent meg, bár szerintem nyugodtan elfért volna rajta az Aranypöttyösökre nyomott logó is.

Összességében annyit mondhatok, hogy vegyétek meg (akár a Kiadó frissen nyílt webáruházában) és olvassátok el minél többen!