Nem tudom, hogy Ti jártatok-e már úgy, hogy rá kellett jöjjetek, nem mindegy, hogy milyen hangulatban olvastok egy könyvet. Én igen. Mikor az év végén olvastam Patrick Ness egyik könyvét, beleszerettem az írásmódjába, és szert tettem még azon a kötetén kívül a Chaos walking trilógiára is. Rájöttem arra, hogy a trilógia első kötetét a Kés a zajban c. művet én még egyszer régebben olvastam, talán Erika (az exkolléganőm Pestről) adta kölcsön, és én az igazat megvallva nem tudtam mit kezdeni vele. Olvasgattam, forgattam, de mégis úgy érzetem, hogy ez a kötet nem nekem íródott. De most, hogy volt már jó élményem Ness-szel kapcsolatban, adtam egy második esélyt a Chaos walkingnak. De milyen jól tettem...Attól tartok, hogy akkoriban valahogy más típusú könyveket szerethettem, hiszen mostanra teljesen megváltozott a véleményem a művekről. Nagyon szívesen olvastam, egyszerűen beszippantott a Zaj világa, alig bírtam letenni, és egymás után olvastam mindhárom részt.

A könyv számomra különleges stílusban íródott, és az elején fura volt belerázódni ebbe a világba, melyben mindenki hall mindenkit, polgármester helyett mesterpolgár van, a nincs helyett "nem van" van. :-) Azonban miután túl jutottam eme furcsaságokon, már semmi nem zavart, hacsak az nem, hogy jött az éjszaka és majd leragadtak a szemeim. Ha bírtam volna 24 órán át olvasni, bizony megtettem volna. :-)


A kötetek főhőse egy 13 éves ifjú, Todd, aki Prentissvárosban lakik, ahol nincsenek nők, csak férfiak, akik mind idősebbek nála. A városon kívül nem van semmi, Toddot sem a szülei nevelik. Itt mindenki hallja a másik gondolatait, tehát nem árt fegyelmezni magunkat, ha valamire gondolunk. Toddnak van egy kutyája, Ments, akivel néha csúnyán beszél, ám ő a társa, a barátja. Lassan Todd annyi idős lesz, amikor Prentissváros polgárai szerint férfi válik belőle...

Egy szép napon elcsavarog, és eljut egy olyan helyre, ahol csend van. Tökéletes csend, és a srác eléggé megijed ettől, hiszen élete során ilyesmivel még sosem találkozott. Ahogy kiderül az élménye, azonnal menekülnie kell...pedig még nem is nagykorú. Kutyája vele tart, és nagy felfedezéseket tesz útközben. Például találkozik egy lánnyal. LÁNNYAL csupa nagy betűvel, hiszen, ahogy már írtam erről, nem találkozott nőkkel, csak a férfiak zajából ismerte a másik nemet. A lánnyal, Violával első látásra nincs rendben valami, mert nem beszél...aztán persze előbb utóbb megoldódik a nyelve, és együtt menekülnek tovább, hiszen Viola is erre kényszerül.

A könyv nagyon érdekes, izgalmas, és még különleges lényekkel is találkozunk benne. Ti tudjátok kik vagy mik a szpakkerek? Gondolom nem. :-) Nem is csoda, azonban, ha elolvassátok a kötetet, máris tudni fogjátok. :-)

A kötet vége nem teszett...de szerencsére nálam volt a következő rész, így nem okozott gondot kivárni, hogy megtudjam, hogy folytatódik a sztori. :-)

A kötet adatai:

Eredeti cím:  The Knife of Never Letting Go

Fordította:  Hotya Hajni

Kiadó: Vivandra Books

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve:  2010

Ár:  3500 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott, számomra különleges

ISBN:  978-963-888-394-0

Oldalszám:  460 p

Forrás: kiadótól